A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-24 / 12. szám
A konyhában felhangosította a rádiót, hogy ne hallja az eső kopogását. Szörnyű éhséget érzett. Kilesett az ablakon, de Éva alakja nem tűnt fel a kerítés mögött. Egészen nyolcig várt, akkor aztán rávetette magát a kenyérszeletekre. Főzött vagy két liter teát, majd amikor végre szomját is csillapította, a lánynak kis üzenetet hagyott az asztalon. A videokazettát aktatáskájába csúsztatta, összeszedett még néhány papirost, amelyről úgy gondolta, hogy szüksége lehet rá a nap folyamán, aztán kissé csalódottan állapította meg, hogy a házban található három esernyőből három rossz, kettő pedig használhatatlan. Utálta az esőt. Utálta, hogy a drága, szép cipői háromszor találkoznak csak esővízzel, s utána lelkiismeretfurdalás nélkül tönkremennek, szétnyílnak, elrojtozódnak. Utálta a szelet, amely magabiztosan szállította az esőcsöppeket az esernyője alá. A tavasz ellen nem volt semmi kifogása. A rendőrségen körbeásították, nem voltak elragadtatva a felfedezésétől. Arra, hogy hol tart most a nyomozás, kitérő válaszokat adtak. A kazettát átvették, biztosították róla, hogy a megfelelő kezekbe kerül, mert aki az üggyel foglalkozik, most nem tartózkodik a városban. "Legyen teljesen nyugodt!" — mondták. Tudunk a többi esetről is, ha itt lesz az ideje, a nyilvánosság elé kerül az ügy." Szerencsére a videofelvétel keletkezése körüli dolgokra nem kérdeztek rá. "Ha olyan részlet jutna az eszébe, amit ez ideig elmulasztott nekünk bejelenteni, okvetlenül tegye meg...", aztán udvariasan kitessékelték a szabad levegőre. A postán feladott néhány levelet, sikerült felhívnia Budapestet. ígéretet kapott, hogy ott-tartózkodása idejére olcsó szállást biztosítanak. Az ebédet egy gyorsbüfében fogyasztotta el. Közben arra is jutott ideje, hog átböngéssze az aznapi újságot. A tűzesettel részletesen foglalkoztak. "A tulajdonos mit sem sejt az egészről — írták —, mert jelenleg a barátnőjével külföldön tartózkodik." Egy-két figyelemreméltó részletet még közölt a lap. "Akár magánnyomozást folytassak!" — gondolta a férfi. "Aztán tényleg olyan lesz az életem, mint egy közepes amerikai film forgatókönyve..." Amint felpillantott az újságból, ismerős arcot pillantott meg. A szemközti pultnál ötven körüli férfi birkózott egy rakás szalámival és kiflivel. Éva nevelőapja volt az. Illetve: a szeretője. Vagy az igazság egészen másutt keresendő? Mindenesetre most ideje tisztázni vele néhány apró részletet. Hátha tényleg szükség van arra, hogy ilyen részeges alakok mentsék meg az életét! (Folytatása következik) írók a szenvedélyről, a vágyról és az akaratról Ábrándozunk és minél becsületesebbek, hűbbek vagyunk az életben, annál többet ábrándozunk. ANDRÉ MAUROIS Mindig megpróbálkozni azzá válni, amivé lenni akar az ember — ez a legjobb út arra, hogy a vágyak teljesedésbe menjenek. JOHN KNITTEL A világ az elveszett gerjedelmek kemencéje. Akaratunk olyan, mint a puskagolyo. Kezdő sebessége folyton csökken, s a végén a porba hull. MAURICE DEKOBRA ellen. Csak elhatározásainknak vagyunk urai. BÍRÓ LAJOS Az ember elindul az életben, és vár valamit. De nem történik meg. Nem történik meg! H. G. WELLS Az ember szokatlan vággyal, vidám türelmetlenséggel szomjazza az új tavaszt, új hónapokat, új eveket, abban a hiszemben, hogy amit vár, csak késik... észre sem veszi, hogy tulajdon pusztulását, végét óhajtja. De ez a vágy a természet veleje, magja; az elemek felke, amely az emberi lélekbe bebörtönözve, örök vágyódással várja, hogy visszatérhessen a testből ahhoz, aki küldte. DIMITRIJ MERESKOVSZKIJ Nem teszi az ember azt, amit akar. Akarni és élni: két külön dolog. Bele kell nyugodni. A legfontosabb az, hogy ne szűnjünk meg akarni és élni. A többi nem tőlünk függ. ROMAIN ROLLAND Mindenki abban hisz, amit kíván. BRUNO BREHM ... idővel mindenki megtalálja a helyét, amit tehetsége és akaratereje kijelöl számára. C. S. FORESTER Jaj, ti nagyok, sohase értitek meg, sohase tudjatok meg, hogy mit akar egy ilyen szegény kicsi gyermek, aki csak vágyakozni tud, csak szeretni szeretne, de azokat az örömöketj amelyeket tőletek vár, a nagyobbaktol, a hatalmaikosabbaktól sabbaktól, az oi sohasem kapja meg. soha, de SZENTIMREI JENŐ Csak a szenvedélyektől teljesen idegen ember érez ritka pillanatokban nagy szenvedélyt; hosszú esztendők zuhannak ilyenkor, a sokáig meddőn hevertetett erő zuhatagával együtt lelkünk mélyébe. STEFAN ZWEIG Az ember vagy azt hiszi, hogy túl közel a cél, vagy hogy nagyon is távol. GERHART HAUPTMANN Válogatta: -d-15
