A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-04-07 / 14. szám
Múltidéző Gazdaság és társadalom Szent László ideiében László legfőbb érdeme, hogy uralkodása alatt a belső rend (értsd: az új rend) megszilárdult, ugyanis ha a négy évtized belső zűrzavarai folytatódnak, az állam fönnmaradása is kérdésessé válhatott volna. Az új rend megszilárdítása érdekében rendkívül intenzív törvényalkotói tevékenységet folytatott. Ezeket a törvényeket, melyek István törvényeihez viszonyítva rendkívül szigorúak, erélyesen végre is hajtatta. Uralkodása alatt három törvénykönyvet adott ki. Törvénykezésében a legfontosabb feladat a magántulajdon védelme volt, hiszen a törvények fele a tulajdon elleni vétségekkel foglalkozik. A lopás elleni törvények nem a személyi tulajdonban lévő értéktárgyak - pénz, fegyver, ruházat - eltulajdonításáról beszélnek, hanem a gazdasághoz tartozó javakról (tyúk, ló, ökör, szolgák). Az ún. II. törvénykönyv első cikkelye például megparancsolja, hogy egy tyúk értékén felüli vagyontárgy eltulajdonítása esetén „a tolvajt akasszák fel, és egész vagyona vesszen el“. Ha a templomba menekült, megúszta megvakítással, de tízévesnél idősebb gyermekeit eladták rabszolgának. Az eltulajdonított érték szabta meg a büntetést (megvakítás, kézvagy orrlevágás, a nyelv kitépése). Ezeknek a vérrel írott törvényeknek közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a felbomló nemzetségi köztulajdon és a kialakuló magántulajdon közti határvonal bizonytalan volt, s emiatt különösen két réteg, a lesüllyedt nemzetségi előkelők és az alávetéstől félő közszabadok nagyon gyakran átlépték. A törvények az országos méretű kóborlásnak is gátat akartak vetni. A vándormozgalom fő irányát az ország gyéren lakott vagy lakatlan peremterületei képezték. A feudális egyház és az állam a maga intézményeivel azonban csakhamar itt is elérte a kóbor elemeket, az elszegényedett közszabadokat és a szökött szolgákat. Összességében a törvények a feudális rend megszilárdulását, s egyúttal a feudális termelés intenzívebbé válását eredményezték. Az első törvénykönyv azonban, melyet a király elnökletével tartott szabolcsi zsinaton fogadtak el, teljes egészében egyházi rendelkezéseket tartalmaz. Kötelezte a templomlátogatást, megszabta az egyházi ünnepek számát, irtotta a pogány hiedelmeket: „akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékot visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek.“ Hogy a halottakat ne temethessék el pogány módra (úgy látszik ez ekkor még általános volt) elrendelte, hogy halottait mindenki a templom mellett temesse el. A törvények a gazdasági élet föllendülését is eredményezték, a királyi gazdaságnak is biztos alapokat teremtettek. A királyság egyik fő bevételi forrása az úgynevezett kamara haszna volt, vagyis a régi pénz kötelező beváltásából származó haszon. A távolsági kereskedelem ugyan némileg csökkent, de még mindig komoly bevételt jelentett. Az uralkodónak ló- és marhakiviteli monopóliuma volt. Bármilyen más áru kiszállításánál 3-4 százalékos vámot kellett fizetni. Kezdett intenzívebbé válni a belső kereskedelem. László idején a heti vásárok már nem voltak naphoz kötve, s törvény szabályozta, hogy adnivenni csak vásárokon lehet, a vásár- és révvámok pedig fontos jövedelmet jelentettek. A piachelyek elsősorban a „váras helyeken“ alakultak ki, innen származik város szavunk is. Ezek azonban ebben az időben még nem voltak városok. A sókereskedelem is fontos bevételi forrás volt, hisz az erdélyi sóbányákban csak királyi alávetettek dolgozhattak. Mindezek mellett a királyság bevételeinek jelentős része a természeti szolgáltatásokból adódott. Az udvari és várbirtokokon élő népek, a legközelebbi udvarházakba szállították a terményeket, ahol elraktározták, az állandóan vándorló királyi udvar pedig felélte. Az ország népességének nagy része ekkor már többé-kevésbé állandó településeken élt, vagyis falvakban (latinul: villa), melyekben legtöbbször 20-25 család lakott. A lakott területek is folyamatosan növekedtek, s a 11. század végére mintegy 200 ezer km2-t tettek ki, ez kb. 1 millió 200 ezer országlakost jelentett. A társadalom szerkezete is folyamatosan alakult. Megszilárdult az uralkodói csoport a főpapok, magánbirtokosok, ispánok csoportja. A középrétegek a harcos elemekből kerültek ki, akik a szolgálatukért kapott földet ekkor már szabadon örökíthették, belőlük alakul ki a nemesség. Az alávetettek már ekkor a legnépesebb réteget jelentik. Csoportjaik több réteget mutatnak a 8 dénárt fizető, személyükben szabad közrendűektől egészen a rabszolgákig. KOVÁCS LÁSZLÓ KÉRDÉS: Mit tartalmaz László első törvénykönyve, és hol fogadták el?
