A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-31 / 13. szám
Schlosser Imre meg a múlt században született, 1889-ben, és szépreményű pályafutását a Remény FC csapatában kezdte. Gyermekkorában arról álmodozott, hogy egyszer ő is olyan híres sportoló lesz, mint Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok. Eleinte a BTC csapata felé kacsingatott, de barátai unszolására a Fradi zöld-fehér mezét választotta 1904-ben. 1910 táján — a magyar focisták közül először — hírneve túllépte Magyarország határait. Lövőképessége, főleg a bal lába kifogástalan volt. Ö alkalmazta először Magyarországon a nyesett, csavart szabadrúgásokat. Az első világháború előtt valóságos "Slózi-kultusz” uralkodott Magyarországon. Gazdag pályafutásának legértékesebb eredménye a labdarúgás népszerűsítése volt. 1915-ben az MTK- hoz igazolt (dohogtak is ezért a fradisták), ahol hat bajnoki diadal főszereplője lett. De 1926-ban ismét visszatért az FTC-hez, ahol 13. bajnoki aranyát szerezte csapatával. 1909 és 1917 között sorrendben hétszer volt gólkirály. 1906 és 1927 között 68 meccsen szerepelt a nemzeti tizenegyben, és annak tagjaként 58 gólt szerzett. 1955-ben a Népstadionban a 100. magyar—osztrák mérkőzésen (6:1) ő végezte el a kezdőrúgást. Ott állt a magyar foci legendás alakja, a két nagy futballnagyság Kocsis és Puskás között, jellegzetes karikalábával, könnyező szemmel, hogy elindítsa a labdát 100 ezer néző tapsvihara közepette. 1911-ben a Millenáris-pályán a magyar gárda 9:0-ra verte a svájciakat. "Slózi" hatszor tömte ki a helvétek hálóját. A közönség örömujjongása határtalan volt. Schlosser egy fiákerbe ülve, valósággal megszökött a mérkőzés után. A szurkolók azonban a Nagykörúton felismerték, kifogták a fiákerből a lovakat, majd azt maguk húzták a boldogan integető "Slózival", véges-végig a tömegtől hullámzó Nagykörúton. Az isteni "Slózi" népszerűsége akkora volt, hogy még életében utcát akartak róla elnevezni. A szurkolók ezt nem várták meg, hanem 1911-ben el is nevezték az Üllői úti teniszpályák mögötti kis utcát "Slózi utcának". De hogy az örökkévalóság neki sem adatott meg, arra szolgáljon két példa... Mikor abbahagyta a játékot, a lengyelek szerződtették olimpiai edzőként. Az első edzésre ötezer ember volt kíváncsi. Schlosser kapura rúgott, egymás után sokszor, hol a jobb kapufa mellett, hol a bal kapufa mellett ment be a labda a hálóba. A lengyelek elnöke megkérdezte: — Tessék mondani, hogyan kell kapura rúgni? "Slózi" megállt, hosszan gondolkodott, majd kinyögte: — Nem tudom... figyeljék meg... Ezért nem lett belőle jó edző. Annyira szerette azonban a focit, hogy letette a játékvezetői vizsgát. De olyan rosszul vezette az első mérkőzést Budafokon, hogy egy fiatal szurkoló bekiabálta neki: — Bíró úr, rúgott maga valaha labdába? így is elmúlhat az a sokszor áhított világ dicsősége... Az 1910-es évek elején a BTC ellen (itt focizott Hajós Alfréd is) mérkőzött az FTC. A BTC csapatában (ők nyertek először magyar focibajnokságot) az említett Hajós mellett, a klasszikusok egész sora (Ficzere, Szendrő, Bihari) rúgta a bőrt. "Slózi" azonban formája tetőpontján játszotta végig a mécsesét. Az egyik gólja a következőképpen esett: kicselezte Ficzerét, aztán átjátszotta Szendrőt, mire nekirohant Bihari, hogy rádobja magát a balösszekötő ördöngősen kacskaringózó lábára, de "Slózi" billentett kettőt a csípőjén, kaszált egyet a karikalábaival, és a kapus már csak a levegőbe tenyerelhetett. Schlosser pedig ott állt egyedül a kapu torkában. Aztán egy pillanatra megtorpant, mintha azt kérdezné: — Más nincs? Miután nem kapott feleletet, szépen ráállította a labdát a gólvonalra, megfordult, és úgy tett, mintha nem érdekelné a dolog. A tribün pedig harsogott a nevetéstől. Ezt követően "Slózi" háttal a kapunak, mosolygó arccal sarkalt egyet a labdába... Trükk, trükk — mondanák a mai keserű utódok —, de hol van legalább a mosoly? A mai... A stockholmi olimpia vigaszdíjának elnyerése után a magyar válogatott — történetében először — orosz földön szerepelt. 