A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-24 / 8. szám
HCT ykft. KÖNYV A New York Times sztori Bolgár Györgynek, az ismert magyarországi írónak, újságírónak sikerült az, ami igen kevés európai kollégájának: több hónapon keresztül tanulmányozhatta, hogyan is készül Amerika legismertebb, legközkedveltebb, legmértékadóbb és legbefolyásosabb napilapja, a New York Times. Legország legviláglapját 1851-ben alapították. Akkor mindössze négyoldalas volt, és New York Daily Times-nak hívták. A mai New York Times körülbelül másfél kilót nyom, négy részben, átlag száz oldalon jelenik meg. Vasárnaponként mindehhez még tizenegy—tizenkét oldalas melléklet is társul. A lap New York-i szerkesztőségében több mint ezer ember dolgozik. A washingtoni irodában körülbelül negyvenen dolgoznak, s ugyanennyi külföldi tudósítója van a New York Times-nak. A New York Times annak a New York Times Companynak a "zászlóvivője", amelyhez huszonhat kisebb napilap, kilenc hetilap, tizenhét magazin, öt helyi tévéállomás, két rádió és egy hírügynökség tartozik. A cég négy papírgyár résztulajdonosa, s felerészben hozzátartozik a Párizsban szerkesztett International Herald Tribune. A New York Times Company évi forgalma eléri az egymilliárd nyolcszázezer millió dollárt. A lap tulajdonosa 1896 óta az Ochs-Sulzberger család. Ezek a száraz tények, amelyeket Bolgár György könyvéből megtud az olvasó, s még sok minden egyebet. Azt, hogy hogyan is zajlik az élet a világ legbefolyásosabb világlapjánál, hogyan szerzik információikat az újságírók, milyen közvéleménykutatásokat végeznek, mennyire tartják szem előtt a lap készítői az amerikai átlagember véleményét, elvárásait. Ezzel kapcsolatban a könyv szerzője egy történetet ír le. Mrs. Ochs-Sulzberger, a tulajdonos idős felesége kórházban feküdt és észrevette, hogy az állapotát felügyelő ápolónő a The Washington Postot lapozgatja. A hölgy rögtön megkérdezte, miért éppen ezt az újságot olvassa és miért nem a New York Times-t. Erre az ápolónő azt felelte, hogy a The Washington Postnak jobb a lakberendezési rovata. A hölgy levelet írt a férjének, leírta a történteket, és hozzátette: nagyon szégyelltem magamat. A New York Times a következő héten már teljesen megújult lakberendezési rovattal jelentkezett. Ez Amerika... és ilyen egy amerikai újság. A könyvben több interjú található az amerikai újságírás jelentős egyéniségeivel. Ezekből a beszélgetésekből kiderül, hogy az újságírók mekkora szabadsággal és kötöttséggel dolgoznak, mennyire közel vannak a hatalomhoz és mekkora távolságot tartanak tőle. A New York Times sztori érdekes olvasmány mind az újságot csinálok, mind az újságot olvasók számára, hiszen azonkívül, hogy betekintést nyújt egy világlap életébe, az olvasó sok érdekeset megtud az amerikai társadalomról, politikusairól, ismert egyéniségeiről. Bolgár György könyve a Fortuna Kiadó gondozásában jelent meg. Egy fejezet az óceánok lege nááriu mából Lázadás a Bountyn Az útleírások és a kalandos történetek kedvelőinek fülében bizonyára ismerősen cseng a Bounty neve: az angol flotta e meglehetősen kicsi szállítóhajóján töri ki 1789. április 28-án a tengerészet történetének leghíresebb lázadása. Az izgalmakban és borzalmakban bővelkedő romantikus história nemcsak a toliforgatók — közöttük Verne Gyula és Robert Merle —, hanem a filmesek képzeletét is megragadta, akik ismereteink szerint eddig háromszor vitték vászonra a Bounty hajósainak hányattatásait. Az első, 1935-ben bemutatott, Frank Lloyd rendezte változat szinte magától értetődően vált emlékezetes filmmé, a főszerepekben ugyanis a kor két ünnepelt sztárját, Clark Gablet és Charles Laughtont láthatta a közönség. 