A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-10 / 6. szám
FIGYELŐ Há VIHARVERT NEMZETTUDAT "... A nemzeti tudatot a társadalmi tudat egyik válfajának is mondhatnánk, amihez intenzívebb szintű gondolati-érzelmi magatartásformák is szükségesek: a nemzethez, mint emberi közösséghez való tartozás tudatos vállalása, a haza és népe szeretető, sorsa iránti felelősségérzet, ha kell, áldozathozatal, ugyanakkor mindennapi cselekvési szándék... Kutatásunk leginkább azzal volt motiválva, hogy a lehető leggyorsabban, de komplex formában megragadjuk a történelmileg is jelentős változásokat Nyitra vidék magyar etnikuma nemzeti tudatában és érzésvilágában... Igaz, a Zoborvidék magyarajkú lakossága egy sajátos néprajzi egységet alkot, de sok minden megtalálható itt, ami a Felvidék más tájaira is jellemző... Egy rész-magyarságkép sokban az egészvagy összmagyarságra is utal...” — vallja CSÁMPAI OTTO szociológus, a közelmúltban megjelent "Viharvert nemzettudat — Az identitástudat és érzésvilág problémái Zoboralja magyar falvaiban" című könyv szerzője. A Mercurius Könyvek-sorozatban kiadott kötet a Zoboralja és Nyitra vidéke magyar falvai identitástudatának legsarkalatosabb kérdéseit tagjalja egy széles körű szociológiai vizsgálat alapján, amely az ún. Mercurius Csoport munkatervének keretében, az Illyés Alapítvány támogatásával valósult meg. Ugyanakkor helyet kaptak olyan kérdések is, amelyek közvetett módon függnek össze az adott témakörrel. Az első részben az olvasó áttekintést kap a tudat és a nemzeti tudat filozófia- és szociológiaelméleti kérdéseiről. A második Zrínyi arca Az elmúlt esztendő vitathatatlanul Balassi Bálint emlékének jegyében zajlott, és szinte megfeledkeztünk a nagy politikus, költő és hadvezér Zrínyi Miklós évfordulójáról. Igaz csak a háromszázharmincadikról volt szó, mármint elvesztésének évfordulójáról, de akadt mégiscsak vitéz, azaz költő "D.Gy." — Dénes György — a gáton, ki felelevenítette bennünk a törökverő, nemes elme emlékét. Dénes György írásának elolvasása után (A Hét, 1994. 12. 16. — 51. szám) bizony megindult bennem az ösztön, és hozzányúltam néhány — nálam fellelhető — Zrínyiemlékhez. Elsőnek az Adriai tengernek Syrenaia hasonmás kiadást említeném, de nem hagyható figyelmen kívül a Kovács Sándor Iván által írott 79 oldalas utószó és jegyzetgyűjtemény, amely akár módszertani útmutatóul is szolgálhat az eredeti műhöz. Lapozgattam lexikonokban és Lengyel Dénes: Magyar mondák a törökvilágból és a kuruckorból című könyvében. Ám Tóth Béla: Mendemondák című könyve is megragadott, különösen Zrínyi halála körüli hiedelmek, amelyekből kitűnik, hogy Kossuth Lajos is, mindvégig hajlott ama vélemény irányába, mely szerint Zrínyi Miklóst a hadvezér-politikust a Habsburgok tették el az útból. rész Nyitra vidéke általános jellemzése mellett annak természetföldrajzi adottságaival, környezeti feltételeivel foglalkozik, amelyek az ott élő emberek fizikai létét biztosítják, és ezáltal hatást gyakorolnak az ő gondolat- és érzésvilágukra is. A harmadik rész ízelítőt nyújt a vidék történelméről — a tények egyszerű leírásán kívül (más forrásirodaiomra való hivatkozással) új meglátási lehetőséget is kínálva az események lefolyására. Jelentős ez a fejezet, hiszen a történelemtudat a nemzeti tudatnak egyik legfontosabb alkotóeleme. A negyedik rész, amely a szerző szerint is a könyv tartalmának súlypontja, ismerteti meg az olvasót a Zoboralján végzett empirikus szociológiai kutatással — annak módszertanával, "konyhatitkaival", eredményeivel, azok értelmezésével és a levonható tanulságokkal. A kutatás eredményeit tizenkét kérdéskörbe csoportosították, amelyek a következők: vélemények a nemzetről és hazáról, a népi hagyományok jelentőségéről, a személynevek használatáról, az etnikai identifikációról és nemzeti büszkeségről, nemzeti jellemről, a vegyes házasságokról, történelem- és küldetéstudatról, politikai tudatról, illetve az azt befolyásoló államhatalmi intézkedésekről, a pártok és mozgalmak tevékenységéről, a más népekkel való sorsközösségről és kiközösítésről, valamint a tudatformálás intézményeiről. A