A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-24 / 8. szám
Múltidéző A Szent István-legendák István király életéről számos legenda maradt fenn. Ezek közül általában a két legkorábbit és legismertebbet emelik ki a történészek. A nagyobbik legenda (Legenda major) az 1080-as évek elején készült, abból a célból, hogy a király szentté avatását engedélyező zsinaton Rómában felolvassák. Ez még a kortársak viszszaemlékezéseit is tartalmazta, és inkább a csodásnak tekinthető eseményeket, a király jámborságát, kegyességét és jócselekedeteit helyezte előtérbe, néha egészen jól sikerült realista ábrázolásokat is találhatunk benne: „Egy éjszaka aztán lelki intéstől illetve, egymagában, anélkül, hogy bárki tudott volna róla, fogván egy Isten ajándékával teli erszényt, szokása szerint felkerekedett Krisztus kicsinyke nyájának meglátogatására. A szegények a mernyei kincseskamra pénzének osztásakor nyomban huzakodni kezdtek, Isten emberének érdeméről szakálla kiszaggatásával tettek tanúbizonyságot. Emiatt öröm töltötte el Krisztus katonáját, és rohanvást menekült mindenki teremtőjének legszentebb szülőanyjához, s földre vetve magát hálálkodva így kiáltott: Égi királynő, így tiszteltek meg katonáid, akit királynak állítottál. Ha ezt valami ellenségem tette volna, a te segítségeddel bosszulnám meg a sértést.“ Tehát röviden: bizony megtépdesték István király szakállát, aki ezt némán tűrte! Mert a szegényeket felettébb becsülte, hiszen sokszor dugott a „köcsögükbe“ alamizsnát. Ha megtudta, hogy valaki beteg közülük, egy darab kenyeret és egy kis gyümölcsöt vagy „fűszeres füvet“ küldött neki, s az egészségesen talpra állt. Amint azt a szentektől elvárták, gyógyfüvekkel gyógyított, és adományokkal gyarapította a templomokat, kolostorokat. A nagyobbikat kiegészítő kisebbik legenda (Legenda minor) az 1100 körüli években készült, és az eléggé tájékozatlan íróját vagy összeállítóját az vezette, hogy Könyves Kálmán keménykezű uralkodását István királlyal igazolja. Az utána következő krónikák már egyre jobban kihangsúlyozták e keménység vonásait. E legendából megtudjuk, hogy élete vége felé összeesküvést is szőttek ellene. Ezt az esetet így adja elő a legenda: „Látta pedig udvarának négy legfőbb nemese, hogy hosszan és súlyosan betegeskedik, s mert szívük mélyén még mindig hitetlenségben tévelyegtek (tehát pogányok voltak - a szerk. megjegyzése), csalárd tervet kovácsoltak, és megkísérelték leromlott állapotát halálra váltani. Már esteledett, mielőtt a házban meggyújtották volna a világot, egyikük a homály leple alatt vakmerőén behatolt, és a gyilkos tetthez egy csupasz kardot rejtett a köpönyege alá. Alig tette be a lábát oda, ahol a király pihent, csakis égi ösztönzésre a penge lehullt, és a földhöz ütődve megpendült. Nyomban felriadt a király, a bűnösnek, aki megtörve, szorongva bevallotta őrült tervét, megbocsátott. A következő napon azonban a király rendeletére a felkutatott gyilkosokat elővezették, és ő a fejükre ítéletet mondott. Hogy pedig az utódoknak okulására legyenek, és tanulják meg uraikat tisztelni, látásuktól őket megfosztotta, ártó kezüket levágatta...“ Ebben az időben, különösen Bizáncban volt szokásban ez a kemény ítélethozatal. A legenda végén már a szent király koporsójának felnyitásakor történt csodás eseményekről számolnak be. Ekkor már László király ült a magyar trónon. „Mikor felnyitották, olyan hatalmas illatár szállt fel, amilyen a körülállókat még sohasem lepte meg, s minden betegnek, aki odafutott, meggyógyultak a tagjai. A vakok visszakapták szemük világát, a sánták lábuk szilárdságát, a poklosok tiszta bőrüket... Bármiféle baj lakozott bárkiben, gyógyulást érdemelt. Felemelték a felbecsülhetetlen értékű terhet, hálát adtak a mindenható Istennek, elvitték, s ezüsttartóba zárván reá pecsétet ütöttek.“ Amikor László király pápai engedéllyel Szent István testének felemelését rendelte el, olyan eseményt szentesített, amelyet az európai kultúrvilág és a magyar nép szemében a nagy király még életében kiérdemelt. Kiérdemelte egyéniségével és életművével. Összeállította: OZSVALD ÁRPÁD Kérdés: Mikor készült a kisebbik legenda? rrr.rf .utam «v&tipbatm» Wídjijßrmtmirofcfrßatíiu conm Cii|x»tn twnnitrcífnnirj ff: l!Otttmnf$rtärbcltíi ftihüi tint nwi cnpftu fituw CM m xiwemr . 0cyü}A dutépírrri ítyjft ix4' ýj Summái trued:w m górnia ,ű ■>' | István király uralkodói díszben A jogar és metszett kristálygömbje. X-XII. század
