A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-13 / 2. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYELV HÉT A szlovákiai magyar nyelvhasználat néhány jellegzetessége műanyagból készült védőt a vevőnek kell állnia, ami nyolc korona és még hátra van a sok-sok veszély, a betegségek, amíg egy fácáncsibe felcseperedik és kihelyezésre alkalmas lesz. Egy fácán felnevelése testvérek között is benne van nyolcvan koronában, de talán több pénzben is. — Akkor mi ebben az üzlet, úgy hallottam, hogy egy fácán ára a kihelyezéskor százötven korona? — Meggazdagodni a fácántenyésztésből nem lehet, különösen, ha beleszámítjuk a jövedelmi adót is. Ellenben a levadásztatásuk, mondjuk külföldi vendégekkel hozhat némi eredményt, ha a kitelepített fácánoknak legalább a nyolcvan százaléka a terítékre kerül. A vendégvadász kifizeti az elejtett fácán árát, ami itt marad és értékesíteni tudjuk a fácánokat, talán ez a haszon a dologban. — Úgy hallottam, hogy a vadásztársaságok is vásárolnak öntől fácánokat, miből tudják kifizetni az árát? — A vadásztársaságokkal abban állapodtam meg, hogy én adom a fácánokat és ők majd élővadat, azaz nyulat adnak cserébe, mert a vadásztársulatunk nyúlállománya gyöngébb, mint a Garam mentén. De a kérdést befejezve: mondjuk 150 kibocsátott fácán 10 nyúlba kerül, esetünkben is ez történik. A dolgot tovább gondolva a vadásztársaságnak még haszna is lehet belőle, mert a kibocsátott fácánokból a megmaradottak jövőre, mint vérfrissítés is hasznosak lehetnek. Ámbár egyesek azt állítják, hogy a belterjes tenyészetben nevelt fácántyúkok a tojásaikat szétszórják és nem raknak fészket. Ez csak szóbeszéd, bizonyított alapjai nincsenek. — A sötét fácánok, amelyekről Géza bácsi tréfásan azt állította, hogy varjak, honnan kerültek a tenyészetbe? — Tavaly maradt belőlük néhány és meghagytuk a tyúkokat, meg néhány kakast, mint érdekességet. A tojók megkotlottak és felnevelték a csibéket, ám azt kellett volna látni, hogy a "tenebrósz" fácántyúk mily bátorsággal védi a csibéket. A fácángondozók szinte féltek a közelükbe menni, mert annyira támadtak... Az Európában és hazánkban előforduló vadászfácánok sora elég sokrétű, de legismertebbek a közönséges fácán, a kínai és a mongol fácán, amelyeket megkülönböztetni csak a szakemberek tudnak. Ám az angol-sötét vadászfácán bizony szembetűnően eltér a nálunk ismert fácánoktól. Nagyon vitatott, hogy kereszteződésből alakult-e ki, vagy a colchicus fácánnak a változata. Testalkata megegyezik a colchicus fácánéval, de tollazata nagyon hasonlít a zöld vagy japán fácánéhoz. A kakas vöröspofájú, a fején és a nyakán a tollak fémesen csillognak, szárnytollai barnábbak és nyakörve nincs. A tyúk teljesen sötét, illetve barnás csíkok díszítik. A tapasztalt tenyésztők azt mondják, hogy a zárttéri nevelése eredményes, de a szabadban kóbor a természete. Egyelőre még kis számban fordul elő a zárttéri tenyészetben is... Végezetül talán még annyit, hogy a vadászat és a vadtenyésztés, akár a fácánnevelés is, igen fontos gazdasági ágazat lett, hiszen a vadászatból származó javak 40—45 százaléka az államkasszába kerül. Réges-régen vége van már a népi vadászatoknak, mondhatnánk: annak a világnakl MOTESIKY ÁRPÁD Tisztelt Olvasóim, önök szerint a szlovákiai magyarok nyelvhasználata eltér-e a magyarországiakétól, s ha igen, miben nyilvánulnak meg az eltérések? Én természetesen nem hallhatom az önök válaszát, úgy vélem azonban, hogy a legtöbbjük erre a kérdésre azt felelte vagy felelné: a szlovákiai magyarok beszédjükbe olykor — vagy gyakran — szlovák szavakat kevernek. Ez a fajta, válasz természetes, hiszen a párky, horčica, občiansky, matrika, výkaz stb. szavak idegen, vagyis szlovák volta mindenki előtt nyilvánvaló. A többségi nyelv azonban kevésbé szembetűnő módon is alakítja nyelvhasználatunkat: gyakori például, hogy egy-egy magyar szónak kibővül a jelentése, illetve bizonyos szavakat a magyarországitól