A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-17 / 11. szám
MINERVA HÉT Stipsics Ferdinand Károly emlékezete A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1994. november 4-én és 5-én ünnepi üléssel és kiállítással emlékezett meg a jogelőd, a nagyszombati orvosi kar megalapításának 225. évfordulójáról. Mint azt A Hét tavalyi 43. és 44. számában közölt tanulmányunkban megírtuk, a nagyszombati periódus alatt felavatott orvosdoktorok megállták helyüket a gyakorlatban. Mai fogalmakkal mérve, a legmagasabbra közülük, honi földön az a Stipsics Ferdinánd Károly jutott, aki éppen 175 évvel ezelőtt hunyt el. Megemlékezésünket, a nagyszombati fakultáshoz fűződő kapcsolatán túl, még egy felvidéki vonatkozása indokolja: Stipsics a Felvidéken végzett orvosi gyakorlata alapján kapott meghívást Pestre, ahol előbb városi orvos, majd az egykori alma mater tanára lett. Stipsics Ferdinánd Károly 1754. április 25-én született Székesfehérvárott. Családja 1662-ben I. Lipóttól kapta meg a nemesi címet. Orvosi tanulmányait a birodalmi főváros, Bécs egyetemén kezdte meg, majd miután 1771 őszén a nagyszombati kar is oktatni kezd, Stipsics több bécsi medikussal együtt átlép a felvidéki fakultásra. 1774-ben itt szerez orvosi diplomát, miután sikeresen megvédte a De natura et remediis calcali (a kövek természetéről és gyógyszereikről) című Pozsonyban kiadott disszertációjának téziseit. Mint az előző kétrészes tanulmányunkban hangsúlyoztuk, Mária Terézia fő célja a nagyszombati egyetem orvosi karának megnyitásával az volt, hogy az 1752-től érvényben lévő, s a megyéket "orvostartásra" kötelező rendelete végrehajtásához orvosokat biztosítson. így nem meglepő, hogy Stipsicsnek, az újdonsült doktornak is azonnal akad munkahelye — az éppen 1774-ben orvos nélkül maradt Nagy-Hont megye hívja meg őt a "fizikusi" posztra. Hont megye 1775-beli, valami csoda folytán megmaradt jegyzőkönyve a január 10-i "kongregációról" (megyei közgyűlésről) tudósítva írja, hogy a "főispán a búcsúzó Stoli úr helyére Stipsics urat ajánlja". A "búcsúzó Stoli úr" személye mindenképpen megkövetel egy rövid ismertetést. Arról a Maximilián Stoli (1742—1787) osztrák orvosról van szó, aki 1772 és 74 között töltötte be Hont megye főorvosi tisztét. Rövid Hont megyei működése ellenére sokat tett a megye közegészségi viszonyainak javítására: felvette a küzdelmet a járványos méreteket öltő "febris biliosa putrida" nevű kórral — valószínű, hogy a ma "fertőző májgyulladás" (hepatitis epidemica) néven ismert betegségről volt szó —, és bizonyára az ő kezdeményezésére nyílt meg Ipolyságon 1772-ben Hont megye első gyógyszertára. Az sem mellékes, hogy hova távozott Stoli: visszatért egykori alma matere, a bécsi orvosi kar belgyógyászati tanszékének élére! Rövidesen Bécs egyik leghíresebb orvosa lett, s csak korai halála akadályozta meg karrierje teljes kibontakozásában. Ilyen előd után foglalhatta el a fiatal Stipsics Hont megyei hivatalát. Sajnos, honti működésének dokumentumai a többi írásos emlékkel együtt a második világháború során megsemmisültek, így csupán feltételezhetjük, hogy 1780-ig tartó honti tartózkodása alatt sikeresen folytatta a Stoli által megkezdett IDEÁLIS INSTITUTORUM FACULTATJS MEDICAE PESTIENSIS ADUMBRATIO. A FERDINANDÖ CAROLO STIPSICS, Lhiloíopliia: & Medicin® DoGorc, in Regia Scientiarum Univerfitaie Pefticnli Inftitutionuin Medicina; ProfcíTore Publico Regio, Tiniül Liber» Rcgiaque Civitatis cjusdem nominis Or* dinario & primanú Phyfíco exhibits. P E S T I N I, arm FRANCISCI' AUOUSTINI PATZKO. * MDCCL^CI. munkát. Egyedüli orvosként látta el a megye orvosi, egészségügyi teendőit, a négy járási borbélysebész munkájára támaszkodva. Lakása valószínűleg Ipolyságon volt, hiszen, annak ellenére, hogy a megyeház az Ipoly túlsó partján, Kemencén épült, a megye igazi központjának a patikával, postahivatallal rendelkező Ipolyság számított. 