A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-17 / 7. szám
Múltidéző István király törvényei István király hosszú uralkodása alatt két törvénykönyvet is kiadott. Az elsőt közvetlenül királlyá választása után 1001 körül foglalták írásba, a második pedig három évtizeddel később, a halála előtti években (1030-1038 között) készülhetett. Az első rövid előszavában mindjárt meg is indokolja a törvények jogosságát: „Es mivel minden nép saját törvényei szerint él, ezért mi is, Isten akaratából országunkat igazgatván, a régi és új császárok példáját követve, törvényhozó elmélkedéssel meghatároztuk népünk számára: miképpen éljen tisztességes és békés életet.“ Ha e két törvénykönyvet összehasonlítjuk a korabeli nyugat-európai törvényekkel, akkor azt tapasztaljuk, hogy sok helyen csaknem szó szerint megegyezik azokkal. Például az első törvénykönyv első négy cikkelye a 847-i mainzi zsinat határozatait vette alapul, de amíg német földön a büntetéseket pénzben (márkában) szabták ki, addig Magyarországon többnyire KÉRDÉS: István király mikor adta ki első törvénykönyvét? a tinó volt az értékmérő, mivel abban az időben kevés pénz volt forgalomban. Például a feleséggyilkos vérdíját három kategóriába osztották: a comes (ispán) ötven, a vitéz tíz, a közrendű öt tinó büntetést fizetett. István király törvényei a kor szigorú törvényhozását tükrözik, de néha humánusabbak voltak Európa törvényeinél. Jellemző, hogy István király a böjt megszegőjét egyheti elzárásra és koplalásra ítélte, ugyanakkor a lengyel fejedelem olyan törvényt hozott, hogy a böjt megszegőjének minden fogát húzzák ki. Nemcsak a vasárnapi templomba járást rendelte el, hanem az ájtatos viselkedést is megkövetelte: „Azok, akik az istentisztelet hallgatására a templomba menvén, ott a misék szertartása alatt egymásközt mormognak és másokat zavarnak haszontalan történeteket mesélgetve, és nem figyelve a szent olvasmányokra és a lelki táplálékokra, ha idősebbek, dorgálják meg őket és gyalázattal űzzék ki a templomból, ha pedig fiatalabbak és közrendűek, e nagy vakmerőségükért a templom előcsarnokában mindenki szeme láttára kötözzék meg és ostorozással és hajuk lenyírásával fenyítsék meg őket.“ Nagyot vétkeztek azok is, akik az ünnepen dolgozni merészeltek, azoknak ökrét, lovát és ruháját nyomban elkobozták az ispán emberei. A boszorkányokról szóló törvénycikkely is sokkal emberibb volt, mint a századokkal későbbi boszorkányperek, boszorkányégetések idején. „Ha valami boszorkányt találnak, bírói szokás szerint vezessék az egyházba, és adják át papnak böjtölés végett és a hitben való oktatásra, böjtölés után pedig menjen haza. Ha másodszor is ugyanabban a bűnben találják, hasonló vezeklésnek vessék alá, vezeklés után pedig az egyház kulcsát a mellére, homlokára és a vállai közé kereszt alakjában süssék rá, és menjen haza. Ha pedig harmadszor is, adják át a bíráknak.“ Az a körülmény, hogy István király törvényei a szomszédos államokhoz viszonyítva emberségesebbek voltak, és a szigorú, de igazságos törvények betartását a király hatalma országszerte biztosítani tudta, messzemenő következményekkel járt. Hiszen a jogbiztonság tekintetében Magyarország számos középkori európai országot megelőzött. István király műve az volt, hogy az elődei által megkezdett félbarbár belső rendezést magasabb szinten fejezte be, és az egész országra kiterjedően egységes törvényekkel látta el. Összeállította: OZSVALD ÁRPÁD
