A Hét 1995 (40. évfolyam, 1-17. szám)
1995-02-03 / 5. szám
KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL Az aranyszőrű bárány Volt egyszer egy szegény ember, s annak egy fia. Mikor a fiú fölnevelkedett, az apja elküldte szolgálni. Elindult a fiú, hogy helyet keressen magának. Egyszer aztán ráakadt egy emberre, akinek juhai voltak, de juhásza nem. — Fölfogadlak — mondta az ember —, de csak ha előbb próbát teszel. Másnap a gazda egy furulyát meg egy botot adott a kezébe, s mondta, hogy hajtsa ki a juhokat. A fiú buzgón pásztorkodott, le sem heveredett egész álló nap. Terelgette a juhokat, s furulyázott nekik. Volt a nyájban egy aranyszörű bárányka. Ez a bárányka olyan kedvesen táncolt a furulyaszóra, hogy a fiú megszerette. Föl is tette magában, hogy ezt a bárányt kéri a gazdától bér fejében. Este a gazda már várta a kapuban. Megnézte a nyájat, s amikor látta, hogy minden birka megvan, s mindegyik jóllakott, biztatta a fiút, hogy szegődjék el hozzá. — Szívesen — válaszolta az —, de csak akkor, ha bérül az aranyszőrű báránykát kapom. A gazda is szerette az aranyszőrű báránykát. Nehezére esett volna megválni tőle. De azt is tudta, hogy ilyen derék juhászt nem egykönnyen találhat. Odaígérte hát a bárányt. így lett a fiúból juhász. Megérdemelte a juhászi rangot, mert jelesen buzgólkodott. Mikor az esztendő eltelt, búcsút vett a gazdától, s elindult hazafelé az aranyszőrű báránykával. Egy faluban ráesteledett. Egy gazdánál szállott meg. Ennek a gazdának volt egy lánya, aki nagyon megszerette az aranyszőrű báránykát. Föltette magában, hogy a bárányt ellopja. Éjféltájban odasettenkedett a báránykához, de mikor megfogta, a két keze hozzáragadt a gyapjához. Reggel fölkelt a legény, hát látja, hogy a lány odaragadt a báránykához. Próbálta lefejteni róla, de hiába. A bárányt nem akarta otthagyni, nem tehetett mást, elhajtotta a bárányt, amaz meg vitte a gyapján a lányt. Alig ért a harmadik szomszédig, a juhász furulyázni kezdett. A furulyaszóra a bárány táncnak eredt. Táncolt a bárány, bárány gyapján táncolt a lány. Meglátta ezt egy asszony, aki éppen kenyeret vetett a kemencébe. Fogta a sütőlapátot, hogy megriassza a lányt: — Ne idétlenkedj, te, hallod-e, inkább menj haza! De a lány csak táncolt. Erre hozzáütött a lapáttal. Mindjárt megbánta a cselekedetét. Mert a lapát a lány derekára ragadt, ő maga meg a lapát végére. így mentek a templomig. Ott a legény megint furulyázni kezdett. Táncolt a bárány, bárány gyapján a leány, a leány derekán a lapát, a lapát végén a sütőasszony. Meglátta őket a pap: — Ne űzzétek az eszeteket — kiáltott rájuk —, menjetek dolgotokra! A szó nem használt, megmérgesedett a pap, s botjával odasózott a sütőasszony dereka végére. Aztán úgy elcsodálkozott, leesett az álla. Mert hát a bot nyomban odaragadt a sütőasszonyhoz, ő maga meg a bothoz. Mentek, ahányan voltak, a bárány, a lány, a lapát, a sütőasszony, a bot meg a pap, míg be nem értek a királyi városba. A város végén a juhász betért egy öregasszonyhoz, hogy megszálljon. Attól aztán megtudta, hogy beteg a király leánya, s nem segít rajta semminő orvosság. Á doktorok azt beszélik, hogy egy jóízű kacagás mindjárt meggyógyítaná. De még eddig senki sem bírta megnevettetni. Ahogy beszélgettek, megszólalt a dob az utcán. Hát a király üzente a népének, hogy aki megkacagtatja a lányát, annak feleségül adja, s még királyságát is megosztja vele. Elhatározta a juhász, hogy szerencsét próbál. Elment a királyhoz, s bejelentette, hogy ő megkacagtatja a búbánatos királykisasszonyt. A király jó néven vette a szándékát, s mindjárt leüítette a lányát maga mellé, a tornácra. A juhász vette a furulyáját, s megfuvintotta. Hát abban a szempillantásban táncolni kezdett a bárány, bárány gyapján a lány, a lány derekán a lapát, a lapát végén a sütőasszony, a sütőasszony derekán a bot, a bot végén a pap. Táncoltak, táncoltak, a királylány pedig akkora kacagásra fakadt, majd lefordult a tornácról. Ennek a kacagásnak úgy megörült az aranyszőrű bárányka, hogy lerázott magáról mindent, s magában folytatta a táncot. Táncolt a leány is, a sütőasszony is, a pap is, külön-külön. De a lapát meg a bot sem állotta meg tánc nélkül. Mikor jól kitáncolták magukat, a király összeeskette a lányát a juhásszal, s neki adta fele királyságát. így lett a juhászból király. A papot felfogadták udvari papnak, a sütőasszonyt udvari sütőasszonynak, a leányt komornának a királylány mellé. Az aranyszőrű báránykát udvari báránykának. Tán még ma is bárány, ha azóta birka nem lett belőle. Hatkrajcáros dal (ANGOL NÉPKÖLTÉS) Hat krajcárt ér ez a nóta, marék mogyorót. A kalácsba besütöttek huszénnégy rigót. Hogy fölszelték, fütyörészett huszonnégy rigó, a király szép pocakjába ily fogás való. A király a kincsesházban kincset rendezett, a királyné majszolgatott mézes kenyeret. A szolgáló kinn a kertben inget aggatott, orrából az egyik rigó nagyot harapott. Fogj varázsmadarat! Ezt a szép madarat nem véletlenül akarja megfogni a lopakodó férfi, ugyanis ő már tudja azt, amit neked most árulunk el: ez a madár varázserővel rendelkezik, s annak, aki elkapja, teljesíti egy kívánságát. Feltéve persze, ha valakinek sikerül megtalálnia a helyes utat a labirintusban. Vegyél egy ceruzát, és próbáld meg! Nos, sikerült? 19
