A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)

1995-04-14 / 15. szám

Megdöbbentő hirt közöltek 1995. március 20-án a világ hírügynökségei Tokióból: ismeretlen tettesek halálos mérgezést okozó gázzal árasztották el a város metróvonalait. A merényletnek tíznél is több halálos áldozata volt, több ezer személyt kórházba szállítottak, sokuk állapota igen súlyos. Mint a rendőrségi vizsgálat később megállapította, a gyilkos anyag a szarin elnevezésű harcgáz volt, amelyet annak idején az irakiak is bevetettek az irániakkal vívott háborúban. A halálos merénylet elkövetői egyelőre ismeretlenek, bár a japán rendőrség rajtaütést hajtott végre egy buddhista szekta, az AUM Sinrikjo tulajdonában levő épületben, ahol ötven személyt találtak igen súlyos állapotban, ezért kórházba szállíttatták őket. Feltehetően az elégtelen táplálkozás okozta szervezetük ilyen fokú károsodását. A rendőrség nem talált olyan nyomokat, amelyek a harcgáz jelenlétére utalnának.

A tokiói tragédia kapcsán talán érdemes lesz egy kicsit elidőzni a mérgező harcanyagoknál, amelyek bevetését a nemzetközi szerződések már az első világháborút követően megtiltották. Ennek ellenére a vegyi fegyverek fejlesztése és gyártása nem szűnt meg, sőt bizonyos országok (USA, Szovjetunió, Irak) egy-egy lokális háborúban alkalmazták is őket. Az amerikaiak pl. Vietnamban gyújtóanyagokat vetettek be, ezek közül a napalm a legismertebb. A szovjet csapatok az afgán felkelők ellen különböző mérgező harcanyagokat használtak, köztük idegmérgeket is, amelyek a legveszedelmesebb vegyi fegyverek.

A mérgező harcanyagokat élettani hatásuk alapján különböző csoportokba osztják. Az ingerlő hatású vegyületek (pl. klór- és brómaceton, bróm-benzil-cianid) a szem, az orr, és a szájüreg nyálkahártyáit, valamint a felső légutakat irritáló anyagok. A legtöbb mérgező harcanyagnak "fedőneve" is van, az ingerlő hatásúak közül az adamsit, a klark I. és a klark II. a legismertebb.

A fojtó hatású harcanyagok az alsó légutakat, közvetlenül a gázcserét lebonyolító szerveket — a tüdő-légzőhólyagocskákat — támadják meg. A mérgezés hatására heves légszomj lép fel, tüdővizenyő alakul ki, és a vér besűrűsödése következtében leáll a szívműködés is. A

Ideggáz a metróban

legismertebb fojtó harcanyagok: a foszgén, difoszgén, a klór és a klór-pikrin.

A hólyaghúzó harcanyagok nemcsak a légutakon, hanem a tápcsatornán és a bőrön át is bejuthatnak a szervezetbe. A bőr felszínén nehezen gyógyuló hólyagokat okoz, amelyek könnyen elfertőződhetnek. A szervezet belsejébe hatolva belső vérzést vagy tüdővizenyőt idézhetnek elő. Az első világháború hírhedt vegyi fegyverei voltak. Az ismertebbek közül a mustárgázt (más néven yperitet) és a lewisitot említhetném. Ezek a vegyületek valójában nem gázok, hanem folyadékok, és aeroszol formájában permetezték szét őket.

A legveszedelmesebb harcanyagok az idegbénító vegyületek, amelyek bizonyos enzimek hatását blokkolják, és ezzel megakadályozzák

A japán hadsereg vegyvédelmi alakulatának katonái eltávolítják a szarin maradványait a tokiói metróban

A rajtaütés során ötven szektatagot kellett kórházba szállíttatni

az acetilkolin nevű anyag elbomlását. A méreg a légutakon és a bőrön át egyaránt bejuthat a szervezetbe. Az idegmérgek hatását a ciánhidrogén hatásához viszonyítják. A tabun ötször, a most Tokióban bevetett szarin hússzor mérgezőbb. A merénylők elvetemültségét az is jól szemlélteti, hogy a szarint, amelyet 1936-ban az IG Farben állított elő a fasiszta Németországban még Hitler sem engedte bevetni. A szarinmérgezést túlélőknek tartós egészségkárosodással kell számolniuk,

elsősorban az idegrendszerük és a májuk sínyli meg a vegyülettel való találkozást.

