A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-10 / 6. szám
Múltidéző István király intelmei és idézték. íme a nevezetes két mondat: „Mert amiként különb-különbféle tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb tudást és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, és a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő“. Különösen az utolsó mondatot magyarázták úgy, mint a nemzetiségi politika első igazi megnyilvánulását, de sokan elfelejtik, hogy a középkorban még nemzetiségi kérdés nem létezett. Itt István király a „soknemzetiségből“ eredő előnyökről szól. Az udvar fényét az emelte, ha a külországból jött királynő kíséretében idegen nemesek, „vendégek“ is voltak. Az egyházi központokat pedig fellendítette egyegy nagytudású külföldi főpap vagy szerzetes. A gazdasági élet is virágzásnak indult az idegen kereskedők és kézművesek keze nyomán. Ezért nevezte István király az egynyelvű és egyszokású országot gyengének és esendőnek. Szerintem a X. zárófejezet utolsó mondatai, közel ezer év távlatából is időszerűek és tanácsai minden emberhez - legyen az király vagy egyszerű szolga - egyformán szólnak: „Légy türelmes mindenkihez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit sem büntess, vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy soha se harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess.“ Összeállította: OZSVALD ÁRPÁD Kérdés: Hány fejezetből áll áz „Intelmek“? Sokáig István király önálló alkotásának tartották az úgynevezett Intelmek könyvét, melynek teljes címe magyarul így szól: A szokások és erkölcsök elrendezéséről Imre herceghez. Ez a nyugaton divatos „királytükrök“ mintájára írott mű az oszág kormányzásának kérdését, az uralkodó kötelességeit és hivatását boncolgatja; valószínűleg az 1013-15-ös években keletkezett, tehát a szakemberek feltételezik, hogy István király közreműködésével állíthatták össze a körülötte lévő papi személyek a leendő király, Imre herceg számára. Az egyéni, lírai hangot megütő bevezetés ilyen szép szóképekkel végződik: „Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étessenek, az téged csak puhánnyá s finnyássá tehet, az pedig a férfiasság elvesztegetése s a bűnök csiholója és a törvények megvetése; hanem itassanak meg olykor fanyar borral, mely értelmedet tanításomra figyelmessé teszi. Ezeket előbocsátván térjünk a tárgyra.“ Magát a tárgyat szigorúan tíz,egyenlő részekből álló fejezetekre osztja. Előtte felsorolja a fejezetek címeit: I. A katolikus hit megőrzéséről. II. Az egyházi rend becsbentartásáról. III. A főpapoknak kijáró tiszteletről. IV. A főemberek és vitézek tiszteletéről. V. Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról. VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról. VII. A tanács súlyáról. VIII. A fiák kövessék az elődöket. IX. Az imádság megtartásáról. X. A kegyességről és az irgalmasságról, valamint a többi erényről. Az első három fejezetben a fiatal egyház és a hit megőrzése a legfontosabb tanács. Ezt így indokolja: „Minthogy a királyi méltóság rangját csakis a hívők és a katolikus hitet vallók nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre.“ Az Intelmek VI. fejezetének egy részét különösen az utóbbi évtizedben sokan és sokféleképpen értelmezték István király ábrázolása a koronázási paláston ót#' fopoibaf&úmmn tommi tmofol&wíi üttttr. íttntiö fcaltncfctó j Mi j, oOC rra&tfciHílímt Stnmti úu A kép alsó részén Imre herceg temetése
