A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-04-28 / 17. szám
MINERVAHÉJ A nyelvi illem tanításának lehetőségei m. A megszólítások különböző formái is nagyban befolyásolják az emberek közötti kapcsolatok alakulását, azok sikerét vagy sikertelenségét. S e téren is minden korcsoportnál nagy a bizonytalanság, nemcsak a fogalmi jeggyel (mérnök __úr, főorvos asszony), hanem névmással (Ön, Maga, Te) történő megszólításkor is. A köszönéshez hasonlóan az alapiskolában ezt is különösen szituációs játékban gyakorolhatják a tanulók, s ez a játék alkalmat ad annak tudatosítására, hogy a beszédpartner változása (kora, neme, ismert vagy ismeretlen volta), a körülmények változása (helyszín, napszak), a verbális és nem verbális kifejezőeszközök (tekintet, mimika, gesztusok stb.) hogyan befolyásolják a legegyszerűbb beszédhelyzetet is. Mindez történhet bábjátékkal is, de mindkét módszerben közös a szereplők által elkövetett hibák felfedeztetése, javítása és elemzése. Lényeges mozzanat az is, hogy olyan célú és funkciójú szövegek alkotását gyakorolják a szerepjátékokkal, amilyenekre a különböző élethelyzetekben szükségük van, s így pl. a bevásárlás, a közlekedés, a családi posta intézése, a könyvtárlátogatás megannyi lehetőséget kínál nemcsak a szóbeli kifejezőképesség fejlesztésére, hanem a nyelvi illemtan elsajátítására is. Ezenkívül minden alkalmat meg kell ragadnunk a nyelvi illem tudatos elmélyítésére, s ezért a spontán kínálkozó alkalmak is jól kiaknázhatok. De jó kiindulási pont lehet a megszólításokkal való foglalkozásra egy-egy irodalmi mű is, pl. Petőfi János vitézének az a részlete, amikor Jancsi elbúcsúzik lluskájától, mielőtt világgá bujdosna, sőt ki is egészíthetjük még ilyen feladattal: Gyújts kedveskedő, metaforikus megszólításokat népdalokból! Arany János Családi kör című költeménye kapcsán szintén gyakorolhatjuk a köszönés, megszólítás és vendégfogadás nyelvi illemtanát, mégpedig a következőképpen: — Folytasd az alábbi megkezdett elbeszélést! Egyik este, amikor éppen vacsoráztunk, csöngettek. — Ki lehet ilyenkor? — találgattuk. Gyorsan kiszaladtam ajtót nyitni. A már említett Hogy Júliára talála című Balassi-vers jó alapot ad arra, hogy a diákok összegyűjtsék a mai köszönésformákat és megszólításokat, sőt mai szerelmi szótárt is készíthetnek. Az eddigi ilyen jellegű gyűjtések siralmas állapotokról tanúskodnak, pl. a kedves szó a fiatalok szerelmi szótárából teljesen hiányzik, helyette és az egyéb kulturáltabb kifejezések helyett az ilyen fordulatok szerepelnek: jó vagy nálam, bírlak stb. A megszólítások ezen túlmenően a levélírásban is fontos szerepet játszanak. Ennek gyakorlására szintén számos lehetőség van, különválasztva a hivatalnak, intézménynek címzett levél és a magánlevelezés megszólítási formáit, s különösen ez utóbbi, a magánlevél írásakor meríthetünk a különböző irodalmi példákból, amelyekről kicsit részletesebben a levélírásnál olvashatnak. A mindennapok gyakorlatában megnyilvánuló nyelvi udvariasság vagy udvariatlanság hiteles jelzője erkölcsi magatartásunknak, hiszen nyelvi magatartásunkban benne van embertársaink megbecsülése, illetve lenézése, de benne van egész gondolat- és érzésvilágunk, sőt jellemünk is. Mindennapjainkat nehezen tudnánk elképzelni telefon nélkül, de bizonyára mindannyian tapasztaltuk már, hogy ennek ellenére e téren is nagyok a hiányosságok, amelyek különösen a telefonbeszélgetés megkezdése vagy a téves kapcsolás esetén nyilvánulnak meg. A telefonbeszélgetés illemtanát már az alsó tagozaton is ismertetjük, a gyakorlás keretét pedig megadhatja itt valamilyen irodalmi szöveg, pl. az Eletelefon című vers, amelyet szándékosan kiélezett, helytelen megoldásokat tartalmazó szerepjátékok követnek. A telefonbeszélgetésen kívül egyéb viselkedési és nyelvi magatartásbeli normákat is gyakorolhatunk pl. az étkezés, a szabadidős tevékenységek (színház- és mozilátogatás) és az ajándékozás illemtanát. A nyelvi és