A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-20 / 3. szám
OTT JÁRTUNK HÉT — Tudják, hogy a nemes Hanvay Zoltán híres kutyatenyésztő volt? — tettem fel a kérdést. — Én még nem éltem akkor, de a kutyaházakra, a téglából felépített házakra még emlékszem, a kúria kertjében húzódtak, a szövetkezet szedette szét őket, miután építkezni kezdtek. Édesapámtól sokat hallottam Hanvay Zoltánról és híres vadászkutyáiról. Egy Péter nevű ember hordta fürdetni a vadászkutyákat nyáron a közeli Sajóra. Néha szabadon engedték őket a kúria körüli parkban, gyakorlatozni meg a határba jártak velük — hangzott a válasz. — Mi történt a vadász trófeáival, könyveivel, és a sok-sok vadászképpel? — A második világháború alatt oroszok szállták meg a falut. A könyveket, képeket, sőt a bútorokat is kidobálták az ablakon és elégették. Világosan emlékszem, hiszen a háború alatt már serdülő gyerek voltam, hogy a képeket, olajfestményeket szuronyos puskával az udvaron átdöfte az orosz katona, és megforgatta benne szuronyát. Volt, akinek sikerült megmentenie a festményekből, a könyvekből is, de azokról aztán nem beszélt TOMPA MIHÁLY BARÁTJA VOLT (Hanvay Zoltán nyomában) Gömöri utam előtt újra fellapoztam az Új Mindenes Gyűjtemény 1983-ban megjelent kötetében Erdélyi Géza református lelkész-tanár tanulmányát, amely a gömöri templomokról, kastélyokról és egyéb közrendeltetésű építményekről szól. Ám az ősi Hanvay-család egykori — Hanván, a gömöri faluban álló — kastélyáról és Hanvay Zoltánról, a dinasztia utolsó férfi sarjáról nem találtam egyetlen sort sem. Pedig a család már a XVI. század elején komoly szerepet töltött be Gömör életében, a török ellen erős karral védelmezték birtokaikat és a vidéket. Szépségükről nagyon híresek voltak a Hanvay-lányok, nemcsoda, hogy 1676-ban az egri pasa onnan akart szakajtani magának háremébe egy szépséges virágot. A vármegye és a község azonban nem mutatott hajlandóságot a basa kérelmének, küldöttséget menesztettek Egerbe, hogy megvétózzák a basa rendeletét. A krónikák szerint sikerrel jártak, mert az egri basa elállt szándékától, ám attól az időtől kezdve a hanvai lányok és asszonyok, s minden fehérnép Hanván férfiruhát viselt, hogy elkerülje a török újabb próbálkozását, esetleges váratlan támadását. Ä férfiruha viselése olyannyira elterjedt a gömöri faluban, hogy a megyei rendeknek kellett eltiltani az asszonyokat a férfiakra jellemző ruhaviselettől... A község birtokosai a Hanvay- és a Darvas-családok voltak. A község szívében fekvő, parkkal, vadaskerttel — egykoron — körülzárt Hanvay-kúriát a háború után igencsak megviselte az idő vasfoga. Megmentését és a régi eredeti tervek alapján, újraépítését a szövetkezet egykori elnöke Juhász József mérnök szorgalmazta, ám a rendszerváltás után jelentkeztek az örökösök, azt mondják, hogy a Máriássy-família folytatja a kastély restaurálásának a befejezését. Hanvára, ahol Tompa Mihály költő és református lelkész ápolta híveinek lelkivilágát, abból a célból utaztam, hogy a nagy magyar vadász Hanvay Zoltán (1840—1922) vadászíró és messze földön híres kinológus, ebtenyésztő nyomai után kutassak. A papi parókiába indultam, de lakója, Erdélyi Géza református lelkipásztor nem tartózkodott otthonában. így a közeli templom, illetve temetőkert felé vettem az utamat. A templomkert bejárata előtt Tompa Mihály mellszobra áll, bent a kerítés túlsó A Hanvay-kúria megújuló állapotában oldalán magasba szökkenő emlékoszlop jelöli a költő sírját. A temetőkertben ugyan — alapos "búvármunka" után — rábukkantunk néhány Hanvayleszármazott sírjára, de Hanvay Zoltán földi maradványait őrző sírbolt nem volt közöttük. Nem adtam fel a keresést, és a gömöri népművész, Igó Aladár szobrász, fafaragó és festő portájára indultam. Miután előadtam, hogy a temetőben nem találtam Hanva híres szülöttjének Hanvay Zoltánnak a sírját, a házigazda mosolyogva, szívélyesen hellyel kínált. Bent a szobában László fia festegetett. Az asztalon háziszalonna és friss kenyér illatozott, sőt hamarosan feketekávé is került az asztalra. — Szóval, Hanvay Zoltán sírját keresi? — kérdezte Igó Aladár a gömöri ember természetes kíváncsiságával. — Tudom, hogy Hanván született, itt voltak családi birtokai. Okos embernek tartották, sokat utazott, komoly tanulmányokat folytatott, a közéletben is tekintélyt vívott ki magának, noha sohasem hagyta el szűkebb pátriáját, a gömöri tájat — mondtam vendéglátómnak. — Jó úton halad, csakhogy a Hanvay-család kriptája itt van a kertünk alatt — mondta a gömöri népművész. A váratlan fordulattól nem tudtam megszólalni, de a következő pillanatban a legszívesebben indultam volna Hanvay Zoltán síremléke felé. Node, házigazdám méltóságos nyugalma megfékezett, és arra intett, hogy nem szabad elkapkodni a dolgokat. senki. A nemesi kastély is múlásnak indult a háború után, a szép park is tönkrement — mondta Igó Aladár. Beszélgettünk, élveztük a vendéglátás örömeit, s szóba került az is, hogy Hanvay Zoltán a gömöri református egyházmegye világi tanácsbírája, mint kinológus pedig a Magyar Vizslaverseny Egyesület alelnöke és a Kisfaludy-Társaság alapító tagja volt. Könyvei: Az angol vizsla, Forgácsok, Sportszilánkok és emlékiratai: az Elhullott kalászok egy élet tarlójáról címmel 1910-ben jelentek meg. írásait gyakran közölték a korabeli vadászlapok, és beszámoltak az általa szervezett vizslaversenyekről is. Hanvay Zoltán különösen az angol vizslákat helyezte előtérbe. Nagy kár, hogy nem ismerte fel a sárga, zsemyle színű magyar vizslák vadászati hajlamát és tehetségét... Kint aztán a Hanvay-kúria melletti úton elsétáltunk a Hanvay-család kriptájához, amely valóban az Igó család portájának végében őrzi a dinasztia utolsó sarjának Hanvay Zoltánnak földi maradványait. Azt mondják fia korán meghalt, lányai közül az egyik Magyarországra ment férjhez, a másik a gömöri Vály községek egyikében talált magának párt. A falubeliek semmi közelebbit nem tudnak róluk. Igó Aladár búcsúzóul elmondta, amit édesapjától hallott: Tompa Mihály, a költő mindig elismeréssel nyilatkozott Hanvay Zoltánról, és igazi barátjának tartotta. MOTESIKY ÁRPÁD 15
