A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-03 / 9. szám
Wolf Brümmel: A LÁNY MEG AZ ÓRIÁS Gyönyörű az idei tavasz Velencében. A déli szellővel éjszakánként nyirkos meleg lengi be a várost. Richard Kaiser boldog. Az utóbbi évek szokásához híven most is ilyenkor biztosított két szobát az ódon Palazzo Ticianóban — magának és űznek, a lányának. Számára ezek voltak az év legboldogabb napjai. Ugyanis sokáig, nagyon sokáig nem is láthatta a lányát. Felesége a válásuk után megtiltotta, hogy találkozzanak. Csak amikor már betötötte a tizennyolcadik évét, akkor láthatta újra. Ettől kezdve évről évre együtt szabadságoltak itt, Velencében. A költségeket persze ő fedezte, ami a lányának csuda jól jött, még akkor is, amikor már sikerült jó helyre bejutnia az egyik berlini ingatlanforgalmazó cégnél. Richard Kaiser csak mosolygott magában, ha arra gondolt, milyen irigy pillantásokkal méregetik, ha Lizzel bárhol megjelenik. A jóvágású idősebb úr és az ifjú hölgy olyan előzékenyek és figyelmesek voltak egymáshoz, hogy a környezetük nyugodtan szerelmespárnak vélhette őket. Gondolataiból a telefon csengése riasztotta fel. — Én vagyok az, apu, Liz. Már itt vagyok Velencében. Csupán a biztonság okáért figyelmeztetni szeretnélek, hogy nem egyedül jöttem. Ugye nincs ellenedre, hogy velem van a vőlegényem is? Köszi, apu, mindjárt ott leszünk. Letette a kagylót, mielőtt ő megmukkanhatott volna. Ahogy lassan letette a telefont, érezte, mint uralkodik el rajta a csalódottság érzése... Azt mondta, a vőlegénye... Hát ezt egy kicsit kíméletesebben is közölhette volna, gondolta keserű szájízzel. De akkor már valaki kopogott is az ajtón. — Csao, apuci! — repült űz a nyakába. — Szevasz, kislány... I — csak ennyire futotta erejéből, mert az ajtón belépő férfi láttán torkán akadt a szó. Legalább két méter magas lehetett, hatalmas pirospozsgás gyerekarca volt, ami szinte nyak nélkül ült a széles vállakon. Ahogy Hannes — mert így hívták — üdvözlésre nyújtotta a tenyerét, Kaiser keze maradéktalanul eltűnt benne. — Ennyi vizet életemben nem láttam — állapította meg az óriás kitekintve az ablakon. A nyersen hangzó szavak betöltötték a helyiség minden zugát. Richard megütközve tekintett rá. Hogy örült a Lizzel való találkozásnak, az együtt töltendő szabadságnak! S most itt ez a Tarzan! A lánya őt rajongja most körül, az apára nem jut a gyöngédségből... Reggelente, ahogy az asztalnál várt a közös reggelire, minden alkalommal összerezzent, amikor meglátta kettőjüket közeledni. Fokozatosan arra a következtetésre jutott, hogy valamit ki kell eszelnie, miként védje meg a lányát ettől a kolosszustól. Mint apa nem engedheti meg, hogy ilyen meggondolatlan lépésre szánja el magát... * Az egyik délután sikerült Lizzel négyszemközt beszélnie. — Mondd csak, kicsikém — kezdte óvatosan —, tulajdonkóppem mivel foglalkozik ez a férfi, miből ól? — Drága apukám, ez a férfi a mi ingatlanforgalmazási cégünk tulajdonosa. — Hm, értem. Azt hittem, hogy boxoló. A lány elkacagta magát. — A céget az apjától örökölte. Nagyon gazdag. — Nem gondolod, hogy egyáltalán nem illik hozzád? — Miért gondolnám? — kacagott a lány újra, és puszit adott az apjának. — Csak nem vagy féltékeny rá, hogy így beszélsz? — Ne hülyéskedj! — tiltakozott erélyesen Kaiser. — Az igazság az, hogy különbet érdemelnél. A következő napok kínkeservesek voltak Kaiser számára. Főleg ha Hannes a nyilvánosság előtt is Liz körül lebzselt. Ennél még az is jobb volt, ha ketten ténferegtek a városban Hanessal, amíg Liz a migrénjét pihentette, amely így nyár elején sokszor gyötörte. Ilyenkor