illemszabályok elsajátításának folyamata általában 3 szakaszra osztható: 1) Az illemszabályok megismerése és a nyelvi formák tanulásának szakasza; 2) Az illemszabályok alkalmazásának, gyakorlásának szakasza; 3) Az illemszabályoknak megfelelő, illetve az illemszabályokat sértő viselkedés értékelésének szakasza. A nyilvánosság előtti szereplés illemtanával, azaz, hogy milyen viselkedési normák és nyelvi illemszabályok vonatkoznak ránk a nyilvánosság előtt, a tantervben előírt órákon túl is foglalkozhatunk. Ilyen lehet például egy-egy rendezvény előkészítése, meghirdetése. E célból tanulóink is készíthetnek meghívót, programfüzetet, plakátot, amellyel hírül adják az eseményt. így elsajátíthatják, hogy a meghívónak tárgyszerűnek és lehetőleg egyszerűnek kell lennie, mindamellett tartalmaznia kell az összes fontos adatot. A megnyitó beszédet egy-egy irodalmi összefoglaló órára készülve gyakorolhatjuk, ha pl. az adott költő életéhez és életművéhez illusztrációkat készíttettünk, s ezekből a rajzokból, festményekből kiállítást rendezhetünk, amelyet valamelyik diák nyit meg. Vörösmarty Mihály Szózat című költeménye módot ad arra, hogy a szónoki beszéd sajátosságaival is foglalkozzunk, ha pl. a következő feladatokat kell diákjainknak megoldaniuk: — Adj tanácsot! Hogyan mondjunk ünnepi beszédet, hogyan ne? (testtartás, gesztikuláció, mimika, hangerő stb.). — Gyújts kifejezéseket egy leíráshoz, amely a rossz szónokot mutatja be! A nyelvi udvariasságnak az is fokmérője, hogy beszédpartnerünket szóhoz hagyjuk-e jutni vagy sem. Az agyonbeszélés, a mondanivaló fölöslegesen bő lére való eresztése már eleve udvariatlanság a másik féllel szemben. Ám ennél is nagyobb fokú udvariatlanság valakibe belefojtani a szót, úgy, hogy mondanivalóját be sem tudja fejezni. A másikra való odafigyelésre, türelmes meghallgatására már az alsó tagozaton rá kell szoktatnunk tanulóinkat, s nem adhatunk szabad utat a közbekiabálásoknak és egymás túlharsogásának. A vita illemtanához is hozzátartozik a másik türelmes meghallgatása, továbbá az, hogy ne személy, hanem nézet ellen szóljunk, ne becsméreljünk senkit, ne gyanúsítgassunk, és ne gúnyolódjunk. A személyiesség csakis pozitív formában érvényesülhet. Tanulóinkkal a vita illemtanát ismertethetjük Arany János A fülemile című tanítókölteményének elemzésekor is, aztán tanácsokat adhatnak ezzel kapcsolatban komolyan, majd ironikusan. Ä levélírás központi szerepet kapott a fogalmazástanításban az alsó tagozattól kezdve. Itt is számos lehetőség adódik arra, hogy az irodalomban szerzett ismeretek segítségével a levélírással kapcsolatos tudnivalókat is elmélyítsük. Pl. Petőfi Sándor István öcsémhez című verséből kiindulva ilyen feladatokat adhatunk. — Gyújts kedves, ötletes vagy különös megszólításokat, kezdéseket és elköszönéseket magán- és hivatalos levelekben! — írj rövid levelet a tanárodnak és a barátodnak az üdülésről! — Miben különbözik a két levél? De az István öcsémhez az idősebbekkel szembeni udvarias viselkedésre is minta lehet a következő feladatban: Ha a szüleim már nem lesznek fiatalok címmel fogalmazd meg, hogyan fogsz velük viselkedni. A levélírás gyakorlására még néhány példa: — Alkoss Döbrögi nevében könyörgő levelet az orvosnak! — írj Nyilas Misi nevében rövid levelet Géza bácsinak! Összegezésképpen elmondható, hogy az anyanyelvi iskola sokat tehet a nyelvi illem elsajátítása terén is. Ám ez a fáradozás csak akkor lesz eredményes, ha az iskolát és a pedagógust e küzdelemben nem hagyjuk magára, s a nyelvi illem kérdése az írástudók és mindannyiunk közös ügyévé válik, nemcsak az elméletben, hanem a gyakorlatban is. Századunk nagy magyar költője, Kosztolányi a nyelvműveléssel kapcsolatban ezt írta: "Célunk az, hogy a szunnyadó nyelvi lelkiismeretet fölrázzuk." A cél ma is hasonló, s ha néhányunk szunnyadó lelkiismeretét sikerült felébreszteni, már nem volt fölösleges e fáradozás. SÁNDOR ANNA Elhangzott a XXVI. Kazinczy Napokon Kassán 20
