A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-15 / 29. szám
Múltidéző A honfoglalás előzményei és okai o J Népünk történetének egyik legjelentősebb állomása az általánosan honfoglalásnak nevezett esemény. A honfoglalás a védhetetlen etelközi szállásokról a Kárpátok karéja által védett medencébe való beköltözést jelölő fogalom. Az persze, hogy ez az akkori területfoglalás végső honfoglalássá vált, természetesen csak történelmi távlatból nézve állítható. Nagyon sok azonban a tisztázatlan kérdés mind az időpontot, mind a honfoglalás eseményeinek lefolyási módját illetően. Magát a honfoglalást két tényező figyelembe vétele nélkül nem tudjuk megmagyarázni. Az egyik az etelközi szállások elhagyásának szükségszerűsége, a másik a Kárpát-medencén belüli viszonyok alapos ismerete, mely az új területszerzés eredményességével kecsegtetett. Nézzük az első tényezőt! Ma már közismert tény, hogy a türk népek 500-as években meginduló nyugati irányú vándorlása óta olyan erőteljes népmozgás nem volt a „sztyeppéi országúton“, mint a 800-as évek végén. De mi idézte elő ezt a jelentős népmozgást? 893-ban egy rendkívüli méretű mohamedán arab támadás indult északi irányban az Arai-tótól keletre. Ez a támadás a nomád úz törzseket érte, akik állatállományuk nagy részének elvesztése után a sztyeppe íratlan törvényei szerint nyugati szomszédainkra, a besenyőkre rontottak, mégpedig a besenyők déli szomszédai, a kazárok segítségével. A Volgán átmenekült besenyők hazátlanokká és nincstelenekké váltak. A Volga és a Don köze legfeljebb pihenőhelyet nyújtott nekik, mert dél felől a Kazár Kaganátus, észak felől az erdős sztyeppe lakói, a burtászok és a volgai bolgárok zárták el az utat. Ebben a helyzetben a besenyőknek nem volt más választásuk, mint átkelni a Donon, és a magyaroktól elragadni azt, amit elvesztettek: legelőt, állatot, új hazát. 894-ben tehát a magyar szállásterületek Etelközben a besenyő nyomás következtében védhetetlenné váltak. így ír erről Konstantin császár: „Tudni való, hogy a besenyők szállása eredetileg az Etil (Volga) folyónál, valamint a Jejik (Urál) folyónál volt, s határosak voltak a kazárokkal és az úgynevezett úzokkal. De ötven évvel ezelőtt az említett úzok a kazárokkal összefogván és hadat indítván a besenyők ellen, felülkerekedtek, és kiűzték őket tulajdon földjükről, és azt mai napig (950) az említett úzok foglalják el. A besenyők pedig elmenekülvén szerte jártak, kutatva hely után, ahol megtelepedhetnének, s eljutván a ma birtokukban lévő földre (Etelköz), és rábukkanván az ott lakó türkökre (magyarok), háborúban legyőzték, kiverték és elűzték őket, s letelepedtek azon, és urai ennek a földnek.“ Nézzük meg a másik tényezőt! A magyar törzsszövetség vezetőiben föltételezhetően már az utolsó besenyő támadás előtt megfogamzott a Kárpát-medencébe költözés gondolata. A 80- as évek végi és 90-es évek eleji portyáikon nemcsak megismerték az itteni területeket, s addigi életmódjuk (nomád állattartás és igen jelentős földművelés) részbeni folytatására alkalmasnak A honfoglaló magyarok megpillantják a rónát (Löschinger Hugó festménye) találták, hanem kiismerték az itteni politikai és hatalmi viszonyokat is. Kiismerték, hisz azok a politikai erők hívták be minden alkalommal - igaz az egymással szembeni harc megsegítésére - a magyarokat, akik valamilyen módon érdekeltek voltak ezen a területen. A bolgár állam az erdélyi sóutak és dél-alföldi területek fölött gyakorolt fennhatóságot. A keleti frank állam a Zalavár központú dunai szlovén területeket saját peremvidékének tartotta, akárcsak a morva fejedelemség a Nyitra környéki területeket. A szomszédos államok Kárpátmedencei területei tehát azok végvidékei voltak. Mindezen hatalmi viszonyok ismeretében döntöttek a magyar törzsszövetség vezetői a Kárpát-medencébe költözés, a honfoglalás mellett. Kérdés: Mi idézte elő a besenyők támadását a magyarság etelközi szállásai ellen? Milyen államok végvidékei voltak a Kárpát-medence területén? Kovács László Árpád ábrázolása Munkácsy Mihály Honfoglalás c. képéről
