A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-15 / 29. szám
SZABADIDŐ Mutasd meg a füledet, megmondom ki vagy! Ha valakiről meg akarjuk tudni, hogy mennyire akaratos, kitartó, önfejű, esetleg érzékeny, nyugodt, szelíd vagy brutális, alaposan meg kell figyelnünk a fülcimpáját — véli W. Hartenbach professzor, aki a fülformák alapján sajátos személyiségtipológiát dolgozott ki. A jellemrajz elkészítéséhez a fülek méretét, formáját és a fülcimpát kell megvizsgálni. Az így szerzett adatok sok mindent elárulnak. Rita Süssműthnak, a Bundestag elnökének vastag, enyhén ívelt füle például kitartásról, ugyanakkor a nőies finomság és érzékenység hiányáról árulkodik. Kohl kancellár keskeny fülei tulajdonosuk zárkózottságát leplezik le, aki érzékeny ember, de erős akaratú és hidegen számító jellem is. Általános szabályok: A nagy fülűek békés, életvidám emberek, de gyakran önfejűek és nyugtalanok, akiket ellenállhatatlanul vonzanak a kalandok. Ha a nagy fül külső széle szépen, szabályosan ívelt és a fülcimpák mérete a fül egészéhez mérten arányos, akkor társaságkedvelő, szorgalmas, kiegyensúlyozott, nagyvonalú és szeretetteljes emberrel állunk szemben. Csak akkor kell szűkkeblűségre vagy moralizáló hajlamra gyanakodnunk, ha a fülcimpa feletti árok hosszú és keskeny vonalú. A közepesen nagy fülűek, akiknek fülpereme szép, szabályos, és a cimpa feletti árkuk nem túl mély, józanul gondolkodó, kiegyensúlyozott emberek. Kellemes velük együtt élni. Szakmájukban általában kitartóak, sikeresek, remekül érvényesítik akaratukat. E tulajdonságuk annál kirívóbb, minél vastagabb a fülkagyló pereme. Az aránytalanul vastag fülperem akaratos, excentrikus jellemre utal. A kis fülűek többnyire nem kedvelik a zaklatott, dinamikus élettempót. Hajlamosak arra, hogy másoknak alárendeljék magukat. Ha a fül domborulatai és árkai markánsak, feltételezhetjük, hogy rendkívül jó megfigyelőképességű emberrel állunk szemben. Ha a külső hallójárat előtti öblöcske nagy, ugyanakkor a fülperem keskeny, akkor érzéki, zeneileg tehetséges emberrel van dolgunk. Amennyiben a fülek rendkívül kicsinyek, peremük feltűnően vastag, minden bizonnyal rendkívüli képességű, testi ügyességgel megáldott emberrel találkoztunk, aki nemcsak valamely sportágban, hanem az élet bármely területén kimagasló teljesítményt nyújthat. Ideális esetben a fülcimpa méretét, alakját tekintve harmonikusan illeszkedik a fül egészéhez. A túlfejlett fülcimpa többnyire az érzelmek túlsúlyára utal. Ha fejletlen, kicsi, formája inkább szalagra emlékeztet, viselőjét nem tekinthetjük kimondottan érzelemgazdagnak. A fültől jól különválló cimpa a könnyű kapcsolatteremtés jele, míg a fül többi részétől alig elkülöníthető cimpa a kompromisszumkészség hiányát és a kapcsolatteremtő képesség beszűkülését jelzi. (T ermészetgy ógy ászát) HUMOR Pech Wemer panaszkodik a barátjának: — Nekem kimondottan pechem van a nőkkel. — Hogyhogy? — Szabina kidobott, Bettina megszökött, Claudiától meg nem bírok szabadulni. Szomszédok — Kedves szomszédasszony, nagyon röstellem, hogy ilyen késői órákban zavarom, kölcsön tudná adni nekem a sodrófáját? — Sajnos, nem, még az én férjem se jött haza. Duplán — Mivel ma ünnepeljük házasságunk harmincadik évfordulóját, megmondhatod, hányszor voltál hűtlen hozzám — csicsergi az asszony a férjének. — Ötször... és bocsásd meg nekem! — Hát... akkor inkább nekem kell a bocsánatod kémem. Ugyanis duplán bosszút álltam. A "Múltidéző" című történelmi vetélkedőnk hetedik fordulójának helyes megfejtése: 1. A Volga és az Urál közötti szállásterületeket Julianús barát nevezte el Magna Hungáriának. 