A Hét 1996 (40. évfolyam, 1-2. szám)
1996-04-19 / 2. szám
10 A TÉMA a hét Rimaszombat: mm kerülnek, utcára az alapiskolások Kaszámyaiskolában- de meddig? Amikor a testnevelésórán nyolcadikos lányok tornáznak az iskolaudvaron, kiskatonák füttykoncertje kíséri a gyakorlatokat. Egyébként semmi problémája nincs a rimaszombati Dobšinský Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskolának abból, hogy - jobb megoldás híján - a hadseregtől bérelt laktanyaépületben folyik a tanítás. Az utóbbi hetekben azonban a tanárok és szülők közül többen attól tartanak, hogy a jövő tanévben még ez az ideiglenes megoldás is veszélybe kerülhet...- Januárban véletlenül jutott a tudomásunkra - tájékoztatott Sebők Valéria igazgatónő -, hogy a járási tanügyi igazgató, Lupták úr, tavaly júniusban az eredeti bérleti szerződéshez egy olyan Adalékot írt alá a hadsereg képviselőivel, amely az eredeti szerződésben szereplő 1998 helyett 1996. július 1-jére rövidíti le a bérleti szerződést. Hogyan került az iskola a laktanyába? Az egész ügy azzal kezdődött, hogy a szlovák gimnázium épülete szűknek bizonyult az abban szoroskodó gimnázium és alapiskola számára. Akkor, 1992-ben a szlovák alapiskola 5-8 osztálya a szovjet hadseregtől hátrahagyott laktanya egyik felújított épületében kapott helyet. 1993. szeptember 1-jével az 5-8 osztály a laktanyából átköltözhetett, a Nyugat lakótelepen éppen befejezett új iskolaépületbe, és ott a lakótelepi gyerekekből kialakított 1-4 osztályokkal kiegészítve, teljes szervezettségű alapiskolalát hoztak létre. Amikor 1993-ban a szlovák alapiskolások elhagyták a kaszárnyaiskolát, helyükbe a Šrobár utcai magyar alapiskola egy része költözött. így lett végre Rimaszombatnak két teljes szervezettségű magyar alapiskolája. A Šrobár utcai iskola kettéválasztására azért volt szükség, mert a régi épületben csaknem kétszer annyi gyerek tanult, mint amennyire tervezték. Sebők igazgatónő szavaival fogalmazva: Ott már a pincében is tanítottunk, minden lyuk gyerekkel volt betömve. Kilencszáz gyerek tanult ott, holott az épületben normális körülmények között ötszáz gyerek tud létezni. A Šrobár utcai magyar alapiskolában 1993-ban egy sztrájkra is sor került, mégpedig azért, mert nem valósult meg a városi képviselőtestületnek az a korábbi határozata, mely szerint az 1993 szeptemberében átadott lakótelepi iskolaépületben néhány osztályt a magyar alapiskolásoknak kellett volna megkapniuk. Az elmúlt évtizedek alatt már vagy három iskolaépítés során hitegették a Šrobár utcai magyar iskolát, hogy ők is új helyet kapnak, de ebből sosem lett semmi. A sztrájkot követően született döntés a “laktanyaiskolába” költözésről. Ezt persze csak ideiglenes megoldásnak szánták, mivel a Nyugat lakótelepen már készülőben volt egy másik épület, amit eredetileg óvodának terveztek, de később a terveket átdolgozták iskolaépületre. Ebbe kellene beköltöznie a laktanyában ideiglenesen székelő magyar alapiskolának. Tevékenységük alapján meg is érdemelnék, hogy végre megfelelő és végleges körülmények közé kerüljenek, hiszen az iskola igencsak aktív tevékenységet folytat: jövőre szeretnék elérni, hogy az iskola nyelvi szakosítást kapjon (a Šrobár utcán maradt másik magyar iskola matematika szakosítású), ezenkívül 70-80 tagú énekkara, két irodalmi színpada, színjátszó csoportja van az iskolának, idén tánccsoport is alakult, és Kovács Tibor tanár úr szerkesztésében Tanakadó Nebuló címmel iskolai lapot is megjelentetnek. A tanügyi igazgatóság a város pénzére számít- A probléma abban rejlik, hogy az iskolaügyi minisztériumnak nincs pénze a komplex lakásépítési programra, amelynek keretében a Nyugat lakótelepi alapiskola épülne - ismertette a tanügy állásfoglalását Božena Pakanová, a járási tanügyi igazgató helyettese. Szerinte az épület befejezéséhez még mintegy
