A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-04-21 / 16. szám
Huszka Jenő a zongoránál SZELLŐK Százhúsz éve, 1875. április 24-én, Szent György napján született Huszka Jenő, a magyar operett atyja. Huszka Jenő már ötévesen, "csodagyerekként" szerepelt hegedűjátékával azon az előadáson, amelyet a nagy szegedi árvíz károsultjainak a megsegítésére rendeztek. A gimnáziumi érettségiig otthon, Szegeden tanult, s utána felkerült Budapestre. Felvételt nyert a Zeneakadémiára, ám az otthoni irányítás rákényszeríti arra, hogy elvégezze a jogi karon is tanulmányait, és így egyszerre jut két diplomához. Az egyetemi évek után máris győz a zene, mert Huszka Jenő párizsi útra indul, ahol a Zeneakadémia és a Hubay-mesteriskola ajánlásával tagja lesz a híres Lamoreaux zenekarnak. A századforduló éveiben mindinkább kezd kibontakozni az az új műfaj, amely leginkább Bécset és Párizst hódítja meg új stílusú dallamvilágával. Offenbach, Hervé, Milöcker, Strauss... zenéje új színt, új világot hozott Thália deszkáira. A magyar színpadokon voltak ugyan próbálkozások az operettműfaj meghonosítására — Konti, Verő, Barna stb., de ezek megbuktak. Amikor 1902. december 20-án fellebbent a Népszínház függönye — s a londoni Bowie Streeten Bob herceg csavargó diák képében tette a szépet szerelmének, Annie-nak —, a közönség érezte, hogy megszületett a magyar operett. Ugyanezt érezhették a színházlátogatók, amikor Gábor diák, társával, Mujkóval rózsát tépett Gül Baba kertjében, és közben olyan dalokat énekeltek a török dzsámi tövében, amelyeket még ma is mindenki ismer, énekel... Huszka Jenő nem francia vagy német dallamokat, hanem a magyar nemzet dallamkincséhez tartozó elemeket épített bele dalaiba, és ezzel egyrészt elindította az operettműfaj magyar ágát, másrészt bizonyította, hogy a magyar operettel is kasszasikert lehet elérnil Huszka Jenő eredményes alkotóéletét bizonyítja a sok száz dal, ének, önálló zeneszám mellett az a tizennégy egész estét betöltő operett-daljátékanyag is, amelyet reánk hagyott örökül. Zeneszerzői munkásságán kívül közismert volt közéleti ténykedése is. A Magyar Zeneszerzők Szövetségének elnökeként támogatást nyújtott a rászoruló kartársaknak. A kommunista kultúrpolitika évtizedeiben, művei csupán megtűrtek voltak, igaz, akadtak kivételek is, mint a Gül Baba, amely eddig három filmadaptációt élt meg Gül Baba, illetve Gábor diák címen. Huszka a Gül Baba ipolysági bemutatójára, és az 1957 szeptemberében tartott szerzői estjére csak azért nem tudott eljönni, mert a balatonfüredi kórház főorvosa, Huszkát az egyre súlyosbodó szívpanaszai miatt nem engedte el. Mély szomorúsággal vettük halálhírét, de az akkor uralkodó állapotok miatt a Csemadok nem kapott érvényes útiokmányt a temetésre. Ám ott voltunk Huszka Jenő első magyarországi szobrának leleplezésénél, amikor a balatonfüredi, Tagore-sétányon szervezetünk elnöke, Bulla Tibor és Manga Ilona elhelyezte a szoborra az ipolyságiak koszorúját. Itt kell megemlíteni azt is, hogy a Gül Baba ipolysági előadását látván a Zborovjan-fivérek arra az elhatározásra jutottak, hogy a darabot átültetik szlovákra. így kerülhetett sor a pozsonyi Új Színpadon a Gül Baba előadására. Külön öröm volt a Csemadok Ipolysági Alapszervezetének 1975. május 17-e, amikor is a "Százéves a magyar operett" rendezvényünkön Ipolyságon köszönthettük Huszka Jenőné Arányi Mária írónőt, a szerző özvegyét, fiát, ifj. dr. Huszka Jenőt, hitvesét Margitot és a Huszka család legifjabb tagját, az unokát, Zsuzsikát, akik a centenáriumi rendezvény vendégei voltak. SAJGI ROZSNYÓ JÓZSEF SZÁRNYÁN... Huszka Jenő szoboravatása Balatonfüreden 1968-ban — A Csemadok Ipolysági Alapszervezetének küldöttsége a szobor előtt (középen a zeneszerző özvegye) HÍRMONDÓ HÉI Torpis József, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának titkára, mindig kellő tisztelettel fogadta látogatóit. Számtalan alkalommal tanúi voltunk, hogy elkötelezett csemadokos volt, nagy türelemmel foglalkozott az alapszervezetek gondjaival, és ismerte az emberek személyes gondjait is. A szépséges gömöri táj szülötte volt, a Füleki várhoz és a városhoz fűződtek gyermekkori élményei. Tudósításait már diákként küldte a füleki eseményekről a hazai magyar lapoknak. Leginkább a kultúrrendezvényekről tudósított szívesen, hiszen a magyar kultúrában dolgozott haláláig. Lapunk, A Hét is közölte írásait. Hetilapunk terjesztését szívügyének tartotta, és legutóbbi beszélgetésünk alkalmával ezeket mondta: "A Hét sorsát szívügyünknek tekintjük, mert jó és szükséges magyar lap." Reméljük Torpis Józsefnek lesznek majd lelkes követői a Sajó és a Rima mentén. Torpis József alig pár nappal március idusa után hunyt el, 47 évesen. Hamvai a rimaszombati temetőben pihennek. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Motesíky Árpád Pályázati felhívás Az Illyés Alapítvány Kuratóriuma pályázatot hirdet a Szlovákiában élő magyar közösségek önazonossága megőrzésének, fejlődésének és megerősödésének kulturális-közművelődési, anyanyelvi-oktatási, tudományos és tájékoztatási tevékenységének és önszerveződésének előmozdítására irányuló kérelmek, valamint programok támogatására. A pályázati felhívás nem vonatkozik a könyvkiadás támogatására, a magyarországi oktatási intézményekben folytatott graduális, inter-és posztgraduális tanulmányok és pedagógustovábbképzés támogatására, valamint a magyarországi anyanyelvi, táborozásokon, nyári egyetemeken történő részvétel támogatására, amely célokra más magyarországi szervezetek különítettek el forrásokat. Pályázati díj: 300,- Sk A pályázatot az Illyés Alapítvány Szlovákiai Alkuratóriumának irodájától, ill. a Csemadok területi választmányának titkárságain igényelhető pályázati űrlapokon lehet benyújtani, és a pályázati díjat az űrlaphoz mellékelt postautalványon befizetni az alábbi címre. Nadácia Zoltána Fábryho P. O. BOX 247 810 00 Bratislava Az Illyés Alapítvány a pályázatokat két ütemben fogja elbírálni. Az első ütemben 1995. április 30-ig lehet a pályázatokat benyújtani. A benyújtott pályázatokat az Illyés Alapítvány Kuratóriuma az Alkuratórium javaslatainak figyelembe vételével bírálja el. A Kuratórium kizárólag a pályázati felhívásban rögzített feltételeknek megfelelően, hiánytalanul kitöltött pályázati űrlapokon benyújtott pályázatot bírálja el. Pozsony, 1995. március 23. 9
