A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-20 / 3. szám
LÁTOGATÓBAN mi az iskolánkba egy kislány, aki most varrónőnek tanul, hogy jövőre megkezdhesse a zománctanulást. Ez is olyan kötelezettséget ró rám, hogy nem lehet abbahagyni, mert ennek a szakmának vannak várományosai. A másik, hogy szombatonként hozzám is járnak gyerekek zománcozást tanulni. Ők szintén kíváncsian nyúlnak az anyaghoz, s munkájuk végeredménye nekik is élmény. Remélem, ezt a kíváncsiságot az iskolában is bele tudom oltani a gyerekekbe, mert minden munka mozgatórugója a kíváncsiság. — Előfordult már, hogy megálmodott valamit és azt meg is alkotta? — Előfordult. Talán itt tűnik egy kicsit misztikusnak a művész élete, hogy megálmodja az elképzeléseit. Szerintem ez elég prózai dolog, mert ha valaki valamivel foglalkozik, az agya arra van "felhangolva". Ha alszom, az agyam továbbdolgozik, s természetesnek tartom, hogy az élmények alapján olyan képi világot is összehoz, amelyet majd — kissé módosítva —, lerajzolok. — Ön pár évvel ezelőtt egy folyóiratot indított, a Tüskét. Ez is afféle "kaland" lehetett. Mennyi ideig élt a lap? — Az újságcsinálás is egyfajta szellemi kaland volt, nagyon élveztem. Végeredményben a Tüske társadalmi igényeket elégített ki, s amikor anyagi okokból meg kellett szüntetnem, számos sajnálkozó levelet kaptam. A közönség egy része megkedvelte a lap ironikus hangvételét. A mai napig is kapok leveleket, amelyek a Tüske szerkesztőségének vannak címezve, holott a lap már két éve nem létezik. Gazdaságilag veszteség volt, ráment minden megspórolt pénzem, de szellemileg értékesnek tartom. Úgy érzem, abban az időben megvolt a maga társadalmi szerepe, kisebbségi "újságcsinálusunkban" pedig a helye. — Sok elfoglaltsága mellett jut-e ideje a családra? — Pap Gábor, magyarországi művészettörténész azt írta rólam, hogy teljes életet élek. Eddig én ezt nem tudatosítottam. A nap 24 órájában élek, még akkor is, ha alszom, mert akkor is dolgozik az agyam. Reggel hatkor ébredek, elindulok az iskolába, mire hazajutok 4—5 óra. Akkor jön a második műszak. Tervezgetés vagy manuális munka, még a televízióra es a családra is jut néhány óra. Szerencsére olyan családom van, hogy mindenkinek megvan a saját programja— Mire készül mostanában? — Miután a mostani kiállításommal pontot tettem egy megfeszített munkafolyamat végére, azt mondtam, pihenek egy ideig. Hát egy napig bírtam is, de már vannak terveim. Ezeket a dolgokat nem rendelte meg senki, afféle "belső" megrendelések. De a munkáimról nem tudok igazán beszélni. Gyerekkorom óta az az elképzelésem, hogy úgy kell élnem, hogy életem legvégső szakaszáig legyen mivel foglalkoznom. Úgy alakítottam az életemet, hogy akár a halálom előtt egy-két perccel is tudjak valami hasznosat csinálni — legalábbis számomra hasznosat. Azt hiszem, az az élet serkentője, ha az ember mindig tud magának programot csinálni. Beszélgetett: MELAJ ERZSÉBET ww fA téma magától jön VALLJA IGÓ ALADÁR AMATŐR FAFARAGÓ WW A ház, amelyben az Igó család lakik Hanva község központjában, egy kis dombon áll. A ház mögött a sűrű bozótban a Kisfaludy Társaság egyik megalapítójának, a "hanvai remetének", Hanvay Zoltánnak a sírja található. Róla keveset tud a közvélemény, kevesen ismerik publicisztikáit és a sporttal kapcsolatos könyveit, írásait. Hanvát inkább Tompa Mihály nevével együtt szoktuk emlegetni. A költő élete utolsó tizenhét évét töltötte itt 1851-től 1868-ig, mindez a lelkészlak falán elhelyezett emléktáblán is olvasható. A költő és felesége, valamint kisfiúk sírhelye a templomdombon van, ugyanitt Tompa Mihály mellszobra is. A költő emlékét nagy kegyelettel ápolják a hanvaiak. "A gólyához" című vers emlékére még egy gólyafészket is őriznek a falu lakói. Mindezt Igó Aladár is elmondja, valószínűleg még sok más érdekes dolgot tudna említeni Hanva múltjáról, de engem inkább a saját személye érdekel. Például az, hogy egy földműves család sarja hogyan kerül kapcsolatba a fafaragással? megformázni. Természetesen vannak előre megrendelt munkáim is, ezek főleg emléktáblák, mellszobrok. • Számon tartja, hogy hol mindenütt vannak alkotásai? — Nem szoktam számontartani. Tudom, hogy szerte az országban, sőt Magyarországon is vannak munkáim. • Azt sem tudja, hogy hozzávetőlegesen mennyire tehető a munkáinak száma? — Biztosan van belőlük több ezer. Őszintén szólva, ha elkészülök egy munkával és az úgy sikerült, ahogyan eredetileg elképzeltem, nekem az elég, akkor örülök, az már kevésbé érdekel mi lesz az általam kifaragott szobornak a sorsa. Most hatvannégy éves vagyok, mint már említettem a kőfaragó fiammal együtt dolgozgatunk. Eddig a szövetkezetben dolgoztam, s csak szabadidőmben foglalkoztam a fafaragással. Most szerencsére egész nap azt csinálhatom, Az idősebbik fiú: Igó Aladár Igó Aladár és munkái Attila kőfaragó — Még gyerekként kezdtem a fafaragást. Ez egy adottság, más szóval nem tudnám kifejezni. Vagy érez magában az ember olyan belső kényszert, hogy nekem ebből a fadarabból most valamit ki kell faragnom, vagy nem. Ennyi az egész. • A családban volt valaki, aki fafaragással, esetleg egyéb művészeti ággal foglalkozott? — Nem tudok róla. Nekem három gyermekem van, két fiam és egy lányom. Az idősebbik fiam ifj. Igó Aladár Attila kőfaragó, jelenleg közösen dolgozunk. A fiatalabbik fiú, Igó Sándor a festészet megszállottja. Ha csak teheti a Q festővászon előtt ül és próbálja megörökíteni azt < a csodálatos környezetet, amely körülvesz g bennünket. Elfogultság nélkül állíthatom: szép ^ w ť tájképeket fest. • Ön miből meríti a témákat? — A téma magától jön. Néha A festészet szerelmese: Igó Sándor s amit szeretek, amivel szívesen foglalkozom. Kell csak úgy nné, több? kedvtelésből saját magamnak faragok, ilyenkor ť főleg különböző elbeszélések hőseit próbálom 2 KAMONCZA MÁRTA 7
