A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-24 / 12. szám
Múltidéző Trónviszályok - a király és a hercegek I. Béla halálát követően tovább tartott az ország zavaros belpolitikai állapota, sőt külpolitikai függősége is növekedett. Voltak pillanatok, amikor az ország teljes fölbomlása, s a német birodalomba való beépítése csak hajszálon múlott. Salamon sógorának, IV. Henriknek a segítségével betört az országba, s 1063 őszén IV. Henrik jelenlétében Székesfehérvátott királlyá koronázták. A német segítség ellenére hűbéresküt azonban nem tett, bár a visszavonuló német seregeket gazdagon megajándékozta. (Ekkor került a bajor hercegnek adott ajándékként az a kard is Bécsbe, amelyet ott ma „Attila kardjaiként tartanak számon.) A német sereg kivonulása után Béla külföldre menekült fiai: Géza, László és Lampert lengyel haddal támadtak Salamonra, aki királyi koronájának megtartása érdekében kibékült a hercegekkel; a megbékélés Géza kezére juttatta a dukátust, vagyis az ország egyharmada fölötti uralmat. Ez a „koalíciós kormányzás“ majdnem tíz évig tartott, a király és a hercegek teljes egyetértésben intézték az ország ügyeit. Az ország védelmét biztosító külpolitikai akciókban, háborúkban is közösen vettek részt, melyek közül legjelentősebb volt, amikor az erdélyi Doboka megyében, Kerlés mellett szétverték az országba betörő besenyők és úzok seregét. (Egyébként a 11. század második felében a német hódító törekvések mellett az ország számára a legnagyobb külpolitikai problémát a keleti nomád népek - besenyők, úzok és kunok - megújuló pusztító betörései okozták, hisz ezeknek a keleti népeknek éppúgy a Kárpát-medence volt a végcélja, mint annak idején a magyaroknak.) Ehhez a kerlési csatához kapcsolja a hagyomány László diadalát a leányrabló kun vitéz felett, melynek freskón való ábrázolása több Árpád-kori templomunkban fönnmaradt (pl.: Kakaslomnic, Gelence, Székelyderzs). A történeti hagyomány szerint a király és a hercegek közti békés kapcsolat egy Bizánc elleni háború nyomán szűnt meg. Nándorfehérvár elfoglalása után a hatalmas hadizsákmány elosztása közben a király szembe került Géza herceggel. A szembenállás 1073-ban egy belháborúba torkollott, amelyben kezdetben Salamon győzött német csapatok segítségével, a jelentős győzelmet Mogyoród mellett azonban Géza herceg aratta. Salamon király családját és a királyi koronáját is Ausztriába menekítette, s a hosszú háborúskodás idején csak két határispánság (Moson, Pozsony) területét sikerült megtartania. 1074-ben Géza ugyan megszerezte a hatalmat, de koronája sem volt, és a pápa sem akarta elismerni királyságát. Az új korona végül is Bizáncból került Magyarországra. (Immár második alkalommal adott királyi koronát a bizánci császár.) Ez a Dukasz Mihály császár által küldött korona a mai Szent Korona alsó része, s az egyik zománclemezen Géza képe is látható a következő felirattal: „Turkia hívő, vagy hűséges királya.“ VII. Gergely pápa, a pápaság világi uralmának megtestesítője, az invesztitúra-harc elindítója, azonban Salamont tekintette törvényes uralkodónak, s véleménye csak akkor változott meg, amikor Salamon felajánlotta hűbérül Magyarországot IV. Henriknek, akivel a pápa harcban állott. 1075-ben már a következő sorokat írta Gézának: „Magyarország sajátos szabad állapotában kell éljen, és semmilyen más ország királyának nem vethető alá, csak az egyetemes római anyaszentegyháznak...“ Hűbéresküt azonban a pápa Gézától nem tudott kicsikarni. Géza ezután a belső ügyekre fordíthatta figyelmét. 1075-ben a hercegséget átengedte Lászlónak, Salamon Pozsony környéki királyságát pedig szemmel tartotta. Gazdasági intézkedései közül a legnevezetesebb a vásári reform; a vásárnapot szombatra tette át (innen a sok Szombathely nevű településnév). Fennmaradt Géza király ezüstdénárja, amely jó minőségével kedvezett a kereskedelmi forgalom növekedésének. A feudális állam- és egyházszervezet kiépítését is folytatta. Az 1075-ben Bars megyében létesített garamszentbenedeki bencés apátság feladata volt, hogy a Garam folyó menti vidéket, az ország északi peremvidékét még szorosabban kapcsolja az egyházhoz és ezen keresztül a feudális rendhez. Korai halála előtt Salamonnal is tárgyalásokat kezdett, de a Salamon-ügy lezárása már utódjára, Szent Lászlóra hárult. László 1077-ben való trónra kerülésével megszűnt az ország zavaros állapota, a Magyar Királyság egységes és független európai állam maradt. Kovács László KÉRDÉS: Tett-e hűbéresküt Géza a pápának? j pum 9tcpottcmt(cempu*ni I dóimig mflpmtt mfrmgáá Itntflmft) mimnmi rtwttfiw tüzűwnotmru tinoitoCAftto ‘TOWEöuiqtn fttu$ mncrnn Kermitem c* cqracwmimr ctmnmeiiia £tngrmc$mi tulo foci fhi uíhrajmmir twicnmt.ao üttdaotttity 03110$ mfltpmtópi mm nomine fmum$ örül fiflttfffliffrtíld László herceg bírókra kel a leányrabló kunnal