1912 júliusában Szent-Pétervárott tífuszjárvány dühöngött, a meccs azonban le volt kötve, játszani kellett (különben 12:0-ra győztek a magyarok). A járvány a Néva vizét is megfertőzte. A szállodában a vezetők figyelmeztették a játékosokat: a vizet még mosdásra sem használhatják! De mosdani csak kellett, sőt olykor még inni is kíván az emberfia. De nem kellett félteni a fiúkat, feltalálták magukat. Zsák Karcsi fenomenális ötletére szóda- és ásványvízben mosdottak, inni meg természetesen bort ittak. Mondta is Schlosser Imre: — Látjátok, így szeretnek bennünket az urak az MLSZ-ben. Borral itatnak, és szódavízben fürdetnek... Viszont jó lett volna látni a szövetségi urak arcát, amikor kézbe vették a pétervári szállodaszámlát. A felejthetetlen "Slózit" 1959-ben érte utol a halál. A Kerepesi temetőben több tízezer sportbarát kísérte utolsó útjára a feledhetetlen harcost, a magyar foci egyik legnagyszerűbb alakját. CSODAGYEREKEK ÉS... CSODAÖREGEK Jó pap holtig tanul — a közmondás szerint. De úgy látszik, nem csak a jó pap... Szenzációs hírt közölt nemrég az angol sajtó, s nyomában más országok lapjai is: a dél-angliai 106 éves Tabitha Barker beiratkozott egy farnborough-i főiskolára, a reminiscence-nek nevezett tanfolyamra, melyen olyan látásmódra oktatják a diákokat, próbálják magukat a történelem eleven részének tekinteni. Az iskola egyik előadója szerint e történelmi szakra megfelelőbb "nebulót’ keresve sem találhattak volna, akinek az a véleménye, hogy tanulni sohasem késő. Erre más példák is vannak. Egyike a legfurcsábbaknak: 1975-ben Petar Dzsamonia, akkor 80 éves szarajevói polgár, feldühödve, hogy unokája másodszor is megbukott a felvételin az egyetemre, kijelentette, ő majd bebizonyítja, hogy vizsgázni semmiség. És sikerült: felvették az egyetemre. De nézzük a másik ’végletet’. Adam Deanth 1993-ban, 13 éves korában könnyedén vizsgázott az oxfordi egyetem kémia szakára, de ezzel nem döntötte meg a világcsúcsot, sem Ruth Lawrence 1982-ben, 12 éves korában, a rekordot ugyanis hosszú időn át William Thomson, vagyis lord Kelvin (1824—1907) tartotta, aki 10 éves és 4 hónapos korában lett a glasgow-i egyetem diákja, melyet négy év alatt fejezett be. Nos, 1995-ben Michael Tan új-zélandi gyerek 6 éves korában lett az ’University of Canterbury" diákja Christchurch városban, éspedig matematika szakon. Érdekes, hogy Michael egy napot sem járt iskolába, s a felvételi vizsgákhoz szükségeseket otthon, 4 éves korától kezdve tanulta meg szüleitől és két testvérétől, akik 13, illetve 15 éves komkban kerültek ugyanarra a szakra. Vizsgázni nehéz, és nem csak az egyetemeken. A francia Noel 21 évesen vett autót, 39 éves koráig engedély nélkül vezetett, s amikor 1975-ben igazoltatták, bebizonyította, hogy vezetni tud, de vizsgázni nem. De rajta is túltett egy holland polgár, akit a rendőrség 1985-ben letartóztatott, s a 89 éves gépkocsivezető bevallotta: 70 éve jogosítvány és baleset nélkül hajt. (Feltételezhető, hogy nevét bejegyezték a rekordok könyvébe.) V.J.
