A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-16 / 51. szám
HÉTOTT JÁRTUNK ff f f Látogatás a komáromi szülészeten I Végéhez közeledik a család nemzetközi éve. Ki-ki saját észrevételei alapján ítélje meg, hogy mennyire voltak gyümölcsözőek a fennhangon I hirdetett ígéretek, kedvezmények, kampányszerű rendezvények...! Bizonyára azon családok számára lesz a legemlékezetesebb ez az év, amelyek az idén új jövevénnyel-aprósággal gyarapodtak. Ezért ellátogattam a méhük gyümölcsét dédelgető anyukák és a róluk gondoskodó egészségügyi dolgozók közé — a kgmáromi szülészetre. Először dr. TÓTH FERENC ginekológus főorvossal beszélgettem az osztályon kialakított műszaki-személyi feltételekről, illetve eddigi tapasztalatairól: — Ön huszonegy éve nőgyógyászként, négy éve pedig nőgyógyász főorvosként dolgozik ezen az osztályon, így alapos áttekintése van az évek során változó munkakörülményeikről. Az 1990-ben kiirt pályázat megnyerése után sikerült-e javítania a műszaki-személyi feltételeken? — Elsődleges célom volt az osztály bővítése és műszaki ellátottságának korszerűsítése. 1990-ben létrehoztunk egy látogató helyiséget, ahol az anyukák egy üvegfalon keresztül, telefonok segítségével beszélgethetnek a hozzátartozóikkal, akik egyúttal a kisbabát is szemrevételezhetik. Ugyanis addig teljesen lezárt osztályként ilyen lehetőségük nem volt. 1993-ban pedig egy új szárnnyal bővítettük az osztályt, ahol a roomingekben együtt lehetnek az anyukák a kicsikkel. Szponzori támogatással sikerült megvásárolnunk egy kardiotokográfot (köszönet érte elsősorban a Szlovák Biztosítónak, amely csaknem hatszázezer koronával járult hozzál), amely segítségével pontos áttekintésünk van a szívhangokról, szülési fájásokról, a magzat oxigénellátásáról stb., ezáltal még biztonságosabban vezethetjük le a szülést. Rajtunk kívül csak a kassai klinika rendelkezik ezzel a telemetriával ellátott műszerrel. Nemrég kaptunk egy új ultrahanggépet, és folyamatosan igyekszünk javítani a körülményeinket. Mindez az eredményeinkben is tükröződik: míg az országos csecsemőelhalálozási arány több mint tíz ezrelék, tavaly nálunk ez mindössze 4,1 ezrelék volt. Ám ez sem orvosi gondatlanság következménye, hanem kiküszöbölhetetlen fejlődési rendellenességekkel indokolható. — A jelenlegi gazdasági viszonyok között talpon tudnának maradni szponzori támogatások nélkül? — Sajnos, az utóbbi két évben elapadt az állami támogatás, szinte az egyik napról a másikra éldegélünk. Az említett ultrahanggép még a '92-es költségvetési tervünkben szerepelt, amikor még elviselhetőbb volt az egészségügy helyzete, majd tavaly kaptuk meg. Azóta nem telik a korszerűsítésre, sőt, örülünk, ha a gyógyszereket sikerül beszereznünk, valamiképp összegyűjteni a szükséges anyagiakat. A főorvosok személyes kapcsolatainak köszönhetően kisegítjük egymást a közeli kórházakkal — kölcsönözzük a szükséges gyógyszereket. Node, meddig lehet ilyen körülmények között dolgozni? Hiszen már gondot okoz az alapvető ellátás (pl.: étkeztetés, ágy ruhatisztítás stb.) biztosítása is, két éve nem vásárolhatunk egészségügyi ruházatot, pedig kopik... — Úgy tűnik, hogy legalább a személyi feltételeik kedvezőek, hiszen fiatal, agilis kollektíva dolgozik az ön irányítása alatt... — Az előző évben nyugdíjazták két idősebb kollégánkat. Jelenleg hét orvos munkálkodik a hatvan férőhelyűre csökkentett osztályunkon, ami általában elegendőnek bizonyul. Azonban a szülészeten nehezen tervezhető a kismamák száma. Amíg a hetvenes években évente körülbelül kétezer szülést vezettünk le, addig ez a nyolcvanas években évi ezerötszáz-ezerhétszázra, tavaly ezerszázra csökkent, az idén pedig alig ezer szülés volt. Az orvosok munkáját harmincegy nővér és szülésznő segíti, továbbá heti egy alkalommal a kinti rendelőkben dolgozó orvosok is besegítenek, nehogy kiessenek a kórházi gyakorlatból. Ugyanígy törődünk az egyetemről kikerült kollégáink gyakorlati képzésével is, mivel az egyetemen inkább csak kellő elméleti oktatásban részesülnek, a gyakorlat kevés, így akad pótolnivaló... — ... feltéve, ha sikerül hol elhelyezkedniük az oklevél megszerzése után. Gondolom, a kedvezőtlen anyagi helyzet miatt a pályakezdők efféle gondokkal is küszködnek. — Bizony, jelenleg mi sem tudnánk bővíteni a kollektívánkat, és ugyanez mondható el más osztályok esetében is. Tavaly negyven orvos jelentkezett a járásbeli egészségügyi intézményekbe, és mindössze hatan tudtak a környéken elhelyezkedni... Sőt, a továbbiakban — a nyugati országokhoz hasonlóan — lerövidítjük a kórházi kezelés időtartamát (anyagi okok miatt), és inkább az otthoni betegellátásra helyezünk nagyobb hangsúlyt. Emiatt fölösleges lenne bővíteni a kórházi kollektívák létszámát. — Apropó, nyugat! A fejlettebb országokban az apák végignézhetik gyermekük világrajövetelét. Nálunk miért más a helyzet? Mi erről a személyes véleménye? — Nálunk sem tiltott az apák jelenléte a szülésnél, párszor a mi szülészetünkön is akadtak ilyen bátor jelentkezők. Én sem ellenzem a jelenlétüket, ha az illetők teljesen felkészültek az eseményre, illetve az elkövetkező látványra. De nehéz kiszámítani az apák reakcióját — egyesek rosszul lesznek, egy amerikai statisztikai felmérés szerint pedig száz apából három impotenssé válik az ilyen "élmény" után... Ézenkívül teljesen steril környezetet kellene biztosítani a részt
