A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-04-21 / 16. szám
Múltidéző Szent László törvényei betöltött gyermekét eladták rabszolgának, és a vagyonát elkobozták. Ekkor jött divatba az ártatlanságot bizonyító tüzes vas és vízpróba, az Istenítélet. Akit a tüzes vas, melyet a kezébe fogott, vagy a forró víz, amelybe belenyúlt, nem égetett meg, annak ártatlanságát Isten bizonyította be. De ez csak nagyon ritkán fordulhatott elő! Sok volt az országban a gazdátlan, elbitangolt jószág szarvasmarha. Az ispánok által megbízott, e jószágokat összeszedő embereket „jókszedőknek“ nevezték, ezeknek istállót kellett állíttatniok, és ami kóbor marhát összeszedtek, azt ott kellett tartaniok Szent Mihály napjáig. Ha jogos gazdája addig nem akadt, akkor egymás között elosztották. Ám szigorú büntetés, halál, jószágvesztés sújtotta őket, ha előbb a gazdátlan jószágból csak egyet is eltulajdonítottak! A templomba járást is kötelezővé tették: „...ha valaki vasárnapokon vagy ünnepeken nem megy az ő kerületének egyházába, verésekkel javítsák meg!“ A hazásságtöréskor csupán a nőket hibáztatták és marasztalták el, a férjnek jogában állott megölni a feleségét, ha más férfivel találta együtt. A pogányság már megszűnőben volt, csupán egyetlen alkalommal szólnak felőle: „...akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékot visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek.“ László király uralkodása alatt három törvénykönyv jelent meg, ezeket azonban csak másolatokból ismerjük. Kettőnek a rendeltetése a magántulajdon védelme és témája a tolvajlás, a lopás megakadályozása, melyek ellen drákói szigorral léptek fel. Csak a szabolcsi zsinaton (1092) elfogadott első törvénykönyv foglalkozik a hitélet kérdéseivel és az egyházi vagyonnal, az elpusztult templomok felépítésével, adományokkal. Törvényt fogadtak el az országban élő idegen vallásúakkal kapcsolatban is. A mohamedán izmaelitákat (böszörményeket) a keresztény hit felvételére ösztönözték, a zsidóknak pedig megtiltották, hogy keresztényt vegyenek feleségül, és nem engedélyezték, hogy keresztény rabszolgákat tartsanak. Figyelemre méltó, hogy a büntetések jórészét már nem tinóban (szarvasmarha) - mint Szent István idejében -, hanem ezüstpénzben fizették, amely a pénzforgalom növekedését bizonyította. De ugyanakkor megmaradtak a kegyetlen, szigorú megtorlások, testcsonkítás (megvakítás, orrlevágás) és a szolgaságra vetés is. Ezek a törvények a feudális államapparátus kiépülését és az ország biztonságát szolgálták. Összeállította: OZSVALD ÁRPÁD KÉRDÉS: Szent László uralkodása alatt hány törvénykönyv jelent meg? Szent István király halála után a folytonos belviszályok nagyon meggyengítették Magyarország közállapotát. A közel négy évtized alatt hat uralkodó váltotta egymást a trónon. Péter kétszer is elnyerte a koronát. A korabeli krónikák szerint az erőszak és a tolvajlás annyira elhatalmasodott, hogy azt egész falvak rendszeresen űzték, és az országban kóbor rabszolgák kószáltak, raboltak, ezen még az sem segített, hogy néha-néha egyet felakasztottak, vagy a nyelvét kivágták. László király trónralépése után erős kézzel látott a bajok orvoslásához. Egyik fennmaradt törvényhozás ily szavakkal kezdődik: „Kegyes László király idejében mi, Magyarország összes főemberei összejöttünk a Szent hegyen - Pannonhalmán -, és kerestük, miképp lehessen a rossz emberek törekvését megakadályozni és nemzetünk ügyeit előmozdítani. Legelőször mindnyájan megesküdtünk, hogyha a főbb emberek közül valamelyik bűnösnek találtatnék, hogy egy tyúk áránál többet orzott el, senki se merje elrejteni, oltalmazni, ha csak az egyházba nem menekül, akaszszák fel, és az egész családja vesszen el.“ Tehát maguk között, a főemberek körében kezdték el a szigorú rendcsinálást, az egyszerű embereknél azonban még könyörtelenebből jártak el. Ha a tettes a templomba menekült, megmentette ugyan életét, de szemét kitolták, és ha szabad ember volt, minden tizedik évét Miniatúrák az Anjou Legendáriumból
