A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-29 / 31. szám
ROCKKONCERT Mobilizmus — gitárokkal, dobokkal Ila újra kezdeném — ha újra kezdhetném: újrakezdeném. (Schuster Uránt) A fenti kijelentés 1994. június 11-én este hangzott el a híres-neves Üllői úti Fradi pályán, ahol ezúttal nem meccs, hanem egy merőben más jellegű és sokak számára öszszehasonlíthatatlanul fontosabb esemény zajlott: a rockzene színpadjairól idestova kilenc éve hiányzó P. Mobil ünnepélyes visszatérése. A tíz-tizenöt évvel ezelőtt nálunk is sztárzenekarnak számító csapat újbóli megjelenése reménnyel töltheti el mindazokat, akik negyed századdal a Rolling Stones, Doors, Cream, Jimi Hendrix és sokan mások által jelképezett fénykor után is hinni szeretnék, hogy a rock még nem halott, s az elembertelenedett gépi zenék(?), egyeduralma még nem teljes. (Ezen hitünket ebben az évben a Pink Floyd és az Omega is megpróbálja erősíteni.) Bármilyenek is a kilátások, a P. Mobil látványos (és zajos) feltámadása mindenképpen "történelmi eseménynek" tekinthető. Az elmúlt évek nagy visszatérései vagy nosztalgiakoncertek voltak (Illés, Metró, Mini) vagy egy búcsúzó társaságnak kellett utolsó istenhozzádot intenünk (Locomotív GT). A nosztalgia természetesen a P. Mobil koncertjén is főszerephez jutott: a rendkívül nagyszámú közönség tetemes hányadát kitevő "korosabb" rockerek felidézhették a Fekete Bárányok — Hobo Blues Band, Beatrice, P. Mobil, Bizottság — hősi korszakának szívet melengető emlékeit (a tünedező ifjúságot, mondhatnánk némileg gorombábban fogalmazva), a kamaszok pedig fogalmat alkothattak maguknak arról, milyen is egy igazi rockbanda, amelyik még igazi hangszereken játszik, és mondanivalója is van a nagyérdemű számára. Schuster Lóri és társai jó néhányszor leszögezték, hogy nem búcsúzni jöttek, s az emlékek fölelevenítésén túl egyéb céljuk is van: folytatni szeretnék a nyolcvanas évek közepén megszakadt pályafutásukat. Szavaik nyomatékául egy új, még 1985-ben beharangozott anyaggal, az EZ AZ ÉLET, BABOLCSAI NÉNI! kazettával jelentkeztek, amely színvonalban semmivel sem marad alatta a régi, immár rocklegendává lett albumoknak (Mobilizmo, Heavy Medál, Honfoglalás). A június 11-i koncerten természetesen — már csak mennyiségi okokból is — az egykori sikerszámok alkották a műsor zömét, közöttük olyan dalok, amelyek sajnálatos módon nem kerültek be a Stage Power (Színpadi hatalom v. erő) címmel kiadott, harminckét szerzeményt tartalmazó válogatásba. Már az első percekben bizonyossá vált, hogy a P. Mobil zenéjének mit sem ártott a múló idő. A színpadról ugyanaz az erő áradt szét, mint hajdanán, a számok ugyanolyan elsöprően, lelkesítőén és őszintén szóltak, mint másfél évtizeddel ezelőtt. Semmi kétség, legalább tizenöt-húsz szerzemény (Rocktóber, A főnix éjszakája, Miskolc, Lámpagyár, Menj tovább!, Tűzimádó, Csillag leszel, Mobilizmo, Kétforintos dal — a felsorolás tetszés szerint folytatható) a magyar rock örökzöldjei közé tartozik, s alighanem még várhatunk a fiúktól egyet s mást. Mindenesetre kifáradásnak, öregedésnek nyoma sem volt, s az ötletmesterként, bohócként és mindenesként már a hetvenes években elévülhetetlen érdemeket szerzett Schuster Lóri is csúcsformába lendült, és számos bizarr meglepetéssel, sajátságos tréfával emelte a hangulatot, melyet leghívebben a "fergeteges" jelzővel érzékeltethetünk. Nehéz elképzelni, hogy a P. Mobil kedvelői közül bárki is elégedetlenül távozott volna: a nagyszerű