A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)

1995-04-14 / 15. szám

A szelek eredete Egyszer egy kapitányt útnak indítottak a hajójával: menjen, keresse meg, hol laknak a szelek, s hozza el az óceánra őket. Mert abban az időben örökös szélcsend volt a tengeren, soha még egy könnyű kis fuvalom sem rebbent, a hajók csak evezővel haladhattak, és szegény matrózok majd belegebed­­tek a kemény húzásba. Mikor odaértek Szélország­hoz, a kapitány egymaga ment ki a partra, nyakon csípett egy csomó szelet, zsákokba gyömöszölte őket, jól bekötötte a zsákok száját, aztán az egész zsákmányt berakatta a hajófenékre. A matrózoknak fogalmuk sem volt róla, miféle rakományt visznek; a kapitány szigorúan meghagyta nekik, hogy egy ujjal sem szabad a zsákokhoz nyúlniuk. Hazafelé utaztunkban egy napon elunták magukat a matrózok, mert az égvilágon semmi munka nem akadt a fedélzeten. Az egyik azt mondta: — Kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, ha nem tudom meg, miféle árut viszünk. — Nem szabad — mondta a másik —, a kapitány megtiltotta. — Nem is fogja észrevenni! — erősködött az egyik matróz. — Éppen csak belekukkantok az egyik zsákba, aztán gyorsan újra bekötöm a száját. Azzal lement a hajó gyomrába, és kioldozta az egyik zsákot, éppen azt, amelyikbe a kapitány a délnyugati szelet zárta. Ahogy a madzag meglazult, a délnyugati szél egyszeriben kisurrant a résen, s egyetlen szempillantás alatt elkezdett fújni, s úgy felkorbácsolta a tengert, hogy a hajó perdült egyet a levegőben, és ízzé-porrá törött. A többi zsák is kiszakadt, és a szelek sivítva elszaladtak. Szétszó­ródtak az óceánon, s azóta is ott tanyáznak. (Francia mese) Fejezzétek be az építkezést! Ráismertek erre a házra? Fidó manó lakik benne. Vagyis csak lakna, ha nem fáradt volna el az építkezésben. Segítsetek neki befejezni a házikót, mert így nagyon huzatos Ültessétek be a virágoskertet is! ZELK ZOLTÁN Csilingel a gyöngyvirág Csilingel a kis gyöngyvirág. Fehér a ruhája, meghívja a virágokat tavaszesti bálra. Öltözködik az orgona, lila a ruhája, kivirít a kankalin, a szegfű és a mályva. A vadrózsa rájuk nevet, bolondos a kedve, a rigó is füttyent egyet: hej, mi lesz itt este! Táncra perdül a sok virág, illat száll a légben, őrt állnak a gesztenyefák, illemtudón, szépen. A szellő is megfürdik a virágillatárban, s arra ébredünk fel reggel: napsugaras nyár van. A húsvéti nyúl egy kedves nyuszi, olyanféle személyiség, mint a Miku­lás, és húsvétkor igazi, csokoládéból készült tojásokat ajándékoz a gye­rekeknek. Akkor helyezi el az aján­dékokat a szakajtókba, a kenyértar­tókba és a kenyérkosárkákba, amikor senki sem látja, s így észrevétlenül telnek meg ezernyi finomsággal: csokoládényuszikkal, -csibékkel, süteményekkel. A húsvéti nyúl szép hagyomá­nya és alakja német eredetű. Egy regi német népi történet arról szól, hogy volt egyszer egy anya, aki annyira szegény volt, hogy még egy kis édességet sem tudott venni a gyerekeinek húsvétkor. Az asszony azonban nem akart csalódást okozni nekik, ezért fogott egy fél tucat tojást, élénk színekkel kifestette, s miután fonott kosárba tette a díszes tojásokat, elrejtette a bokrok kö­zött a fűben. Ezután hívta a gyerekeket, hogy keressék meg az ajándékokat. Akkor történt, hogy a legkisebb gyerek észrevett egy igazi nyulat a fűben ugrálni, s úgy látta, éppen arról a helyről bukkant elő, ahova a mama a tojásokat eldugta. így kiáltott fel boldogan: "Egy nyúl! Húsvéti nyúl! Nézzétek: nekünk tette oda! Köszön­jük, nyuszi!" 19

Next

/
Thumbnails
Contents