A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-31 / 13. szám
BURT WISEMAN Minden a családban marad Évekig kínlódott Dannie Mingus. Semmi öröm: csak lemondás és újabb lemondás. Mindenről. Most pedig végérvényesen becsavarodott. Minden probléma megoldódna, ha a bátyjának meglágyulna a szíve, de a szigorú testvér — Gene — egy karvaly szívósságával őrizte a vagyont. Ezért Dannie a nővéréhez fordult, aki az öreg ház teraszán üldögélt. — Nővérkém — mondta —, néhány száz dollárral kimászhatok a csávából. Hamarosan visszaadom a pénzt. Légy irgalmas, Stella. Stella Mingus letette a horgolótűket. — Megint a kocka, Dannie? Gene tudja? — Gene-t vigye el az ördög! Hogyan éljek meg abból a pénzből, amit ő ad nekem? — Nem akar neked rosszat, Dannie. — Igen? Akkor sem akart rosszat, amikor elkergette Willie-t? Hárman maradtak: Gene, Dannie és Stella. Dannie, a fekete bárány. Stella magába zárta a fájdalmát, hiszen az ügyvéd kitagadása érzékenyen érintette a leányt. — Miért nem fogadod meg Gene tanácsát? Találj magadnak valami rendes állást... — Nem vagyok munkakerülő, de miért robotoljak, amikor Gene úgy ül a pénzen, mint egy keleti kényúr? Ez a pénz éppúgy az enyém, mint az övé. Elhamarkodottan cselekedtünk akkor, amikor aláírtuk azt a papírost. Őt hatalmaztuk fel a pénzügyek vezetésével. Első húzása az volt, hogy mindkettőnknek hetenként ötven-ötven dollárt adott. Neked ennyi elég, tudom, de én... Szánj meg, nővérkém. Esküszöm... a jövő héten visszakapod az összeget. xxx Winnie Smart szenvedélyes és gyönyörű leány volt. Egy kis üzletet vezetett a város legforgalmasabb utcájában, az Orchidea bár mellett. Aznap zárás után azonnal a bárba sietett, ahol Dannie várta. Türelmetlenül. — Kaptam Stellától kétszáz dollárt— mondta Dannie. — A felét odaadtam annak a póknak: ennyivel tartoztam neki, mert az az átkozott ló a múlt héten utolsónak szakította át a célszalagot. — Nagyon kellemetlen ügy, drágám. A bátyád mégis egy zsugori disznó. — Mit tehetek? — Csinálhatnál valamit. — Mit? Öljek meg valakit? Törjek be a bankba? Nem gondolod komolyan. — Ostoba vagy, Dannie. Ez a mi kettőnk ügye lesz. Ellopod a csekkjeimet, és hamis aláírással látod el őket. Én mindezt felfedezem, és rendőrséggel fenyegetlek. Hiszem, hogy a derék Gene tízezer dollárt minden pillanatban kész feláldozni csak azért, hogy elkerülje a botrányt. Na... ne gondolkozz! A táskámban megtalálod a csekkeket. Van benne egy az én aláírásommal. Megértettél mindent, drágám? xxx Dannie az ablak mellett állt, és dühöngött. — így igaz, esküszöm — nyöszörgött. — Erre igazán nem gondoltam. A szuka! — Tehát csekket hamisítottál, és pénzzé váltottad? — Igen. Az Orchidea bárban. Tom egy szót sem szólt, de amikor Winnie visszatért a víkendről — megmutatta neki. A leány mindent elrendezett a bárban, de nekem azt mondta, hogy tízezer dollárért visszaválthatom nála a becsületemet. — Szólj annak a lánynak — mondta Gene —, hogy látni szeretném. Ott a telefon, hívd fel azonnal. Legyen nálam egy óra múlva. Te pedig tisztulj a szemem elől! 26 xxx A bár faliórája egy óra harmincat mutatott. Dannie megitta az italát, és magában egyre azt kérdezgette, hogy vajon mi történt a házban. