A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-23 / 52. szám
HÉT ÉLŐ MÓLT NÉPSZOKÁSOK nem volt pénz szaloncukorra, otthon főzték kristálycukorból, esetleg csak kenyérdarabkákat csomagoltak be selyempapírba. Mellé még kis ostyakarikákat, almát, ezüstpapírba csomagolt diót, formázott kis mézeskalácsszeleteket aggattak a fára. A tehetősebbeknél volt szaloncukor, mogyoró, pár narancs is. A karácsonyfát vagy egy asztalra vagy a sublótszekrénybe helyezték, vagy felakasztották az asztal fölé, a lámpatartóra. A karácsonyfát általában Háromkirályokkor szedték le. Aprószentek A karácsonyi ünnepkörből az utolsó népszokás Aprószentek napjához fűződik. Ez december 28-án van, de egyes községekben december 23-án végezték. Talán azért is, hogy így a pásztoremberek, akik egész nyáron őrizték az állatokat, karácsonyhoz kapják meg az ajándékot. E napon a tehénpásztor vagy kanász hóna alatt egy köteg fűzfavesszővel bekopogott a házakhoz. Ezt a vcsszőköteget nevezték "aprószenteknek". Ennek a népszokásnak gyermekkoromban még magam is tanúja voltam. Nálunk Seres Imre községi tehénpásztor, az 1930-as években betérve a házba, így köszönt: Dicsértessik a Jézus Krisztus! Majd elmondta a köszöntőjét: Adjunk hálát a felséges Úristennek, hogy meg adta érnünk Jézus Krisztus születése napját. Mert sokan voltak, akik ezt már meg nem érhették Mert számukra a koporsót már kimérték. Adjon az Isten bort, búzát, bő termést, az udvarbéli baromfiba bő szaporulást. Ekkor a hóna alatt lévő füzfakötegct odanyújtotta a gazdasszonynak, aki a kötényébe csavart kezével kihúzott egy szál vesszőt, és elnáspángolta vele a pásztort. Az erre ficánkolt, ugrált, mint az állatok a legelőn a nyáron. Ez arra utalt, hogy a jövő évben a kihajtott állatok így ficánkoljanak, vagyis egészségesek legyenek. A gazdasszony egy egész pusztakalácsot, mákos vagy diós hajtványt adott a pásztornak, a gazda pedig bort s némi pénzt is. A pásztor megköszönve az ajándékokat, a gazda meg az állatokkal való jó bánásmódot, a pásztor így búcsúzott: Kérem a Mennybéli Úr Istent, hogy kevesebb búval, több számos esztendőben megélhessék még Jézus Krisztus születése napját. Isten áldja meg! Seres Imréről még el kell mondanunk, hogy 1898-ban született Ipolynagyfalun, s 1986-ban halt meg Tompán. Ipolyság környékén több faluban volt tehénpásztor. S mint ilyen, közismert népi állatgyógyász, valamint dudakészítő és dudás, népi énekes. Emlékszem rá, hogy az 1930-as években Manga János néprajzgyűjtő, fonográfra vette föl dudanótáit és énekeit. 1942 táján egy néprajzi gyűjteményben szerepeltette az "Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni" című népdalával. Idősebb korában is szerepelt dudajátékával és nótáival a Honti Napokon, Léván, sőt Kecskemétre is többször elvitték fellépni a Folklórfesztiválra. Dr. Oláh Andor is írt róla "Ujhold, új király — a magyar népi orvoslás életrajza" című könyvében. Az új év köszöntése örömünnep az emberek régi és mai közösségében. Vidámsággal búcsúztatják az évet szilveszter éjszakáján — s köszöntik az újat újév napjának reggelén. Minden emberben felmerül bizonyos szorongás, elmereng afelett, hogy mit hoz számára az új 'v? Örömet, bánatot, betegséget? S arra is gondolnak, nem lesz-e ez az év életük utolsó éve? Ezért mindenki örömmel fogadja a jókívánságokat. Rokonok, barátok, ismerősök mosolyogva kívánnak egymásnak boldog új esztendőt. Nálunk, Ipolyság környékén ez régen újévi köszöntők formájában is megnyilvánult. A fiúk már korán reggel járták a házakat, mert a babona szerint már az is szerencsét hozott a ház lakóira, ha először férfi vagy fiú lépte át a ház küszöbét, újév reggelén. A jókívánságokat kis versikékben mondták el. Ma már ez a szokás megszűnt, ezért nem árt, ha felelevenítjük a régen ismert mondókákat. Horvátiban egy éve halt meg Csemák Sándor 72 éves korában. O mesélte, hogy úgy 5—6 éves korában ezt a versikét tanulta meg: Az Újév reggelén minden jót kívánok, Amerre csak néztek nyíljanak virágok. A hó felett is rózsa illatozzon. Dalos madár zengjen nyíló rózsabokron. Legyen szép, legyen jó, legyen minden bőven. Szálljon reátok az áldás az új esztendőben! A kántáló gyerekek általában egyedül jártak. így e nap reggelén egy-egy háznál több gyerek is megjelent. A gazdasszonytól diót, almát, aszalt körtét, esetleg némi pénzt is kaptak. Ha a gyerek rokon volt, többet kapott. A tompái Péli Pali bácsi felnőtt fejjel, sőt idősebb korában is meglátogatta a szomszédokat, s elmondta a gyermekkorából még eszében tartott mondókáját: Itt az új esztendő, töltsük szerencsésen, melyet mindnyájunknak engedett az Isten. Bor, búza, békesség, szálljon áldás házukra, ezt kívánom az új esztendőben! Tiszta, mint a kéklő ég, legyen ennek élete, áldás és szeretet kövesse minden lépésüket. Éljenek boldogul, mindnyájan boldogan az új esztendőben! Szegény Pali bátyánk már jó harminc éve halott. Tehát a versikét mintegy száz évvel ezelőtt tanulta meg. Különböző babonák is kötődtek újév napjához. Nem volt szabad tyúkot, kakast vágni, enni, mert azzal kirepül a szerencse a házból. Disznóhúst igen, mert az betúija a szerencsét. Aki év közben valakinek tartozott, igyekezett szilveszterig visszafizetni, mert ha nem, akkor egész évben lesz tartozása. TIPARY LÁSZLÓ 11
