A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)

1995-04-07 / 14. szám

Polgár László MINERVA nem nyugszik hamar elkezdődik, megnő a középjáték és a végjáték jelentősége. — Versenyek is elképzelhetők? — Demszky Gábor főpolgármester véd­nökségével március 17-től egy esztendőn át hetente, a főpolgármesteri hivatal dísztermében gyerekminisakk-versenyek lesznek. Szerencsére túl vagyunk már azon a szenvedélyes ellenállástól sem mentes, kritikai időszakon, amikor Polgár László lányait féltették, vajon nem káros-e számukra apjuk zseninevelő módszere. A lányok szépek, okosak, kiegyensúlyo­Az ifjú pár: Zsuzsa és Jacob az esküvőn Polgár László felnevelt három zsenit: Zsuzsa, Zsófia és Judit nemrégiben sakk Oscar-díjasok lettek, de korántse higgyük, hogy ezzel megkoronázták töretlen sike­reiket. További győzelmeket terveznek. Polgár László sem ül a babérokon. Zseninevelés ide, zseninevelés oda — van ideje könyvírásra. A legutóbbi talán felveheti majd a versenyt korábbi, nagy­sikerű bestseller-kötetével, a Nevelj zse­nit! cíművel. Most újabb nagy húzásról van szó: a minisakkról. Ehhez találkoznia kellett egy bizonyos amerikai tűzoltóval, Joseph Miccióval... — A reformsakk eddigi módozataira máig az volt a jellemző, hogy megpróbál­ták nehezíteni a már ismert táblás játékot. A hatszor ötmezős tábla, mint ahogyan arra Joseph Miccio, a minisakk amerikai zászlóvivője felhívta a figyelmemet — könnyíti, egyszersmind akár a tanítás rendjébe is beépíthetővé teheti a sakko­zást — vág a téma közepébe azonnal Polgár László, pszichopedagógus, a zse­ninevelés hazai úttörője. — A témáról könyvet írtam, s 777+1 példájának zömét lányom, Judit dolgozta ki. — A sakk, mint köztudott, Ön szerint az oktatás és nevelés fontos eleme, még akkor is, ha nem sakkozót akarunk nevelni, hanem csak racionálisan és kreatívan gondolkodni tudó embert. A hatszor ötös táblának mi az előnye? — Egyszerűbbek a szabályok, és gyorsabb a játék — ami a gyerekek életkori sajátosságainak jobban megfelel. A megrövidült játszmaidő a szülőnek is kedvez: talán szívesebben leül sakkozni a gyerekkel, ha rövidebb partira van kilátás... Ebben a sakkban a küzdelem Hőszigetelő üvegből készült faborítású szobá­ban, egy mindössze 2,4 x 3,6 méter alapterületű konténerkabinban tölti a most következő esz­tendőt az ausztrál Mclntyre-házaspár. A ka­landkereső duónak, bár lehetősége ugyan lesz, sok kedve aligha akad majd az ajtón kívülre merészkedni: ideiglenes lakóhelyüket ugyanis a glóbus legridegebb helyén, az Antarktisz legzordabb partján tették jégre. Sir Douglas Mawson század eleji útinaplójában "a fagy és a szikrázó tél szülőhelyeként" írta le a Commonwalth Bay vidékét, ahol a brit sark­kutató expedíciója 1913 telén néhány hónapra a tél foglyaként tartózkodni kényszerült. A Mclntyre-házaspárt azonban senki sem kényszerítette e különös kaland vállalására. Az Joseph Miccio, Zsófia, Zsuzsa és Judit — a zottak, Zsófia nemrégiben egy körkérdés­re — kivel cserélne a legszívesebben, azt válaszolta: senkivel a világon... Zsuzsa pedig nemrégiben ment férjhez Jacob Shutzmann amerikai számítógép-progra­mozó matematikushoz — nem volt szük­ség hát óvni őket a szülői módszerektől. ötvenes éveihez közelítő, tengerészeti elektro­nikával foglalkozó üzletember és élete társa csak a világ zajaitól akart minél távolabbra kerülni, s az egyedüllétre aligha találhattak volna jobb helyet, mint a gyakran háromszáz kilométeres sebességgel süvítő hideg szelek birodalmát. Mire e sorok megjelennek, a tasmániai Hobartból délre tartó kis vitorlás jacht talán már le is horgonyzott az Antarktisz félelmetes jégbirodalmának peremén, s a táborverés után lan Kiernan kapitány 12 hónapra elbúcsúzik a jégbe zártságot vállaló pártól — 1996 februárjában tér vissza értük. A hatszázezer dolláros költségvetéssel ter­vezett expedícióra három tonna élelmet vitt magával a magányra vágyó házaspár. Az minisakkal Dolgoznak, munkájuk és egyben hobbijuk a sakk, s éppen ezért, mert sikerük van a hivatásukban: boldogok. Polgár László, aki a pedagógia sikereit a sakkmódsze­rekben véli meglelni — nem nyugszik: újabb, a közeljövőben publikálandó sakk­játékon dolgozik. útrakészülés jegyében mindketten kivetették vakbelüket, az esetleges egyéb orvosi beavat­kozást érintő kérdésekben pedig Margie asszony szava lesz a mérvadó, hiszen könnyen lehet, hogy ápolónői képzettségének megfelelő feladathoz is jut a konténerkabinban az egy esztendő alatt. A jégbe zárt házaspár tudomá­nyos megfigyeléseket végez majd, s ha az idő engedi, fényképeket készít, a Mawson-csúcs környezetéről, és Satelit-telefon segítségével az ausztrál iskolai oktatóprogramokba is rend­szeresen bekapcsolódik. Útipoggyászukban könyveket és kártyát is vittek magukkal — az utóbbi használatánál kénytelenek lesznek ve­szekedés nélkül végigjátszani az esztendőt, hiszen beugrásra kész kártyapartnerre aligha számíthatnak. A legközelebb élő ember száz kilométer távolságban, a Dumont ď Urville nevű francia bázison van, s mint hírlik, a kártyázás kedvéért nem fog a süvítő szelek birodalmába gyalogtúrára vállalkozni... A JÉGBE ZÁRT HÁZASPÁR Egy évig távol a világtól 21

Next

/
Thumbnails
Contents