eltérő jelentésben vagy szövegkörnyezetben használunk. Magyar elemekről lévén szó, sokunkban föl sem merül például, hogy Magyarországon az orvos, az ápolónő nem szolgál, illetve nem szolgálatban van, hanem ügyel, a pedagógusokat, az államapparátus dolgozóit közalkalmazottnak, s nem állami alkalmazottnak nevezik, a parlamentben a javaslatokat, törvényeket nem átültetik, hanem azok vagy átmennek, vagy nem stb, A szlovák hatás e fajtájának rejtett voltát jelzi több vizsgálatunk is. Az egyik vizsgálat során két nyugat-szlovákiái középiskola diákjainak és pedagógusainak mesterségesen összeállított szövegekben kellett megjelölniük azokat a szavakát, kifejezéseket, melyeket véleményük szerint Magyarországon nem használnak. Az adatközlőknek kevesebb mint öt százaléka jelölte meg a lépcsőház értelmű bejárat szót, a hivatalós órái: szókapcsolatot (Magyarországon a hivatalok ajtaján az ügyfélfogadás felirat olvasható), valamint a halkenő és sósrúd szavakat (Magyarországon halkrém, illetve ropi). A megkérdezettek 13 százaléka ismerte fel a szekrénysor megnevezés helyett nálunk használatos fal szót, valamint az anyasági-t (ez utóbbi neve Magyarországon gyes vagy gyed). A szlovákiai és a magyarországi nyelvhasználat között azonban vannak olyan különbségek is, melyek csakis alapos kutatásokkal deríthetők fel, ezek közé tartoznak például a gyakorisági eltérések. A nyelvre jellemző ugyan a gazdaságosság, de a variäbilitás is: egy-egy dolog, fogalom, jelenség stb. megjelölésére olykor több nyelvi eszköz is a rendelkezésünkre áll; a lehetőségek közötti választás több tényező függvénye, s ezek sorában jelentős helyet foglal el az adott közösség nyelvszokása, a mi esetünkben pedig az is, melyik forma áll közelebb — szerkezetét vagy jelentését tekintve —- a megfelelő szlovák nyelvi elemhez. A magyarban például azonos jelentésben él a balkon és az erkély —, bár az értelmező kéziszótár az előbbit kissé választékosnak minősíti. Egy kérdőíves vizsgálat során e szinonimák közül azonban a magyarországi adatközlők 91 százaléka az erkély-1, a magyar iskolába járó diákok közül viszont 85 százalék a szlovák balkánhoz hasonlító balkon-1 részesítette előnyben. A gyakorisági különbségek a nyelvi rendszer síkján is megfigyelhetőek. A magyar nyelvben az alanyi és a tárgyas ragozás megléte bizonyos esetekben lehetővé teszi a tárgy elhagyását. Egy magyar számára például a látlak szóalak teljes mondat {Én látlak téged). A szlovák nyelvben ezzel szemben a tárgynak a mondatban szerepelnie kell. Egy vizsgálatunk során a megkérdezetteknek két mondat közül kellett kiválasztaniuk a számukra természetesebbet. Az első mondat így hangzott: Találkoztam Hedviggel, és megkértem, hogy vegyen nekem egy kiflit. A másik monejat ez volt: Találkoztam Hedviggel, és megkértem őt, hogy vegyen nekem egy kiflit. A két mondat tehát abban különbözött, hogy a másodikban szerepelt a mondat tárgya, az őt személyes névmás. Valószínűleg a szlovák nyelv hatásának tudható bej hogy a magyar iskolába járó szlovákiai magyar adatközlőknek majdnem 40, a szlovák iskolába járóknak pedig majdnem hetven százaléka választotta a tárgyat is tartalmazó mondatot, szemben a magyarországi adatközlők húsz százalékával. A magyar köznyelvben a hasonlítást a -nál/-nél raggal fejezzük ki, de egyes nyelvjárásokban használatos a -tól/-től rag is. Ez utóbbi a szlovák od elöljáró leggyakoribb magyar megfelelője. Feltehetőleg a szlovák hatásának tudható te, hogy hasonlító szerkezetben a -nál/-nél helyett a -tól/től rágós alakot választotta a szlovákiai magyar iskolások 12 százaléka és a szlovák iskolások 33 százaléka, a magyarországi adatközlők közül azonban csak 8 százalék. A példákat tovább folytathatnánk, hiszen több érdekes jelenségre figyeltünk fel, ennek ellenére még sok kutatásra lesz szükség ahhoz, hogy mélységében feltárjuk a.szlovákiai magyar nyelvhasználat jellegzetességeit. SZABÓMIHÁLY GIZELLA 13
