A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-31 / 13. szám
EGTAJAK HÉT DÉNES GYÖRGY VERSEI Hová? Körülgyűrűz az időtlenség, a hatalmas úr, a fekete fenség. Ezer karja van, millió karja van, süket szörny, nem hallja jajszavam. Mért törte be kis életem üvegjét, mért hinti rám hamvát a nemlét, Mért kiáltok ki önmagámból, mért fuldoklóm önnön szavamtól? Mint aki nehéz álomból kel fel, csordultig vagyok félelemmel. Nagy árnyak rejtőznek a napban, készül az éj az öntudatban. Szárnyait szétteríti hosszan, űzi a fényt a fák felett. Jeget perget a csillagokban, vajon most már hová vezet? Kövek Az útra hull a permeteg, szikrázó kövek zenélnek, most a kövekbe költözik‘ a föld ölében bolygó lélek. Az állandóság holt falát feszíti a szárnyas atom, kitör kietlen börtönéből a láthatatlan hatalom. AISZÓPOSZ Prométheusz és az emberek Zeusz parancsának megfelelően Prométheusz embereket és barmokat alkotott. Zeusz azonban észrevette, hogy az oktalan állatok száma nagyobb, és azt parancsolta Prométheusznak, hogy rontson el néhány barmot, és alakítsa emberré. Prométheusz a parancsot végrehajtotta; így történt azután, hogy akiket ő kezdetben nem embereknek teremtett, emberi alakúak ugyan, de a lelkűk állati. A mese a faragatlan és kegyetlen emberekre vonatkoztatható. Bodor András fordítása FERENCZ GYŐZŐ VERSEI Ecce Homo Volt egy lény, mondjuk, hogy Imre. Vizsgálták, nőstény vagy hím-e. Mivelhogy egyszerre Fejlődött két szerve, így szóltak: "Az ember, íme!" HEINRICH HEINE Szellemidézés Cellájában ül egyedül Az ifjú ferences barát, Régi varázskönyvet olvas: Az "Ördög igájá"-t. Mikor éfjelet üt az óra, Már nem fékezheti vágyait, Sápadt ajakkal megidézi A Poklok Hatalmait. w Ir nemzethalál Volt egyszer egy honlény, Irma. Kesergett, nem marad írma- Gja sem: elöl-hátul Se volt hölgy vagy hát úr, így pusztul az árva ír ma. Szellemek! hozzátok ide a sírból A legszebb asszony tetemét, Élesszétek fel ez éjszakára, Szolgálja szívem örömét. A borzalmas varázsigékre Teljesül a kívánsága, A szegény halott szépség jön, Fehér lepel a ruhája. Szeme borús. Hideg kebléből Fájdalmas sóhajok fakadnak. Odaül a barát mellé, Egymásra néznek és hallgatnak. Fazekas László fordítása kettősmaszk 17