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon. Gene jelentkezett. — Dannie! Tudtam, hogy a bárban vagy. Gyere azonnal! — Mi történt? — Mi? Megduplázta az összeget! Itt ült előttem, és itt mondta nekem, hogy húszezer dollár a tartozásod. Ellenkező esetben egyenesen a rendőrségre sétál. Határidőt is szabott! Három napig vár és aztán... — És... te mit döntöttél? — Egy vasat sem adok neki. Azaz... ha meggyőznéd... tízezer dollár talán elég lesz. Beszélj azzal a nősténnyel! xxx Dannie a pultra hasalt, és úgy kacagott. Egy motelban találkoztak, mert nem volt ajánlatos együtt mutatkozni az emberek előtt a városban. — A falhoz szorítottam őkéimét — mondta lelkesen Winnie. — Úgy akartad mondani: a falhoz szorítottuk. Mi ketten, nemde? — Mondtam, ahogy mondtam. Te is benne vagy a buliban. Megkapod a részed. Ötezer dollárt. — Ötezret? Neked tizenöt marad, mi? — Eltaláltad. Most pedig menj vissza szeretett bátyádhoz, és mondd meg neki, hogy nem alkuszunk. Vagy fizet... vagy botrány lesz. A híres Mingus család botránya. xxx Dannie átadta az üzenetet Gene-nak, aki ezúttal nem dühöngött, de a szemében valami furcsa láng vibrált. — Tudtam, hogy az alkuból nem lesz semmi — mondta. — Ez a nő nem hagyja abba egykönnyen. Csak egy megoldás van: a hölgyet el kell hallgattatni. — Mit mondtál? Megöljük Winnie-t? — Nem azt mondtam, hogy megöljük. Te ölöd meg, öcskös. Muszáj. A Mingus családról van szó. A célnak a revolver felel meg a legjobban, nem? Dannie habozott. — Én... én nem is tudom... talán igen... a revolver... Winnie magányosan él egy házban. — A páncélszekrényben megtalálod édesapánk revolverét — mondta Gene, majd rövid keresgélés után megtalálta a gyilkos szerszámot, amit átadott Dannie-nak. Még megkérdezte tőle: — Mikor? — Ma éjjel. De szükségem volna alibire is. — Ne aggódj. Majd azt mondom, hogy éjfél után háromig velem voltál a dolgozószobámban, ahol családi ügyekről tárgyaltunk. — Szükségem volna a dohányra. Talán eldugta valahova a csekket, és majd követeli, hogy előbb adjam neki oda a pénzt. — Húszezer dollárt? — Mit törődsz vele? Holnap visszakapod. — Igazad van. Várj meg itt. Bemegyek a városba, és felveszem azt az összeget. Gene eltávozott. Dannie azonnal felhívta Winnie-t. — Minden a terv szerint megy. Most szedi össze a pénzt. Még ma este elhozom... xxx Másnap reggel Stella Mingus kénytelen volt ajtót nyitni a rendőrfelügyelőnek, aki azonnal megkérdezte: — Gene Mingus itthon van? Tegnap éjjel megölték Winnie Smartot. Stella ész nélkül berontott a házba. — Gene, megölték Dannie kedvesét! — Menj, és ébreszd fel Dannie-t! — mondta Gene álmosan, majd a rendőrfelügyelőhöz fordult. — Dannie-val kilenc órától éjfél után háromig itt tárgyaltunk ebben a szobában. Ó... — Megmondom magának, hogy nem messze Winnie házától megtaláltuk a revolvert, amelyet a gyilkos elveszített. Az öreg Mingus nevére regisztráltatták. — Mi itt tárgyaltunk ebben a szobában... Dannie ekkor közbeszólt. — Minden hiába, Gene. A rendőrfelügyelő két órakor elcsípett. — így igaz — mondta a rendőrfelügyelő. — Rajtaütöttünk egy kártyabarlangon, és húsz személyt letartóztattunk. Mindenki azt vallotta, hogy nyolc óra óta Dannie M ingus velük játszott. Winnie-t pedig éjfél körül ölték meg. És még egy csekélység: megtudtuk, hogy tegnap nagyobb összeget vettél fel a bankból. Tehát? Hol tartózkodtál tegnap tizenegy és éjfél után egy óra között? — Hol tartózkodtam? — Ez a te revolvered, a te pénzed... Az a nő talán zsarolt valamivel. — A Mingus család egy test, egy lélek — állt Dannie a rendőrfelügyelő és Gene közé. — Gene! Amíg nem érkezik meg az ügyvéd, addig ne szólj semmit! Ne ijedj meg, Gene. A legjobb ügyvédet kapod. Kerül, amibe kerül. S amíg ezeket mondta, Dannie arra gondolt, hogy milyen érdekes és izgalmas munka lesz ez Stella néhai kedvesének, Willie-nek, annak az ügyvédnek, akit Gene kidobott a házból... J. Polák rajza
