A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-15 / 29. szám
MINERVA A torinói lepel Jézus Krisztus "valódi" temetési leplét 1953- ban mutatták be először Torinóban. A mintegy 4,26 méter hosszú és egy méter széles vászondarabon egy férfi testének két, barna színű lenyomata található. Mintha egy holttestet a hátára fektetve a lepelre tettek volna, majd visszahajtva azt, felülről is befedték a halottat. A vászon "lefényképezte" az alakját. A leplet szent relikviaként őrizték, míg 1578-ban a savoyai herceg megvásárolta, és a torinói katedrálisban helyezte el. 1898-ban felkérték Seconda Pia fényképészt, készítsen felvételt a lepelről a katedrális irattára részére. A fényképész az előhíváskor egy férfi arcmását pillantotta meg. A vásznon levő negatív képet az előhívás pozitívvá változtatta. Krisztus fényképét látta? A megállapítás szerint igen, hiszen alig volt feltételezhető, hogy a lepel hamisítvány, mert melyik XIV. századbeli hamisító lett volna képes egy fényképnegatív előállítására? Más érv is szólt a lepel valódisága mellett: a keresztre feszítés nyomai nem a láb- és kézfejek közepén látszottak, mint a stigmák általában, hanem a csuklókon és bokákon, ahol az áldozat testét — római szokás szerint — szögekkel döfték át. A fényképészek és az anatómia tudósai teljes mértékben meg voltak győződve a lepel A botrány még csak érlelődik, de hogy előbb-utóbb kirobban egy most megjelent moszkvai memoárkötettel kapcsolatban, az nem kétséges. Pavel Szudoplatov, volt NKVD-s főtiszt, majd később KGB-altábornagy visszaemlékezéseiről van szó, aki külön fejezetet szentelt annak, hogyan kaparintották meg az amerikaiak atomtitkait, s ezáltal harmadrangú kémekké fokozta le Robert Oppenheimert és Klaus Fuchst, akikről mindeddig azt hittük, ők voltak a több mint fél évszázada kezdődött kémtörténet főszereplői... Mielőtt a kémbotrány újabb verzióját ismertetnénk, lássuk, ki is ez a Szudoplatov? A napjainkban már 87. évében járó nyugalmazott tábornok a harmincas évek végén az NKVD felderítői főosztályának (nevén nevezve: kémközpontjának) volt a vezetőhelyettese. Ő irányította a partizánháborút, akárcsak a külföldön lebonyolított szupertitkos kémakciókat. Majd a puritán módon egyszerűen S-osztálynak elkeresztelt, tudományos-műszaki invalódiságáról. A legalaposabb ellenőrzés sem tudott festéknyomokat felfedezni a vásznon. Az 1970-es évek közepén a lepelből tizenhét apró mintát vettek tudományos elemzés céljára: világossá vált, az alakot kirajzoló foltok csak a vászon egyik oldalán találhatók. Még a különálló szálak is egyetlen oldalon voltak érintve, így az anyagot nem itatta át testnedv, vér vagy festék. Analizálták a vásznon levő port is. Azok a növények, amelyekből a különböző virágporok származtak, nemcsak Jeruzsálemben mindennaposak, hanem Isztambulban és Urfában is. így a lepel valóban származhat a Szentföldről, és feltehetően a mai Törökországon keresztül jutott el Olaszországba. 1976-ban az amerikai John Jackson fizikus és dr. Eris Jumper számítógéppel rekonstruálta a képet. A leplen látható fej háromdimenziós képét kapták meg. Láthatóvá vált a bibliai idők hagyománya, miszerint pénzérméket helyeztek a halott szemére. A kirajzolódott minta alapján az érmékben leptonokra, az Újszövetségben "az özvegy garasaként" említett pénzre ismertek. 1989-ben egy radiokarbon-kormeghatározó vizsgálat után kijelentették, a torinói lepel — az a szövet, amely egy keresztre feszített test lenyomatát viseli — nem egyidejű a kereszténység kezdetével. Az új formációkat gyűjtő különleges KGB iroda élére állították. A politikai titkosrendőrség soraiban végzett hruscsovi tisztogatás tizenöt évre börtönrács mögé juttatta Lavrentyij Berija szorgalmas tanítványát. Még két éve sincs, hogy rehabilitálták. Szudoplatov szerint a következőképpen lopták el az amerikaiaktól az atombomba titkát. Robert Oppenheimer, a liberális nézeteiről ismert amerikai fizikus 1941 decemberében találkozott Grigorij Heifeccel, a washingtoni szovjet kémfőnökkel, s felajánlotta szolgálatait. Az atomtitok kicsempészéséről Szudoplatov szerint azonban tudtak a kiváló fizikusok is: az olasz Fermi, a dán Bohr, a magyar Szilárd Leó. Mi több, a tudósok nemcsak a Manhattan-terv részleteit adták ki, hanem tevékenyen segítettek beépülni több szovjet kémnek az atombomba tervein dolgozók csapatába. így juthatott értékes adatokhoz a későbbiekben Klaus Fuchs. Szudoplatov szerint az atombomba megépítésének titkait ő maga továbbította Kurcsatovhoz, Joffehez és más kormeghatározás alapján nem valószínű, hogy a lepel azonos azzal, amellyel Jézus Krisztust halála után letakarták, mivel valószínűleg a XIV. századból származik. Arra azonban nem született magyarázat, miként került rá a képmás; a "torinói lepel" így továbbra is őrzi titkát. T.K. szovjet tudósokhoz, akik létrehozták a T udományos Akadémia 2-es számú laboratóriumát. A szovjet atombomba terve az Enormoz-terv fedőnevet kapta. Tény, hogy Kurcsatov akadémikus egy 1943 áprilisában keltezett levelében elismerően nyilatkozott az Amerikában tevékenykedő szovjet kémekről. Az ország gazgasági vezetőihez címzett jelentésében az áll, hogy a felderítés "lehetővé tette, hogy igen fontos támpontokat tisztázzanak tudományos kísérletükben, s elkerüljék a probléma kidolgozásának igen munkaigényes fázisait". A fogalmazás kissé rejtélyes, de azért érthető. Alig jelent meg a memoárkötet, a kémtörténet újabb változata máris a sajtótámadások célpontjába került Moszkvában. Fedor Mozgovoj, a Komszomolszkaja Pravda újságírója még az orosz felderítés mai vezetőivel is konzultált, és arra a sommás megállapításra jutott, hogy az amerikai atombomba megalkotóinak lejáratása egyszerűen kitaláció, vagy az is meglehet, az aggastyán szovjet kémfőnök amnéziában szenved, és összezavarja a tényeket. Vagy talán az amerikai elhárítás félrevezetése, az olvasók félretájékoztatása a cél? A kérdés egyelőre megválaszolatlan. (VÚ) A HÉT 21 Ki árulta el az atomtitkot? Gyanúba keverte Fermit, Bohrt és Szilárd Leót is az egykori hírszerző
