A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-16 / 51. szám
HÉT ONDREJ KRUG: Szerelem első Nem szívelem az olyan felfuvalkodottficsúrokat, mint amilyen Fred Mayherd. Önök sem szívelnék, ha azt művelné önökkel, amit velem tett. A fiatalúr tíz évet henyélt valamilyen iskolában, a fele idejét hipnotikus álomban tölti és csupán az ilyen tanokra annyi energiát és pénzt pazarol, hogy azon felejthetetlen kirándulást lehetne tenni akár a Marsra. S amikor elhagyta az iskolát, azt hitte, hogy övé az egész világ, azt tehet, amit csak akar. Én toleráns alkat vagyok. Lényegében nekem mindegy, ki mit csinál. De egy biztos. Fred piszkos keze ne érintse az én Claudiámat... Claudia, drága Claudiám! Egyet s mást el kell mondanom róla, hogy megértsék, miért olyan ellenszenves nekem Fred. Claudia istennő! Órákat beszélhetnék róla, megmutathatnám holografikus képét, de így sem értenék meg a lényét. Elegendő lenne viszont egyetlen tekintet, egy pillanatra elmélyedni gyönyörű mélykók szemében, és soha többé nem tudnák feledni. A kacsói rendkívül finomak, a hangja halk, bársonyos, átszőve apró kacajokkal, mint a festői táj sebes hegyi patakkal. A többi báját meg sem kísérlem leírni. A szavak erre nem elegendőek. Szóval — isteni nő! Az egészben az volt a legfantasztikusabb, hogy Claudia őrülten szerelmes volt belém. Tán ismerik a holovízión alapuló szerelmet, vagy tán már át is éltek valami hasonlót, de mindez semmi ahhoz képest, amivel Claudia engem elhalmozott. Képes volt órákon át üldögélni mellettem, suttogva mesélni, és közben mereven nézni a szemembe. A lelke ilyenkor kitárulkozott, és én a tündöklő eget láttam csak. És akkor, amikor már hinni kezdtem, hogy köztünk semmi baj nem történhet, akkor jelent meg Fred Mayherd. Arra nem is emlékszem, ki hozta magával, hisz csupán Claudiát láttam mindenütt, s a környezetemet szinte nem is érzékeltem. Fred ahogy bemutatkozott, nyom(Sci-fí) látásra ban a lehető legpimaszabb dolog jutott az eszébe. Faragatlan módon és minden gátlás nélkül támadásba lendült az én szeretett Claudiámért. Őszintén szólva kezdetben nem is csodálkoztam ezen. Claudia iránt senki sem maradhatott közömbös. Ó meg hozzászokott már, hogy felcsigázza a férfiak érdeklődését, s ez engem nem zavart. Claudia úgyis az enyém volt! Meg aztán Frednek mint férfinak velem szemben nem volt esélye. Csakhogy ő ebbe nem nyugodott bele. Claudia látványa alaposan felkavarhatta, ha ilyen aljas dologra vetemedett. Nem volt buta, s a hipnózis tanai is bizonyára nyomot hagytak benne. Nekifogott egy új csodaszerkentyű kifejlesztésének, aminek segítségével a maga javára akarta billenteni Claudia szerelméért vívott küzdelmét. Persze, az ő szerkezete nem volt igazából csodagép. Előtte már többen rájöttek arra, hogy a hipnózis tanai sok mindenre felhasználhatóak. De Fred a maga szerkezetét addig-addig finomította, hogy a végén sikerült vele az agy azon tartományait is manipulálnia, amelyek egyébként normális körülmények között a hipnózis számára hozzáférhetetlenek. És ez volt a legszörnyűbb, mert ezáltal elérte, hogy ellenőrizni tudta az áldozat emlékezetét, és ki tudta szűrni az emlékekből azokat, amelyek érdekelték őt. Ahogy Fred elkészült a gépezettel, a legkisebb esélyem sem lett azontúl. Csodákat művelhetett vele. Már csak Claudia emlékezetének adatait kellett megszereznie. Sejtelmem sem volt, hogy ez mikor sikerült neki. Aztán két-három