A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-04-28 / 17. szám
üttFIGYELŐ MESÉL Morvamező Moson hanyatlása 1271-ben kezdődött, amikor Ottokár cseh király Pozsonyt elfoglalva átkel a Dunán, és véres ostrom után elfoglalja, és földig rombolja a városkát. 1278-ban Ottokár Rudolf ellen indul hadba, s a feljegyzések szerint Prága papsága és polgársága ünnepélyes körmenetben kísérte a királyt a kapuk elé. A németség Habsburg Rudolf "magánügyének" tekintette a háborút, ezért az László magyar királyhoz fordult segítségért: "Itt az alkalmas idő, amelyben bosszút állhatunk ravasz ellenségünkön, a cseh királyon, édes fiam és bajtársam" — hangzik a segítségkérés. Kun László nem késedelmeskedik, a "Magyar hadsereg teljes számban kivonul". A fiatal királynak ez az első háborúja, i Az Ottokár-torony Dürnkrut — a kastély bejárata A MÚLT s beleszámítva, hogy egy ideje e legerősebb ellenségnek a cseh számít, mindenki szeretné magát kitüntetni László oldalán. Rudolf és László serege augusztus közepén találkozik, s együtt indul észak felé. A Morva mezején Dürnkrut és Stillfried térségében néz farkasszemet egymással a cseh és a magyar— osztrák sereg. Hainburg fölött, Bad Deutsch Altenburgnál kelünk át a Dunán. Tiszta időben jól látszanak Dévény ormai, itt ömlik a Morva a Dunába. Most már a Morva folyásával szemben, a bal parton haladunk fölfelé. Néhány település után megpillantjuk Stillfried templomát. Nehéz is lenne eltéveszteni, hisz a múlt század végének rajzolója a Szilágyi-féle Magyarország történetében látványhű rajzon örökítette meg. Stillfried előtt egy ormon még körbejárjuk az Ottokárról elnevezett tornyot (Ottokarsturm), s A csatának emléket állító kő \ Jedenspeigen temploma megjegyezzük, hogy erről a kis emelkedésről jól belátható az a térség, ahonnét érkeztünk. Mannersdorf a csöppnyi település neve, ahol ez az építmény emelkedik. A stillfriedi magaslatról, ahol ma a templom áll, éppen az ellenkező irányba, északnyugatra látszik pompás kilátás. A krónikák szerint a magyar főhadiszállás Stillfried közelében lehetett, míg Ottokár seregének központja Dürnkrut felé volt. A kunoknak köszönhetően Rudolf szinte mindent tudott a cseh seregről, azok kémlelték ki a felállást, az ellenség hadmozdulatait, és sok foglyot is ejtettek. A hadi rend a csata napján így nézett ki: "Rudolf négy hadtestet alakított, ebből kettő magyar volt. Rudolf első hada svábokból, stájerekből, krajnaiakból és karanténokból állott, ezeket maga vezette, a második az osztrákokból. A cseh sereg hat rendre oszlott. Az elsőben a csehek harcoltak, a másodikban a morvák és a pilseniek, a harmadikban a meisseniek és thüringiaiak, a negyedikben és az ötödikben a lengyelek, végre a hatodikban a szászokat, a bajorokat és személyes híveit gyűjtötte maga körül Ottokár." Dürnkrut és Jedenspeigen között, az út mellett egy emlékmű található. Kísérőnk, aki Jedenspeigenben született, és Dürnkrutban lakik, Ottokarsteinnek mondja. 1978-ban, a csata 700. évfordulójára építették az emlékművet. Ezen a magyarokat nem említik. A magyar történelmi emlékezet a dicső emlékek között tartja számon a morvamezei csatát. A szövetséges sereg kezdte a harcot. A Reimchronik így említi fel a magyarokat: "Soha nem hallottam, hogy a magyarok nyílt csatában oly vitézek lettek volna, mint ezek. Meg akarták bosszulni azt a kárt, gyalázatot és szomorúságot, melyet Ottokár király rablással és gyújtogatással okozott a magyar földön." Válságos pillanatai is voltak a csatának, Ottokár előretört, éppen ott, ahol Rudolf állott, és Rudolf is majdnem elesett. De összeszedve tartalékait, a Morva felé szorítja a cseh királyt. Az már nem tud tartalékot magához vonni, mert hadtestét "addig már harcra képtelenné tette a magyar". Teljes volt a győzelem, maga Ottokár is elesett, állítólag karinthiai lovagok ölték meg. Serege szétszéledt, sokan a Monzába fulladtak. Alig ér véget a harc, Rudolf azt kívánja, hogy a magyarok térjenek haza. Érthető félelem élt benne a kunokkal szemben, akiknek harciasságáról legendák keringtek. "Lászlónak meg kellett elégednie a dicsőséggel és a szövetséges hálájával." A győzelem jó íze mellett eredményként könyvelhetjük el azt is, hogy ezután az ütközet után a nyugati határok biztonságosabbá váltak. Van olyan történész is, aki azt állítja, hogy László segítségével "erősödött meg a Habsburgok uralma, mely később annyi bajt hozott hazánkra". Hiányoltuk az emlékműről a magyarok említését. Ez nem véletlen, hisz az egykorú német krónikák, kivéve a Reimcronikot, csak Rudolfban látják a győztest. Ez persze a történelmi optika elferdítése, és semmit nem von le a magyarok érdemeiből. Bajárva a morvamezei csata színhelyét, indulunk vissza. A jó egy órányi út semmiségnek tűnik, ha az ember a múlt emlékeit kutatja. Mosontól mintegy száz kilométerre van közúton Stillfried és Dürnkrut. BÖRÖNDI LAJOS 10 FOTÓ: BALASSA TAMÁS
