A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-23 / 52. szám
Egyszer jártam ott. Vásárolni akartam valamit, és az elárusítónő magyarul kérdezte meg, mit parancsolok. Legszívesebben átnyúltam volna a pulton, hogy odasózzak neki egyet! Kedvetlenül elfordulok. A nő kapcsol. — Szépen vagyunkl Maga is magyar! Igenlően bólintok. — Pedig a beszédéről nem venni észre! — Nem? Akkor engedje meg, hogy megcáam azon híreszteléseket, miszerint mi ma:rok nem tudunk és nem is akarunk gtanulni szlovákul. — Jó, jó, de maga biztosan értelmiségi. Mit "ál? — írok... — Nem megmondtam! Hogy hívják? emutatkozom. — Ez nem magyar név!... Sohasm hallottam... ■ olvastam magától semmit! — Nem is olvashatott, asszonyom. Magyarul <! — Magyarul? Hiszen a magyar nyelvet nem ‘oml — Erről nem tehetek. — De azért képes volna szlovákul is írni? — Természetesen tudnék szlovákul is publikálni... — Csak nem akar! — Nézze, ez így nem igaz... — Akkor legalább fordítsa le a műveit szlovákra! — Én? Saját magamat? Fordítsanak le a szlovákok. — Azt várhatja! Maguk sem fordítják le a mieinket. — Dehogyisnem! Én például már három szlovák regényt lefordítottam magyarra! — mondom, és felsorolom őket. — A reciprocitás elve szerint, melyet olyan szívesen hangoztatnak, most magukon a sor! Állok elébe! A nő harcias mozdulatot tesz. — Majd bolondok volnánk olyan írót fordítani, aki szlovákul is tudna írni! írjon szlovákul! Könyvei nagyobb példányszámban fognak megjelenni, s az értük kapott honorárium is magasabb lesz. Ahogy így elnézem, ráférne magára egy kis pénz. Végignézek magamon: ezt a fajta kordbársonyzakót és krimplénnadrágot bizony évek óta már a kutya sem hordja. A változatosság kedvéért most én pirulok el. A nő meg rám támad: — Miért nem ír szlovákul? — Mert magyar író vagyok! — Nem értem! — ingatja a nő a fejét. — Nem értem! — Asszonyom, az az érzésem, hogy nem is fogja. Két malomban őrölünk! — mondom, és otthagyom. Imádkozzunk Vasárnap reggel... Szentmise. A kis templom megtelt, sőt, szűknek bizonyul. A fiatal káplán — amúgy belevaló fickói — felmegy a szószékre, keresztet vet, majd összekulcsolja a kezét. Huncut pillantása végigsöpör az egybegyűlteken. — Kedves hívők! Most pedig imádkozzunk azokért, akik az éjszaka vétkeztek! A padsorokban ülő fürdővendégek tekintete cinkosan összevillan. Halk moraj, itt-ott diszkrét kuncogás. Azután mindenki lehajtja a fejét, és ájtatosan imádkozik. Emberek vagyunk... Ilyenek vagyunk! A Rák jegyében Annak ellenére, hogy már elmúlt 37 éves, még mindig kedves, aranyos fiúként tartják számon. Pedig Tom Hanks utálja ezt a róla kialakított képet. Ezért is vállalta el — több sikeres komédia után — a Philadelphia című filmben a főszerepet, amelyben egy fiatal homoszexuális ügyvédet alakít, aki elveszíti az állását, mert HIV-pozitív. A szerepet, amelyet több neves színész visszautasított, mondván, megárthat az imázsának, Hanks briliánsán oldotta meg. Alakítását több díjjal jutalmazták, megkapta az Arany Glóbuszt és a legjobb színésznek kijáró Oscar-díjat is. A Stem munkatársa rövid beszélgetést készített a most már hollywoodi csillagok közé emelkedett Tom Hanks-szal. Ebből közlünk részleteket. — Nem félt ettől a szereptől? — Annyira megfogott a forgatókönyv, hogy minden gondolkodás nélkül igent mondtam. Egész