napig még csak nem is mutatkozott. A lakásán egy kicsit eljátszogatott Claudia emlékezetének adataival, és egyszerűen cseréket hajtott végre benne. Ott, ahol az emlékezetben én foglaltam helyet, a maga képét helyettesítette be. A mai számítógépeknek már gyerekjáték egyik személyt a másikkal helyettesíteni, de nem mindenki képes a technika ilyen irányú vívmányait ennyire aljas célokra felhasználni, mint Fred tette. Ahogy sikerült neki a csere, kéznyújtásnyira volt a sikertől. Csupán egyet kellett még elérnie — a szerkezetet bejuttatni Claudia hálószobájába. A szemtelensége nem ismert határt. Egyáltalán nem zavarta, hogy azon az estén Claudiánál maradtam. Az ablakon át látnia kellett, hogy Claudia nincs egyedül, mégis tervének megvalósítása mellett döntött. Beindította a Claudia lakásán elrejtett szerkezetet, és bekapcsolva hagyta egész éjszakán át. Claudia emlékezetét tökéletesen átállította az általa kijavított adatok szerint. Könnyen elképzelhetik, hogyan éreztem magam azon a reggelen, amikor az imádott nő édes-forró ölelése helyett értetlen, rideg, gyűlöletes tekintetébe ütköztem. Claudia olyan fülettépően sikoltozott, hogy egy másodperc töredéke alatt az ajtaja előtt találtam magam, és szinte repültem le a lépcsőkön. Az ajtó nagy robajjal csapódott be mögöttem, és azokat a szavakat, amiket Claudia küldött utánam, inkább nem idézem. Az, hogy Fred Claudiáék háza előtt ácsorgott, kezdetben semmi gyanút nem ébresztett bennem. Testile—lelkileg letörve egy órányit is tekereghettem ott bambán, s csak amikor gyöngéden átkarolva egymást megjelentek az ajtóban, kezdtem rádöbbenni Fred mérhetetlen aljasságára. Türtőztettem magam, bár kínjaim szinte elviselhetetlenek voltak. De nem adtam be a derekam. A düh hihetetlen erőt kölcsönzött, szilárd érzést, mint amilyen Claudia iránti szerelmem. Ha most így visszagondolok rá, nem is volt ez olyan nehéz. Fredet szinte vakká tette könnyű győzelme és Claudia iránti forró szerelme. így aztán különösebb nehézség nélkül bejutottam a lakásába. Elég volt fél óra, hogy minden világos legyen előttem. Ezt-azt lefényképeztem, és a változatosság kedvéért most én vonultam el néhány napra. Az adathalmaz, amit Fred elmulasztott megsemmisíteni, olyan tökéletes volt, hogy egy héten belül az asztalomon feküdt a hipnotizáló szerkezet pontos mása, és magamban már szőttem a kegyetlen bosszú szálait. Claudia emlékezetének az adatait mihamarabb az eredeti helyükre raktam, de ezzel még nem elégedtem meg. Az én bosszúmnak tökéletesnek és visszavonhatatlannak kell lennie. Hagytam, hogy Fred még egy kis ideig sütkérezzen Claudia szerelmének melegében. Az én tervemhez szükséges volt, hogy Fred emlékezetében minél több Claudiával kapcsolatos emlék rögződjék meg. Én meg egész hónapon át annak örültem, hogy hamarosan eljön a visszavágás pillanata. De hát ez tulajdonképpen már a múlté. Az én drága Claudiám ismét itt van mellettem, s mélykék szemei csakis az enyémek. És Fred Mayherd? Még nem hallotta? Frednek tragikus vége lett. A helyi pletykagyártó rossznyelvek tudni vélik, hogy cáfolhatatlanul beleszeretett állatkertünk gorillahölgyébe, és egy óvatlan pillanatban bemászott hozzá a ketrecbe. Még azt is szentül állítják, hogy Claudiának szólította. De hát én ezt az egészet nem hiszem el. Az agyára mehetett valami, mert nem vette észre, hogy a ketrecben ott van a háromszáz kilós hímgorilla is. Vércse Miklós fordítása
