A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-03-03 / 9. szám
HÉTELŐ MULT Itt lesz Bimdaszemeréd Újmajortól már csak egy ugrás Alsószemeród. Manapság persze, amikor autóval, pormentes úton lehet megtenni a jó egy kilométeres utat. Valamikor az Újmajorról Szemerédre igyekvők, ha belecuppantak az ’szerelmes szemerédi sárba”, bizony nehezen szedték benne a lábukat, s beleizzadtak, amíg célba értek. Tehát a "szép és sáros" múltba kalandozzunk előbb. Először persze a község múltjáról essék szó. Alsó- és Felsőszemeréd iker község’ek. Mintegy nyolcszáz éve egynek születtek. Egy volt a nevük is: "Szemeród", majd évszázadok múltán egyszerű kettéválással, lettek ikrekké. A ma is fennálló Felsőszemeréd déli része kikiáltotta az önállóságot, s létrejött Alsószemeréd. Alsószemeród közelebb esik a kelet-nyugati országúthoz, mely ma is Ipolyságot köti össze Lévával. A középkorban az erre átvonuló hadseregek, kezdve a tatároktól, majd a törökök, akik százharminc évig uralkodtak itt, az alsószemerédiek állandó zaklatásnak, fosztogatásoknak voltak kitéve. Ezért aztán egy szép napon útra keltek, egy kisebb "honfoglalásra", hogy új hazát keressenek. Anno, az úrnak 1715. esztendejében Ezen év tavaszán történt. Alsószemeréd elöljárói korábbi tanácskozásaik és döntésük értelmében indultak el, hogy új helyet keressenek falujuknak. Heten voltak, amikor elindultak... No, nem úgy heten, "mint a gonoszok", hanem úgy heten mint a "hétvezérek". A bírót ugyan nem Árpádnak, hanem Vendelnek hívták. Mindegyikük oldalán szőrtarisznya, benne szalonna meg kenyér, s mellette billegett a csikóbőrös kulacs. Ez igaz, még üres volt, de útba esett a Dobok nevű domb, melyen már régebben is őseik, s most ők is szőlőt termeltek. S a Dobok gerincén már néhány pince is ott rejtőzködött, a vulkáni eredetű domb kebelében. Betértek hát egy-két pincébe, előre ittak arra, hogy útjuk eredménnyel végződjön, s megtöltötték kulacsaikat is. Rózsás hangulatban indultak el nyugati irányba. Előttük egy szép völgykatlan, sugár, rügyező fákkal övezve. Ennek délre néző kis lejtőjén egy tisztásra értek. Megálltak, onnan szemrevételezték a tájat. Megfelelőnek vélték. Ezért a bíró uram megoldotta báránybőr bundájának csatját, leterítette a pázsitra, s botjával a földre bökött: — Itt lesz Bundaszemeréd! — Helyös, helyös! — bólintottak rá a többiek. A fiatalabbak rozsét gyűjtöttek, tüzet csiholtak, s mindnyájan megsütötték szalonnájukat. Jó étvággyal fogyasztották, amire persze inni is kellett. Előkerültek a kulacsok, jó piros borral — a Dobok vérével. Bíró uram fölállt, megtörülte bajuszát, méltóságteljesen csendet intett, s így szólt: — Atyám fiai! Megpecsétőve elhatározásunkét, kössünk "Borszerződést"! A kulacsok összekoccantak, s adták egymásnak kézről kézre, s persze szájról szájra. Mindenki ivott mindegyik kulacsból. S ezzel szentesítve lett az elhatározásuk, és döntésük is persze. Szívükbe írták piros bor-vérrel, hogy ekképpen döntöttek: "Itt lesz Bundaszemeréd". Bíró uram maga elé állította a három legfiatalabbat, s e beszédet intézte hozzájuk: — Gyönyörű szálfa legények vagytok fiaim: Ferenc, Pál és Mihály! Ti lesztek azok, akik először fölépítitek itt házaitokat, s a falu népe követni fog benneteket. Abban is egyet értettek, hogy a három legénynek a "gyönyörű" szóból kiindulva családi nevet adnak. Ok lesznek a gyönyörű Gyönyörök. Vagyis Gyönyör Ferenc, Gyönyör Pál, Gyönyör Mihály — a falualapítók. * * * A házak épültek, a nép is költözött, aztán lassacskán szaporodtak, mint a csicsóka. A Gyönyörök leszármazottai ma is a faluban élnek. Ma is a lakosok nagyobbik része ezt a nevet viseli. De, hogy megtudják különböztetni őket, "ragadványneveket" toldottak a nevek mellé. S így hívták és különböztették meg még jelen századunk első felében is az itt élő embereket, családokat. A Gyönyör nevet legtöbbször mellőzvén, így hívták őket: Ferkó Józsi, Ferko-Palya Kálmán, Misko Béla, Misko Józsi, Ferko Vendel, Ferko Pistyi. De mivel más nevű családokkal is összeházasodván újabb toldalékok vagy behelyettesítések szükségeltettek a "sok-Gyönyör” megkülönböztetésére, így lett Gyönyör Gézából Kovács-Jancsi Géza, Gyönyör Ferencből Varga Feri, Gyönyör Istvánból Hornyák Pityko (ő az édesanyja révén kötődött a Hornyákokhoz). Éljenek még a Gyönyörök sok évszázadig Bundaszemeréden! TIPARY LÁSZLÓ 10 ILLUSZTRÁCIÓS FELVETEĽ J. DUBEN