egyszerűen nem hagyhattam ki, hogy olyan kitűnő rendezővel dolgozzak együtt, mint Jonathan Demme. Őt nem lehet visszautasítani! — Változtatni kellett-e a szerep kedvéért az előítéletein? — Egyáltalán nem. Mindig toleráns és liberális ember voltam. Egy jelenet azonban mégis nehézséget okozott: Antonio Banderas-szal, aki a filmbeli barátomat játszotta, gyengéden simogatnunk kellett egymást. Teljesen leblokkoltam. Végül Antonio azt mondta: "Látom, hogy valami gond van, de figyelj csak, hiszen mindketten tudjuk, kik vagyunk." Ez sokat segített. A jelenetet, úgy érzem, jól megoldottam. — Hogyan készült a homoszexuális és beteg fiú szerepére? — Elsősorban le kellett fogynom 17 kilót. Rengeteg könyvet elolvastam a homoszexualitásról és az AIDS-ről, meg persze több fertőzöttel elbeszélgettem. — Úgy gondolja, hogy a szerep megváltoztatta az Önről kialakult képet? Ezt akarta? — Hazudnék, ha az ellenkezőjét állítanám. Talán más oldalamról is be akartam mutatkozni a nézőknek. Mindig toleráns voltam, de most — legalábbis így gondolom — aktívan vagyok toleráns. Tizenhat évesen már három anyám és négy apám volt, tizedszer költözködtünk, és ötödször mentem más iskolába. Ez a csavargó életmód azonban megtanított arra, hogy minden szituációban föltaláljam magam. Aztán nagyon korán, 21 évesen megnősültem. Mindez óriási nyomokat hagyott bennem. Egyáltalán nem vagyok az a kedves, aranyos fiú — rossz tulajdonságaim is vannak. — Miért bomlott fel az első házassága? — Mindketten túl fiatalok voltunk. Diákszerelem volt, és amikor Samantha terhes maradt, feleségül vettem. Nyolc év után elváltunk. Később egy forgatáson ismertem meg Ritát. Az első látásra beleszerettem, s ez az érzés mindmáig tart. Az érzéseimet nagyon komolyan veszem, hiszen a Rák jegyében születtem! Tom Hanks és filmbeli partnere Denzel Washington — Ön Ritával és Chesterrel, a fiával, nyugodtan, harmonikusan él. Hiányzik még valami? — Nem, épp ellenkezőleg. Mindketten a nyugodtságot szeretjük. Nekem van még néhány hobbim: szívesen olvasok, golfozok, joggingozok, úszók vagy szörfözők. Az estéket a legszívesebben otthon töltjük, nézegetjük a csillagokat. Ezenkívül szívesen kirándulunk a környéken. Pár éve megvettem álmaim autóját — nem Cadillac, hanem egy kis Volkswagen terepjáró. — Köztudott Önről, hogy nem szívesen beszél az életéről. Miért? — Tulajdonképpen miről kellene mesélnem? Nem vagyok érdekes ember. Teljesen normális, egyszerű ember vagyok, nem pedig sztár. — Egyszerű emberként egész jól keres: 4 millió dollár egy filmért. Mit csinál ezzel a tömérdek pénzzel? —- Ha annyira érdekli, megmondom: konzervatív módon befektetem. Meg kell mondanom, hogy jelenleg nagyon jól megy. Már nem kellene dolgoznom. — Az emberek gyakran Jack Lemmonhoz, James Stewarthoz vagy Gary Granthoz hasonlítják. — Számomra ez nagy megtiszteltetés, de szerintem nem igaz. Egyáltalán nem hasonlítok hozzájuk. — Mi nem tetszik Önnek a külsején? — Hát például a nyomott orrom és az ó-lábam. De már így kell élnem. Senkinek semmilyen konkurenciát nem jelentek. Mindig úgy gondoltam, hogy a külsőm miatt soha nem "talál rám" egyetlen szerep sem... (tóth) (Tom Hanksot a legutóbb bugyuta Forrest Gumpként láthattuk. Az azonos című filmben nyújtott alakításáért ismételten Oscar-dljra jelölték.) 17