a férfiak együtt rótták a várost. Kaiser hamar tapasztalta, hogy az óriás nem érzi jól magát a lagúnák városában. Bizonyára fél a víztől. — Mi lenne, ha elmennénk egy kicsit csónakázni? — javasolta egyik alkalommal Kaiser. Tudni szerette volna, miként állnak a dolgok. Hannes foggal-körömmel védekezett, mindig elodázta, óráról órára halogatta a kirándulást. Kaiser nem erőltette, inkább bárból bárba invitálta, és mindenütt megittak egy-egy pohárkával, amitől Hannes úgy bekapott, hogy végül ráállt a csónakázásra is. A hatalmas termet kissé megingott, ahogy a motorcsónakba szálltak, amely enyhén oldalra billent. Kaiser örült, amikor látta, hogy a behemót férfi milyen fakó, és a csónakkal a Canal Grandeból a nyílt öböl felé vette az irányt. A vízirendőrség őrjárata néhány óra múlva vette csak észre a motorcsónakot, amely zátonyra futott. A kormánynál Kaiser állt, és integetett. Hannes ekkor már nem volt mellette. A rendőröknek így adta elő a szörnyű belesetet: "Hannes rosszul lett, hánynia kellett. Jócskán kihajolt a csónak peremén, s egyszer csak hirtelen átbillent rajta, és nyomban eltűnt az örvényben." — Úgyhogy már segíteni sem tudtam rajta — fejezte be a történetet Kaiser. * Liz egészen odavolt, amikor apja elmesélte, mi történt. Megértéssel és együttérzéssel ölelte magához a lányát, nehezen viselte szenvedésének látványát. A rövid ideig tartó fájdalom azonban sokkal elviselhetőbb, mint a végtelen szenvedés emellett a férfi mellett — erről meg volt győződve. Hogy a szerencsétlenségnél besegített egy kicsit, arról nem kell tudnia. Hannes nem sokkal előbb közölte vele bizalmasan, hogy nem tud úszni. Liz még aznap elutazott, és búcsúlevelében kérte apját, intézze el helyette a formalitásokat. A levél végén azt írta: "Köszönöm Neked. Nem tudattam Veled, hogy Hannessal egy héttel ezelőtt összeházasodtunk. Úgyhogy most kizárj rólagos örököse vagyok a cégnek. Tudtam, < hogy ezt a problémát megoldod helyettem... ^ Már most örülök, hogy a jövő évben újra ■5 találkozunk Velencében. Szeretettel: a Te O Lized. Ui. Kérlek égesd el ezt a levelet!"-i Vércse Miklós fordítása Kim Basinger, a konyhatündér! Hogy az ember mit meg nem tesz a népszerűségért! Legalábbis ami Kim Basingert, az egykori — van, akinek most is az — szexszimbólumot illeti... Szóval, a harminckilenc esztendős Kim úgy döntött, vége a 'bombázó' korszaknak, jöjjön a tökéletes háziasszony szerepe! Ezért aztán a minap habozás nélkül igent mondott egy brazil reklámfilm készítő stábnak, gondolván, kezdetnek ez sem rossz... A 'rendkívül igényes művészi értékek tömkelegét magában hordozó" feladat szerint a művésznőnek néhány másodperc alatt kellett öszszekotyvasztania egy tipikus dél-amerikai fűszerekkel készült ételt, a feijoadát, miközben egy pohár — természetesen 'jól megfizetett' — brazil márkájú sörből kellett időnként a lehető 'leghatásosabban" kortyolgatnia. Nos, valószínűleg a túl sokszor megismételt 'iszogatós' jelenet az oka, hogy Kim a forgatás során először is "szerencsésen" magára öntött egy fazék — szerencsére nem forró — vizet, majd az 'általa készített' ebéd első kóstolója után olyan rosszul lett, hogy orvost kellett hívni hozzá. Hát igen, minden kezdet nehéz.... Annál is inkább, mert a színésznő az életben nem éppen konyhaművészetekről híres férjével, Alec Baldwinnal rendszeresen étteremben étkeznek. A "MÚLTIDÉZŐ" történelmi vetélkedőnk 39. fordulójának helyes megfejtése: 1. A Csanádi egyházmegye alapításáról a Szent Gellért-legenda tanúskodik. A kérdés helyes megfejtéséért könyvjutalomban részesül Torpis József Rimaszombatból. 26