1962-ben ismét egy amerikai rendező, Lewis Milestone idézte fel az alighanem elnyűhetetlen történetet; műve sikerét az egzotikumon és a borzongatáson túl az akkor már világhírű Marion Brando és a nálunk kevéssé ismert Trevor Howard kiemelkedő színészi teljesítménye garantálja. A nyolcvanas években született feldolgozás csak(?) a zene tekintetében múlta felül az előzőeket, a komponistát ugyanis Vangelisnek hívták... Legutóbb Milestone alkotását láthatták a budapesti tévé nézői. Talán nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a XVIII. század végén az Angliából Tahitira induló tengerészeknek minden okuk megvolt a majdani visszatérésben való kételkedésre: a hosszú hónapokig tartó út során nemcsak a tengerek százféle veszedelmével kellett dacolniuk, hanem a hajón uralkodó, sokszor pokoli életkörülményekkel is — a számunkra már szinte elképzelhetetlenül rossz élelmezési és egészségügyi viszonyokkal, s nem kevésszer a kapitánnyal is, akinek sorsuk kétszeresen kiszolgáltatta őket, hiszen nagyrészt az ő képességeitől, szakértelmétől függött, elérik-e úticéljukat, ezen túl pedig az akkori törvények a parancsnokot gyakorlatilag élet és halál urává tették. A Bounty kapitánya, Wiliam Bligh (Trevor Ho-KAMONCZA MÁRTA ward) minden kétséget kizáróan nagy tudású, tehetséges és bátor tengerésztiszt volt, de nem erényeinek, hanem embertelenségének köszönhetően vált világhírűvé: a történetben ő képviseli a megtestesült gonoszságot. Vannak kutatók — például a nálunk is ismert híres svéd utazó, Bengt Danielsson —, akik vitatják vagy tagadják a Bligh kegyetlenségét bizonyító rémtettek hitelességét, noha kénytelenek elismerni, hogy a Bounty parancsnoka rendkívül indulatos, goromba ember volt. Valószínűleg sosem derül ki a teljes igazság, de tény, hogy Bligh némely jellemvonása a róla kialakult démoni kép lélektani hitelét erősíti. Milestone mindenesetre nem az igazság feltárását, hanem egy órdekfeszítő kalandfilm elkészítését tekintette feladatának, amelyet becsülettel, az álomgyár mesteremberéhez illő módon teljesített. Művét a köztudatban élő Bligh kapitányt, az iszonyatot keltő szörnyeteget kelti életre, aki szadista megszállottsággal hajtatja végre az egyre barbárabb — a XVIII. században egyébként szokványosnak tekintett — büntetéseket, s emberei gyötrésében felülmúlhatatlan találékonyságot mutat. A romantika szereposztásának megfelelően azonban ellenfele is akad az első tiszt, Fletcher Christian (Marlon Brando) személyében, aki eleinte csak megveti otromba parancsnokát, de a hajón tapasztalt borzalmak hatására végül éppen ő robbantja ki a lázadást, vállalva a kitaszítottak keserű sorsát, amelyen utóbb változtatni próbál, de a hősre ezúttal bukás vár... Igaz, az erkölcsi felmagasztosulás nem marad el, s hogy az érzelmekre tett hatás még biztosabb legyen, egy szerelmi dráma kibontakozásának is tanúi lehetünk. Egzotikum, kaland, szerelem, a ma megszokotthoz képest mértéktartóan, de hatásosan adagolt rémségek — a sikerhez bizonnyal ennyi is bőven elegendő. Ahhoz azonban, hogy a filmnek esélye legyen a maradandóságra, Trevor Howard elvetemült és gyűlöletes Bligh kapitányára és Marlon Brando arisztokratikus, lélekben is nemes, vívódó Fletcher Christianjára volt szükség. E két szerepben nehéz lesz felülmúlni őket. G. KOVÁCS LÁSZLÓ 18