zene mellé elsőrangú színpadi show társult — a csapat valóban kiérdemelte az új "heavy medált". Ezt az estét kár lett volna másutt tölteni. G. Kovács László K Kettős elnyomásban Az idei budapesti ünnepi könyvhét egyik "slágere" a Madách—Posonium Kft. által megjelentetett Kettős elnyomásban című terjedelmes, csaknem hatszáz oldalas könyv volt, amelyet Duray Miklós állított össze, s a "Dokumentumok a csehszlovákiai magyarság helyzetéről és jogvédelméről 1978—1989" alcímet viseli. A kiadvány iránti fokozott érdeklődés korántsem véletlen, hiszen a benne összegyűjtött dokumentumok — s egyáltalán a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának tevékenysége — mindmáig még azok előtt is ismeretlenek voltak, akiknek az érdekében létrejöttek. A kötetben a jogvédő bizottság összes kiadványa — levelek, emlékiratok, tanulmányok, beadványok, felhívások, jelentések, beszámolók — megtalálható. E dokumentumok’’’híven tükrözik a kommunista rendszer utolsó évtizedének ember- és magyarellenességét, valamint bizonyítják, hogy a volt Csehszlovákiában (és a mostani Szlovákiában) az 1989 végétől számított politikai rendszerváltozástól független a magyarellenesség. A dokumentumokból ugyanis pontosan kiolvasható, hogy az 1992—94 között kormányzati programmá vált ún. alternatív oktatás (azaz a szlovák nyelvű oktatás fokozatos bevezetése a magyar nyelvű helyett) nem új ötletük volt a demokratikus módon hatalomra került szlovák nacionalistáknak. A magyar iskolák felszámolásának ezt a módját még az 1970-es évek közepén, a kommunista iskolapolitika keretében fogalmaztak meg, a magyar iskolák »nyelvi átépítése« címen" — írja Duray Miklós a kötet előszavában. A könyv egyébként második, bővített kiadasa az 1989-ben New Yorkban, a Püski-Corvin mis HOfflffi DOKUMENTUMOK A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYARSÁG HELYZETÉRŐL ÉS JOGVÉDELMÉRŐL 1978-1989 Összeállította DURAY MIKLÓS MadAch-Poaonium Kiadó és a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (Hungarian Humar Rights Foundation) által megjelentetett azonos című kötetnek, amely az 1989-es év dokumentumait még természetesen nem tartalmazhatta.-er-KIÁLLÍTÁS Nem akart "vadhajtás" lenni Augusztus 29-ig tart a Szlovák Nemzeti Galéria egyik szenzációs kiállítása, amelyet a képzőművészet rajongói nem hagyhatnak ki. Ester Martinčeková- Šimerová életmű-kiállítása nemcsak a laikusokat, hanem a szakembereket is elbűvöli. A kiállított 288 mű Martinóeková- Šimerová több mint hatvanéves alkotói időszakát öleli fel. A Liptószentmiklóson élő és ma is alkotó idős asszony az egyetlen ma is élő szlovák képzőművész, aki Párizsban végezte képzőművészeti tanulmányait. Az ott töltött évei (1927—1932) a kubizmus térhódításának az időszakára estek. Elmondható tehát, hogy a művésznő találkozása a kubizmussal szinte sorsszerű volt. Művészetének ez az irányzat lett és maradt a mozgatórugója. Művein a tárgyak leglényegesebb aspektusait ragadja meg. A minden művészeti irányzatra nyitott Párizs a maga bohémjeivel, életművészeivel elbűvölte ugyan a művészt, mégis viszszatér hazájába, s már 1934-ben kijelenti, hogy nem szeretne "vadhajtás" lenni Szlovákiában. "Nyugatias" művészetével mégis zavarba hozta a szakembereket, akik egészen mostanáig nem tudták őt igazán értékelni és jó szokás szerint "besorolni". A művészettörténészek újabban már megegyeznek abban, hogy Ester Martinčeková-Šimerová művészete egyenrangú Fulla vagy Galanda művészetével.-bet 18 A HÉT
