A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-01-06 / 1. szám
Rolf Rot: A gyilkosság gondolata távol állt Horst Hanautól, nála ilyesmi szóba se jöhetett. Karennal, a kedvesével sokat törték a fejüket, hogy mégis miként juthatnának a felesége pénzéhez. Végül nagyszerű ötletük támadt: színlelt emberrablás, ez az! A feleségével már nemegyszer beszéltek róla, miként viselkedjenek abban az esetben, ha valamelyikük emberrablók kezébe kerülne. Megállapodtak, hogy a rablók követelését mindenesetre teljesítenék s a rendőrséget csak akkor értesítenék, ha már túl lennének mindenen. Azon a bizonyos reggelen Horst közölte nejével, hogy bemegy a városba, mert több elintézni valója is van. Valójában azonban egy hétvégi házba ment. Karen barátnőjéé volt a nyaraló, aki éppen a szabadságát töltötte valahol. Karen úgy déltájban futott be: hozott magával polaroid fényképezőgépet, friss újságokat, régebbi keletű képeslapokat, kötelet és fehérneműt Horst számára, hogy válthasson, ha már néhány napot itt kell töltenie. Karennak nem volt éppen mindegy, amikor Horstot személyes kívánságára meg kellett kötöznie. A kezébe újságot nyomott, bekötötte a szemét és lefényképezte. Amikor kioldotta kötelékeiből, közösen kivagdostak a régi újságokból több betűt és a következő szöveget ragasztották össze belőle: "Kezünkben van a férje. Annak bizonyítására, hogy él, az elkövetkező hét nap alatt naponta küldünk róla egy fényképet. A nyolcadik napon megöljük, ha nem fizet érte váltságdíjat — két milliót! A pénzt helyezze el a faluvégi elhagyott szárító gabonaraktárában. A férjét elengedjük, mihely biztonságban leszünk a pénzzel. S ne hívja a rendőrséget!" Karen már a negyedik napra megtalálta a kért összeget a kijelölt helyen. Horst még aznap visszatért a feleségéhez és elmesélte neki a drámai, kalandos eseményekben bővelkedő elrablását, amit később a rendőrségen is elismételt. Klünké felügyelő Vera Hanaunak felrótta, hogy a történteket nem jelentette előbb. Mostanra már a tettesek ki tudja merre járnak. Ne csodálkozzék hát, ha nem bukkannak a nyomukra. Két hét múlva Hanauné váratlanul megjelent a rendőrségen. — A férjem ma bejelentette, hogy válni akar. Ilyet merészel tenni azokután, hogy minden pénzem rááldoztam a kiszabadítására. — Megértem fölháborodását, csöppet sem csodálkozom, hogy kiborult miatta — mondta együttérzéssel a felügyelő. — Csakhogy ez már nem tartozik a rendőrségre. — Horstnak szeretője van! — erősködött Vera Hanau. — S én nem tudok szabadulni a gyanútól, hogy ezt az egész emberrablást közösen fundájták ki, hogy a pénzemhez jussanak. Érti, felügyelő úr? — Igen — bólintott a felügyelő, s kissé felhúzta a szemöldökét. — De akkor sem gyanúsíthatunk nyíltan senkit minden bizonyíték nélkül! — Akkor hát nézze meg jól ezeket a fényképeket! — A legszívesebben nyomban megölt volna — számolt be Horst a kedvesének, ahogy este elment hozzá. — Hát ami azt illeti, tényleg arcátlanság! — kacagta el magát Karen. — Elválni azután, hogy kétmilliót leszurkolt érted! — A lényeg az, hogy nem kell bújócskáznunk többé. Csupán a költekezéssel kell várnunk még egy kicsit. S akkor az előszobában megszólalt a csengő. Karen ment ajtót nyitni, és Klünké felügyelő kíséretében tért vissza a szobába. — Ebben a feleségének igaza volt — mondta köszönés helyett a felügyelő. — Tényleg van szeretője. — Ez az én magánügyem, vagy nem? — tiltakozott Horst. A felügyelő Karenhoz fordult: — Ön rekeszt bérelt a bankban. Megkérdezhetem, mi mindent tart benne? — Kérdezni lehet — vetette oda Karen hidegen. — Válaszolnom azonban nem kell. Utóvégre létezik olyasmi is, amire azt mondják: banktitok... A felügyelő tűnődve mosolygott: — Megpróbálom eltalálni... Ott van a kétmillió váltságdíj, ugye? Bizonyos vagyok benne, hogy sikerül bírósági hozzájárulást kapnom... — Nevetséges! — emelte fel Horst a hangját. — Ehhez bizonyítania kellene a gyanúját. — Ez természetes — mondta a felügyelő. — Mindjárt meggyőződhetnek róla, hogy egy icurka-picurka hibát mégiscsak elkövettek. A jegyzőkönyvbe azt vallotta, hogy egész idő alatt meg volt kötözve egy sötét zugban. — Na és? A felügyelő négy fényképet dobott az asztalra. — Nézze meg jól! Még mindig nem kapcsolt? Nincs rajtuk semmi feltűnő? — Minek kellene lennie? — Igaz, nekem sem volt, annál inkább az ön feleségének, Hanau úr. Kérdem öntől, hogyan tudott inget váltani, ha egész idő alatt össze volt kötözve? Horst és Karen fehérek lettek, mint a fal... vagy inkább mint az az ing, amit Horst “fogsága” idején váltott. Karen személyesen vette a városban. Pechükre a gallér szabása más volt, mint amit Horst hordott. — Ezt csak egy nagyon gondos feleség vehette észre, mint amilyen Vera — döbbent rá rémülten Horst Hanau. Vércse Miklós fordítása Illusztráció: J.Polák 26 AMFORAVÁSÁR Az azonosnak tűnő amforák apró részletekben eltérnek egymástól, csupán három teljesen egyforma közülük. Melyek ezek? A Hold vonzásában A Hold évezredes hiedelmek és babonák, csillagászati vizsgálatok, tudományos kutatások középpontja. Sugarai meghatározzák életünk folyását. • Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a közlekedési balesetek és a betörések száma telihold idején 12 százalékkal növekszik. A Hold "teli" arcával nézte, hogyan ölték meg Julius Ceasart, hogyan garázdálkodott Hasfelmetsző Jack, hogyan lőtte le egy őrült John Lennont. • A kozmikus energia bizonyítottan hatással van a tevékenységre, amivel a német orvosok élnek is a mesterséges megtermékenyítések sikere érdekében. • Az újhold időszaka erős hatással van az állatokra és az emberekre. A szervezet érzékenyen reagál minden hatásra, ilyenkor a legkönnyebb leszokni a dohányzásról, vagy leadni egy pár kilót. • A növekvő Hold idején érzékenyebb a szervezetünk, a gyógyszer hatása is erősebb, a táplálék energiáját is jobban hasznosítjuk. • A telihold nyugtalanabbá teszi az ember lelkét. A fogyó Hold tisztítja a lelket és a szellemet. Ilyenkor könnyebben dolgozunk, amit teszünk, azt jól tesszük.