A további vegyi fegyverek közül még meg kell említeni a szintén idegbénító szománt, amely negyvenszer erősebb méreg mint a ciánhidrogén, a gyújtó anyagokat és a pszichokémiai vegyületeket, amelyek közé elsősorban a különböző kábítószerek (LSD, meszkalin, pszilocibin, adrenokrom stb.) tartoznak.- lamér -A túlélők egyike. Vajon mennyire sínylette meg a szervezete a mérgezést?

A szarin

A katonakötelesek, illetve az ún. polgári védelem (CO) keretében iskolázott személyek előtt nem cseng ismeretlenül a szarin név. A szarin, tabun és szoman ugyanis a vegyi harcanyagok egyik legfélelmetesebb csoportját, az ún. idegmérgek csoportját alkotják. Vegyi összetételük alapján "harcászati foszforsavészterek"-nek is nevezik, megkülönböztetésül a mezőgazdaságban permetezőszerként, rovarirtóként alkalmazott foszforsav-észterektől. Az "idegméreg" elnevezés hatásmechanizmusukra utal: megbénítják az idegrendszer működésében kulcsszerepet játszó acetilkolineszteráz nevű enzimet. Mivel ennek az enzimnek az a feladata, hogy az idegvégződéseken az ingerület átvitelében szerepet játszó acetilkolint lebontsa, mérgezés esetén ez nem következik be. így tulajdonképpen egy heveny "önmérgezés” alakul ki: a felhalmozódó acetilkolin egy végletekbe hajszolt idegingerlést okoz. Mivel az acetilkolint ingerületátvivöként "használó" idegek szinte valamennyi létfontosságú szervünkben megtalálhatók, a mérgezés tünetei is sokrétűek. Az életet leginkább veszélyeztető hatás a szíven nyilvánul meg, amely a felkorbácsolt idegműködés következtében egyre lassabban húzódik össze. A normális percenkénti 70—75 összehúzódás 30—40-re csökkenhet, illetve azonnali szívmegállás is bekövetkezhet. Nem kevésbé veszélyes a tüdőben kifejtett mérgező hatás sem: itt fokozott váladéktermelés és a hörgőizmok görcsös, az asztmás rohamra emlékeztető állapota alakul ki. Fokozott váladékelválasztás indul meg a többi mirigyben is, így nyálfolyás, izzadás és hasmenés is súlyosbítja a mérgezett állapotát. Nem veszélyezteti közvetlenül az életet, de megnehezíti a menekülést a szembogarak (pupillák) beszűkülése és a látászavar. A halálos végű eseteknél, mint az Tokióban is történt, természetesen nincs idő a tünetek kialakulására, hiszen ilyenkor az idegméreg a központi idegrendszer légző- és keringési központját megbénítva, másodperceken belül halált okoz.

Valószínű, hogy terrorcselekmény történt Tokióban. Talán a drasztikus "figyelemfelkeltést" kiváltó okokra is fény derül. Az azonban szinte bizonyos, hogy nem "ünnepelni", netán

emlékezni akartak a tokiói bűnözők. Emlékezni arra a 80 évvel ezelőtt lezajlott eseményre, amely a japán tragédia kapcsán önkéntelenül is az ember eszébe tolakodik. 1915. április

22-én az első világháború egyik legszörnyűbb csatájában, a belgiumi Ypernnél (ma leper) a német hadvezetés először vetett be harci gázt a francia csapatok ellen. S bár ekkor még csak a kevésbé mérgező foszgént, azaz a "zöld keresztes gázt" alkalmazták, a hatás a tokióihoz volt hasonló. Mintegy ötezer francia katona szenvedett halálos végű gázmérgezést és legalább kétszer annyi tartós következményt, többek közt vakságot okozó mérgezést. A foszgén mint az ún. fojtó harci gázok képviselője, többórás lappangási idő után súlyos tüdővizenyőt okozott, amelynek nem volt ellenszere.

Az yperni tragédia megismétlődését nemzetközi egyezmények igyekeznek megakadályozni. Már az 1919-es versailles-i békekötések tiltották a mérges gázok alkalmazását, az 1925-ben megkötött genfi konvenció pedig az összes harcászati vegyi, illetve bakteriológiai fegyver alkalmazását megtiltotta.

Dr. Kiss László