A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-03 / 9. szám
FIGYELŐ HÉT azonosságtudat általában így fogalmazódik meg: a hátrányos helyzet ellenére is vállalom magyarságomat. A felmérés egyértelműen igazolja azt is: ahol fokozódik a kisebbségre gyakorolt nyomás, ott mintegy védekező mechanizmusként erősödik az identitástudat. Igaz ez a tény akkor is, ha a kisebbség számából indulunk ki. A szórványmagyarság esetében is erősebb az ilyesfajta védekezési mód, mint a tömbszerűen élő kisebbség körében. Ami a hat ország jövőképét illeti, legderűlátóbbaknak ismét a kárpátaljaiak bizonyultak, míg a legszomorúbb jövőt a magyarországi és a vajdasági magyarok jósoltak maguknak. Ami Magyarország tekintélyét és középeurópai szerepét illeti, elmondható, hogy a határon túli magyarság nagy várakozásokkal tekint az anyaországra, amelytől elsősorban kulturális és gazdasági segítséget remél. S hogy milyennek látja önmagát Közép-Európa magyarsága? Szinte minden régióban ugyanazon két alapvető tulajdonságát emelték ki: szorgalmát és széthúzását A magyarságnak az egyházhoz fűződő kapcsolatában kimutatták, hogy a kisebbségi magyarok jóval vallásosabbak, ők alkotják a vallásos lakosság 70—80 százalékát. Különösen igaz ez ott, ahol felekezeti különbözőség is fennáll a többségi nemzethez képest. Az is bizonyosságot nyert, hogy pozitívabb identitástudattal erősebb vallásosság jár együtt. Ami a jövőnkkel kapcsolatos lehetőségeket illeti, míg Erdély és Kárpátalja szemléletében a tradicionális értékekhez való ragaszkodás a jellemző, addig Magyarországon felértékelődik az érvényesülési vágy, az anyagi javak szerepe. A Vajdaság és Szlovákia a tradicionális és a polgárosít értékszemlélet határán helyezkedik el. A másság megítélésében Felvidék ugyancsak toleránsabbnak bizonyult Magyarországnál és Erdélynél. Végül az értékek és az identitás összeegyeztetését illetően a magyarságuk miatt elutasítóan vagy közömbösen érzők körében nő az érvényesülési vágy és a 'társadalomba való betagolódás igénye, míg csökken az olvasás szeretető és a toleranciaképesség. A pozitívabb identitástudatúakat viszont ezek az értékek, továbbá az emberismeret és a tudásszomj fokozottabban jellemzi. A politikai érdeklődés '89 után mindenütt egységesen csökkent, alacsony népszerűségi mutatóit talán azzal magyarázhatjuk, hogy a politika még nem nyert igazán polgárjogot életünkben. Gereben Ferenc — a kapott válaszok tükrében — végezetül azt a megállapítást tette: Ha higgadtan tisztáznánk egyszer magunkban, mi, magyarok, kik is vagyunk voltaképpen, könnyebb lenne a dolgunk mind a hétköznapi életben, mind pedig a másokhoz való viszonyunkban. ZSEBIK ILDIKÓ Rendező színészek Robert Redford rendezés közben Kevin Costner, Robert Redford, Clint Eastwood, Paul Newman, Jodie Foster, Barbara Streisand, Mel Gibson és Steven Seagal után a legutóbb Robert de Niro próbálkozott meg rendezéssel. A névsor természetesen nem teljes, hiszen még felsorolni is hosszú lenne, hány sikeres és híres filmszínész állt eddig a kamera túloldalára. Sokan közülük — mint például Paul Newman és Clint Eastwood — többfilmesek. Clint Eastwood olyannyira megállja a helyét a profi rendezők között, hogy a Filmakadémia sem maradt tétlen, és az Unforgiven (1992) című filmjéért Oscaresővel jutalmazta. De vajon miért dönt úgy egyre több filmszínész, hogy megpróbálkozik a rendezéssel? Hiszen a szakmájukban már mindent elértek, világhírűek, sikeresek és nagyon gazdagok. Talán elegük van belőle, hogy állandóan más irányítsa, más dirigálja őket? Meglehet, de valószínűbb, hogy bizonyítani akarnak. Meg akarják mutatni, hogy a kamera túloldalán is megállják a helyüket, sőt... fölveszik a versenyt bármelyik profi rendezővel. Állítólag Paul Newman azért kapott kedvet a rendezéshez, mert egy-egy jó forgatókönyvet olvasva szívesen vállalt volna szerepet is a filmben. így hát egyszerűen fogta magát, megrendezte a filmet, és a szereposztással sem volt gond. Első rendezése meglepően jól sikerült — ez volt a Rachel, Rachel című film még 1968-ban, Joan Woodwarddal (Newman felesége) a főszerepben. Azóta persze Paul Newman több filmet is rendezett, ezek közül nagy elismerést vívott ki a személyes ihletésű Han-y és fia című. Newmanhoz hasonlóan, Robert Redford első rendezése is elsöprő sikert aratott. Redford úgy nyilatkozott, hogy mindig szerette volna bebizonyítani, mennyivel többre képes... Váratlan átállása a kamera mögé, nagyszerű "húzásnak" bizonyult. Az Átlagemberek (1980) négy Oscar-díjat kapott, egyebek között a rendezés és az év legjobb filmje díját. Redford tehát nem filmszínészként kapta meg az aranyszobrocskát... Tizenkét évvel később újra visszatért a rendezéshez, de új filmjéből (A River Runs Trough It, 1992) csupán egy hosszadalmas és unalmas történet lett. Legújabb filmjét-rendezósét — Quiz Show címmel, amely egy megtörtént eseményre épül, most vetítik a mozik. A kilencvenes években egyre több sikeres filmszínész próbálkozik meg a rendezéssel. Köztük van például Kevin Costner (sokan hollywoodi szépfiúként emlegetik), akinek a háromórás filmje, a Farkasokkal táncoló végül a 12 jelölésből 7 Oscart mondhat a magáénak. Tavaly próbálkozott meg a rendezéssel (s tették ezt nem kevés sikerrel!) Robert de Niro (A Bronx Tale) és Met Gibson (Arc nélküli férfi). Érdekes, hogy ez a két, jobbára keményfiúkat játszó színész inkább "érzékeny" témát választott, az apa és fiú (de Niro), illetve két kitaszított ember (Gibson) viszonyát boncolgatják. Mel Gibson után Steven Seagal, a keleti harcnemek kiváló ismerője is feliratkozott a rendezők listájára. Lángoló jég (1994) című filmjében az eszkimók földjét akarja megmenteni a pusztulástól, de természetesen, mert ugye mégiscsak akciófilmről van szó, megtalálható itt a thriller minden eleme. Persze a hölgyek sem akarnak lemaradni kollégáik mögött, ők is igyekeznek bizonyítani, hogy rendezőknek sem utolsók. Barbara Streisand, Monica Vitti, Jodie Foster és Liv Ulman után a fiatal Daryl Hannah is szerencsét próbált a kamera túloldalán. (tóth) 13
