A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-17 / 7. szám
HÉTELŐ MÜLT Farsang és karnevál Ilyenkor, február végén, március elején az egész keresztény világban (sőt, mint később látni fogjuk: nem csak ott!) az emberek önfeledt ünnepléssel, maskarákba, álarcok mögé bújt bolondozással búcsúztatják a farsangot, s néznek elébe a húsvétot megelőző negyven napos böjtnek. Vajon honnan ered ez a szokás, amely napjainkban sem látszik elszürkülni? Miért van az, hogy míg nálunk (és általában Közép-Európában) farsangnak hívjuk azt, amit máshol (főleg a latin világban) karneválnak neveznek? Kezdjük az utóbbival: a karnevál kifejezés eredetileg a farsang utolsó napjára, húshagyókeddre vonatkozott és szó szerinti fordításban annyit tesz, hogy a "hús elhagyásának" napja. Ez a középkorban carnelevale alakban használatos kifejezés terjedt el a latin népek szóhasználatában később az egész farsangi, tehát a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig terjedő időszak megjelölésére (ennek tükörfordítása mellesleg a cseh masopust is). A magyar köznyelvben csupán a múlt században terjedt el a karnevál kifejezés, s általában a farsangvógi bohókás, álarcos bálokat, alakoskodó felvonulásokat jelöli. Olyannyira nem lehetett korábban ismeretes, hogy Csokonai Vitéz Mihály Dorottyájában jegyzetben kénytelen megmagyarázni a szó jelentését: "Karneval olasz szó, tészi azokat a nagy farsangi maskarás bálokat, amelyeket az olaszországi nagy városokban, kivált Velencében szoktak tartani" (1798). Ezzel szemben a magyar farsang (és a szlovák fašiangy is!) a német Fasnacht-ból származik, amely eredetileg szintén a farsangi időszak utolsó estéjét-éjszakáját jelölte, és csak később terjedt ki az egész szóbanforgó időszakra. Első írásos megjelenése a bajorosztrák írásos emlékekben 1283-ra tehető, s a német nyelvemlékekben 1441-ben fordul elő először a Kárpát-medencében. Magyar elnevezésként a 15. század végén tűnik fel. Egyébként nemcsak a kifejezés, hanem maga a szokás is német eredetű népünk körében (bár azt sem lehet kizárni, hogy — főleg királyi, főúri környezetben — olasz, illetve francia hatással is számolni lehet). Lényege, hogy mindenféle maskarákban (medvének, lónak, kecskének öltözve, a nők férfi-, a férfiak női ruhát öltve) felvonultak a település utcáján, termékenységvarázsló praktikákat űzve (hamuval szórták és bekormozták a járókelőket, mókázásukba számtalan pajzán elemet kevertek, tojást gyűjtöttek stb.), vidáman bolondozva temették a farsangot. Közben a vónleányokat is kicsúfolták (például a vágfarkasdi tőkehúzás, amely szintén német eredetű szokás!), akik nem tettek eleget a közösség azon követelményének, hogy férjhez menve a fennmaradást biztosítsák. Ez lényegében jellemző éppúgy a helembai maskarázásra és bényi tojásszedésre, mint a gútai tyúkverőzésre és tejfalui dőrejárásra vagy a mohácsi busójárásra. S lényegében jellemző a velencei vagy a riói karneválra egyaránt. Mindegyiknek lényege, hogy (látszólag a farsangot búcsúztatva, a böjtre készül, ám lényegében!) a hosszú telet temeti, s vidáman üdvözli a termékenységet szimbolizáló kikeletet, a tavaszt. S ha a szokás ezen ősi gyökerét nézzük, akkor párhuzamait megtaláljuk nemcsak a keresztény világban, hanem földünk bármely tájékán. Egyike azon szokásoknak, amely a legkézzelfoghatóbban bizonyítja, hogy a népi kultúra egyetemes és nemzeti kizárólagosságokat botorság keresni benne... LISZKA JÓZSEF VISSZHANG Mikor született Lackóné Kiss Ibolya? Petrásné Kováts Gizella A Hét 3. számában Lackóné Kiss Ibolyára, az ismert szlovákiai magyar írónőre emlékezett, Lackóné születésének centenáriuma alkalmából. Az írását ezzel indítja: "Lackóné Kiss Ibolya a Bihar megyei Érbogyoszlón született 1895. január 23-án. Születési adatai tévesen kerültek az irodalmi lexikonokba. A fenti adatot az anyakönyvi és a halotti anyakönyvi kivonat igazolja, valamint a kórházi nyilvántartási adatok, melyeket bátyja is megerősített saját kezű levelében." Kíváncsivá tett Kiss Ibolya valóságos születési időpontja azért is, mert pontosan egy évvel ezelőtt, 1994 januárjában én emlékeztem meg Lackóné születésének 100. fordulójáról. Zavart éreztem az írónő születési időpontjának föltüntetése körül. Éppen ezért előkerestem a házikönyvtáramban fellelhető lexikonokat, antológiákat, irodalomtörténeteket, ahol föllelhettem az írónőre vonatkozó adatokat. Bizony, gondolni sem mertem volna, hogy ennyire eltérő születési adatokat találok. Az 1963-ban kiadott Magyar Irodalmi Lexikonban Kiss Ibolya születési dátuma: 1904. Csanda Sándor 1968-ban kiadott Első nemzedék című irodalomtörténetében az írónő születésének időpontja: 1898. Csanda 1982-ben bővített kiadásában másodszor megjelent irodalomtörténete már 1894- re teszi Lackóné születésének dátumát. Furcsa, hogy a szemfüles irodalomtörténész ezt nem vette észre. De menjünk tovább! A Szlovákiai Magyar írók sorozatában Turczel Lajos gondozásában jelent meg 1980-ban a Szlovenszkói vásár című antológia. A Madách antológiájában természetesen L. Kiss Ibolya is szerepel egy elbeszélésével. A kötet végén az írók életrajzi és könyvészeti adatai találhatók. Ebben L. Kiss Ibolya születési éve 1904. A következő Turczel szerkesztette prózai antológia: Ének az éjben címmel, 1986-ban jelent meg. Ebben is szerepel Lackóné. A könyv bevezetőjében Turczel Lajos 1894-re datálja az írónő születésnapját. Tehát ugyanazt a hibát követi el, mint Csanda Sándor. Az 1927-ben kiadott Benedek Marcell szerkesztette Irodalmi Lexikonban nem szerepel L. Kiss Ibolya, s nincs ott a Bánhegyi Jób: Magyar írónők c. 1939-ben kiadott irodalomtörténetében sem. Ennyi művet sikerült összevetnem a L. Kiss Ibolya születési dátumának kérdésében. Az észrevételek arról tanúskodnak, hogy az írónő születési évének keltezését ugyancsak összekeverték az irodalomtörténészek, szerkesztők. A Petrásné által jelzett 1895- ös dátum azonban sehol sem fordult elő. Petrásné Kováts Gizella, aki Liptószentmiklóson az írónő szomszédságában lakott, és jó barátságban volt vele, a születési és halotti anyakönyvi kivonatra utalva, valamint Lackóné bátyjára hivatkozva állítja, hogy az 1895-ös év a helyes Lackóné születésnapjára vonatkozóan. Én ezt elhiszem neki. Annál is inkább, mert a születési és a halotti anyakönyvi kivonat fénymásolatát behozta A Hétbe. Mindebből csak az a tanulság, hogy a különböző dátumok árnyékot vetnek az irodalomtörténészek műveinek hitelére is. DÉNES GYÖRGY 10