1780-ban innen költözik el Pestre, ahol előbb a város tiszti orvosa. 12 évig látta el a fontos funkciót. Nevéhez fűződik Pest később híressé vált kórházának, a szent Rókus-kápolna mellé tervezett szegényháznak 144 beteget és 26 szülő nőt befogadó ispotállyá való átszerveztetése. Amikor a kórház megnyílt, Stipsics lett annak "dirigens primarius"-a (igazgató főorvosa). Egykori alma matere, a közben Nagyszombatból előbb Budára, majd Pestre telepített orvosi kar is gyorsan megtalálta volt diákját. Stipsics 1786-tól ad elő orvosi karon: mint rendkívüli tanár a leendő sebészdoktorokat oktatja a medicina elméleti alapjaira. Miután 1792-ben megválik a pesti tisztiorvosi hivataltól, minden idejét az oktatásnak szenteli. 1819-ig működik egyetemi tanárként, a Hazai és Külföldi Tudósítások nekrológja szerint mint "az Orvosi szereknek és a Gyógyítás közönséges tanúságának Királyi Tanítója". Nem volt kutató típus, írni sem igen szeretett. Egyetlen munkát adott ki 1791-ben a pesti orvostudományi kar ideális szervezettségéről. Rámutatott arra az áldatlan helyzetre, hogy az orvosképzés mellett kétféle sebészképzés is folyik. A sebészdoktorok az egyetemen szerzik meg tudásukat, ám a sebészmesterek a céhben elsajátított gyakorlat után rövid egyetemi oktatást követően szintén vizsgát tehetnek. Vagyis ugyanarról az egyetemről nem azonos tudásszintű abszolvensek kerülnek ki. Stipsics a sorok közt utalva a francia forradalom vívmányaként létrejött orvos- és sebészképzés ottani egyesítésére, hasonló egyesítést javasol a pesti orvoskaron is. Javaslatát a konzervatív Habsburg-adminisztráció nem fogadhatta el, s talán ez is közrejátszott abban, hogy Stipsics többé nem vett tollat a kezébe. Ennek ellenére tekintélye igen nagy volt: hét alkalommal volt az orvosi kar dékánja s háromszor az egyetem rektora. Érdemeit Bécs is elismerte. 1808-ban királyi tanácsossá nevezik ki. Nem tudjuk, járt-e 1780 után egykori működési helyén, Hont megyében. A Felvidéken azonban valószínűleg megfordult, hiszen lánya a Nyitra megyei főorvoshoz Windisch Lipóthoz ment feleségül. Csupán a teljesség kedvéért tegyük hozzá: Windisch 1825-től haláláig 1842-ig annak a pesti Rókus Kórháznak lesz az igazgatója, melynek alapjait egykor néhai apósa, Stipsics rakatta le. Amikor Stipsics élete 66. esztendejében, 175 évvel ezelőtt, 1820. március 25-én elhunyt, személyéről a korabeli lapok az egyetemi tanárnak s királyi tanácsosnak kijáró tisztelettel emlékeztek meg. A már idézett Hazai és Külföldi Tudósítások szerint "a Pesti Pater Franciscánusoknál rangjához illő szomorú tisztelettel" temették el március 27-én. Híres könyvtára a jeles hungaricagyűjtő, Jankovich Miklós (1772—1846) birtokába került. Az egykori nagyszombati fakultás végzettjei közt, bár hivatalát illetően a legmagasabb polcig eljutott, nem Stipsics volt a legjelentősebb. Tájainkhoz fűződő kapcsolatai miatt azonban, legalább e jeles évforduló kapcsán megérdemli a megemlékezést, már csak azért is, mert Hont megyei működését sem a sokak számára bibliának tekintett "Szinnyei", sem a Magyar Életrajzi Lexikon nem említi meg. Dr. KISS LÁSZLÓ 20