2. A magyarság itteni tartózkodását az is bizonyítja, hogy az elmúlt évtizedekben számos olyan temetőt tártak itt fel a régészek, amelyek igen közel állnak hazai honfoglalás kori temetőinkhez. Jelentős bizonyíték az is, hogy a Gyarmat és Jenő törzsnevünk fellelhető a későbbi baskíroknál is. A kérdések helyes megfejtéséért könyvjutalomban részesül Vargáné Molnár Éva Lédecről. Kénköves ufók csaptak le a táborra? Szétszaladtak a kurucok, s jelentést küldtek Bercsényinek A levéltárakban, a könyvtárakban régi újságokban búvárkodók igazolhatják: nincs új a nap alatt, megmagyarázhatatlan égi jelenségek nem csak manapság hozzák izgalomba a nagyközönség és a lelkes ufókutatók százait. Egy hitelesnek tűnő, 1705-ben született hadijelentésből idézünk. Réthey György kuruc ezredes Bercsényi Miklóshoz írt leveléről van szó, mely teljes egészében egy titokzatos égi jelenséggel foglalkozik. Ez 1705. május 13-án, az éjszakai órákban nagy riadalmat keltett a kurucok kamocsai táborában. "Kegyelmes Uram, itt oly dolog történt, az mely igen ritkán hallatott — áll a jelentésben. — Először éjfél tájban egy kevés ideig oly világos volt, mintha megvirradt volna és az égre tekintvén: mint annyi égő szövétnekeknek égése világolt volna az égen." A Bercsényinek írt levélből megtudjuk, hogy a "tűzszikrák szapora lehullása" után lövöldözéshez hasonló hangokat hallottak a megrémült, álmukból fölriadt kurucok. A strázsák lovai megvadultak, nemkülönben a többi kipányvázott hátasló. A tábor fölött hatalmas fehér felhő jelent meg. Az égi jelenség "nagy ropogással ment át az érsekújvári Dunán, és megszűnt", s csak a már említett felhő maradt még ott jó ideig a halálra rémült kurucok feje fölött. Hasonló, 1883 novemberében a Zemplén vármegye déli részén, sőt, a budai hegyek fölött tapasztalt jelenségről számolt be a Honművész. "Hajnalban, négy óra táján, a levegőben nagy, mozgó tűzoszlopok támadtak, melyek oly világosságot okoztak, hogy olvasni lehetett" — írja a lap, majd a Békés vármegyei Gyula környékén éjszaka is dolgozó nádmetszők "önvallomását" idézi: "Tiszta holdvilágos volt az éj. Egy óra tájban nagy világosság lett, s megrémülve nézének a világosító égtájra, hol mintegy három öl hosszú, s egy lábnyi széles, kápráztató fényű testet láttunk, mely jókoráig mozdulatlanul állott, azután függőleges helyzetét változtatta, s két végei egymáshoz közelítvén, karikába látszott egybefolyni akarni." A nádvágók szerint ezután pattogó tűzgolyóbisokat szórt magából a tűzkarika, s még a hold is elhalványult. Váratlanul kitört égiháború és meteorhullás szemtanúi lehettek a kuruc táborban? Vagy netalán már akkor is kíváncsian figyelték a háborúzókat az idegen civilizációk űrhajósai, s az ufósok időnként ráijesztettek elődeinkre? Ezekre a kérdésekre, meglehet, soha nem kapunk választ, hiszen a levélnek csak egy részletét ismerjük a Századok egyik 1881-ben megjelent számának köszönhetően. Mivel magyarázhatók a Honművészben leírt események, amelyeknek eredményeként a békés nádmetszők a világ végét vélték bekövetkezni? A két eset kísértetiesen hasonlít egymásra. A HÉT 27