különböző korú, nemű, végzettségű, foglalkozású nyilatkozók nézeteit a vizsgált kérdéskörben a mellékelt grafikonok teszik még áttekinthetőbbé. Elgondolkodtatóak a szerző által levont következtetések — A sok-sok mendemondával szemben ott van gróf Bethlen Miklós leírása: "melyhez semmi vád nem férhet" — állítják sokan, noha a mai modern kriminológia találhat benne soksok homályos pontot, de akár egy kezdő rendőr agyában is merülhetnek fel kételyek. Abból adódik, hogy a legendáknak és mendemondáknak nagyobb súlya van, mint a nevezett gróf leírásának... Zrínyi Miklós, Szigetvár hősének dédunokája, nagyon céltudatos ember volt. Bírálatait, kemény megállapításait vérei sem nézték sok esetben jó szemmel. Az török áfium ellen való orvosság című művében ezeket írta: "Teliek a históriák a mi magyar nemzetünknek dicsőségével, teli a világ azoknak emlékezeteivel, és Európának egy szeglete sincs, aki az mi eleinkről becsülettel ne szólna; soha muzulmán vér nagyobb folyásokkal nem folyt, mint a magyar kard miatt, soha senki ennek a pogány holdnak betöltését úgy nem késleltette, mint mi magyarok. De meg kell vallanunk, noha nyögve és pironkodva, mert: Dedecori est fortuna prior (A korábbi szerencse szégyetanulságok, melyekből (a teljesség igénye nélkül) idézek: "... Az itt élő közösség tagjai a múltbéli határmegvonások ellenére is a magyar nemzet tagjainak érzik magukat, és ezt büszkén vállalják is. Büszkék őseik hagyományaira, s nemzeti önérzetük megőrzése céljából erőteljesen próbálkoznak ezek átmentésére... Az egyes vegyes lakosságú településeken a magyar—szlovák együttélésnek nincsenek negatív megnyilvánulásai. Ha mégis problémák merültek fel, ezek okát inkább ez intézményesített rendelkezésekben kell keresni, mint az adott etnikum tagjaiban... A történelemoktatás fogyatékosságait a közeljövőben a család szerepének erősítése mellett főleg a létező kulturális és ifjúsági szervezetek átgondolt és rendszeres közművelődési tevékenységével lehet (és kell) kompenzálni... A nemzeti tudat egyik lényeges eleme az együvétartozás élménye, amely leghatásosabban a kisközösségekben tud kiforrni, és ezeknek a tevékenységével nyilvánulhat meg a legnagyobb hatékonysággal..." Megszívlelendő a könyvben idézett — a magyar küldetéstudat felelevenítésére vonatkozó Széchenyi-mondás, mely szerint az itt élő magyarságnak nemcsak fennmaradni és túlélni, a kisebbségi sorsot vállalni, hanem alkotni, teremteni kell! A kötet utolsó, ötödik részében kaptak helyet a kutatás során alkalmazott kérdőívek, táblázatokban feltüntetett eredmények, térképek, egy magyar—szlovák helységnévjegyzék és szlovák, angol, német nyelvű összefoglalók. Az IDEI MIKLÓS és VÉGH LÁSZLÓ által lektorált tanulságokkal szolgáló mű — a Rákóczi Szövetség támogatásával — a szerző magánkiadásában jelen(hetet)t meg... MISKÓ ILDIKÓ nére vált) olyan messze estünk mi mostani magyarok a régiektől, hogyha előjőnónek mostan másvilágról azok a mi vitéz eleink, sem mi őket, sem ők minket meg nem ismerhetnének. Mert nyelvünkön, szólásunkon kívül mivel hasonlíthatjuk mi magunkat azokhoz?" Mondom, Zrínyi után kutatva rábukkantam néhány arcmására is, de egyik sem jellemezte a fenti sorokat, a negyvennégy éves korához mérten túl öregnek, sőt pocakosnak is ábrázolták, holott, ki oly bátran vitézkedett, lovagolt és fürgén vadászott, pókhasú ember nem lehetett. Talán a Somogy Vármegye monográfiájában talált Zrínyi képmással tudnám Bethlen Miklós sorait azonosítani, melyek szerint: "Igen tudós, vitéz, nagy tanácsú, nemzetéhez buzgó, vallásában nem babonás, képmutató és üldöző, mindent igen megbecsülő, nemes, adakozó, józan életű, az olyanokat és az igazmondókat szerető, részegest, hazugot, félénket gyűlölő, nagy és széptermetű, lelkű és ábrázatű, in summa: akkor magyar virtusos és híres ember hozzá hasonló nem volt, sőt az én vékony ítéletem szerint Bethlen Gábortól fogva máig sem — ha oly országot és szerencsét nem bírt is — sőt talán ezután sem lészen." Lelki szemeimmel ilyennek látom én is Zrínyi Miklóst, a háborúk és vadászatok zajában edződött fenséges elmét, a költőt és vitézt! M.Á. 7
