A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-09 / 50. szám
FIGYELŐ «£J "Lenni kell és nem látszani" Visszatekintés a Tompa Napok rendezvénysorozatára Immáron szép hagyománnyá vált, de az idén a szokottnál is nagyobb teret nyertek a határon túli baráti kapcsolatok, melyek közös programok szervezésében nyilvánultak meg a rimaszombati Tompa Mihály Kulturális Napokon. Nem véletlen, hogy a Csemadok helyi és járási szervein kívül a hivatalos meghívón a rendezők sorában a Kelemér-Gömörszőllősi Tompa Mihály Kört is ott találtuk. A háromnapos rendezvénysorozat programjában tallózva szembetűnt, hogy a szervezők a határon innen és túli együttműködésnek új távlatokat nyitva, Izsó Miklós személyét és a magyarországi Izsófalvát is megkülönböztetett figyelemmel kísérik. A jövőben valószínűleg Tompa Mihály mellett Izsó Miklós lesz az a képzeletbeli összekötőkapocs, mely a közös rendezvények sorát bővít(het)i majd. A nyitónap Bár a Városi Kultúrház bábterme az érdeklődéshez képest kicsinek bizonyult, máris igaza lett Tamás Barnának, Putnok város alpolgármesterének, amikor azt mondta, hogy "sok jó ember kis helyen is elfér, s így legalább jobban összeforr a társaság!" A Mécs Lászlóról való megemlékezés csak egy érdekes színfoltja volt a nyitánynak, viszont annál értékesebb az ezt követő előadás. Goda Gertrúd a Miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársa élményszámba menő értekezése egy történész alaposságával tárta a hallgatóság elé Izsó Miklós személyét, élete és munkássága rövid krónikáját. Nem véletlen, hogy az előadásra a magyar nemzeti szobrászatot európai rangra emelő Izsó Miklós szülővárosából a Borsod megyei Izsófalváról is eljöttek. Ez szolgáltatta az alkalmat ahhoz, hogy Ferenczy és Izsó barátságának mintájára a két település jelenlévő önkormányzati képviselői és kultúrmunkásai is szoros kapcsolatba kerüljenek. Ezt követően Putnok város női karának bemutatkozása és mintegy félórás műsora következett. Pásztorné Tábori Borbála karnagyi közreműködésével olyan kórusművek csendültek fel, melyeket nem kis nosztalgiával hallgattak a jelenlévők, hisz egykoron az ezüstkoszorús Rimaszombati Vegyeskar repertoárjában is szerepeltek. A putnoki énekkar a Tompa szobor előterében fáklyafénynél lefolyt ünnepi megemlékezésnek is hangulatot varázsolt. Az emlékbeszédet É. Kovács László, Gömörszőllős polgármestere mondta. Ő a Tompa Mihály Kör alapítótagja, s Rimaszombatban mint fáradhatatlan Tompa-kutatót, a szlovák—magyar kulturális kapcsolatok és határmenti együttműködés féltő ápolóját ismerik. Győry és Kossuth másodnap A délelőtti múzeumlátogatás amolyan kis leltárkészítés volt a járásban folyó ásatásokról. Dr. B. Kovács István, a Gömöri Múzeum igazgatója a rimaszombati főtéri, tornaijai és sajógömöri régészeti feltárások és kutatások eddigi eredményeiről, leleteiről számolt be az egybegyűlteknek. Délután már ismét közelebbről és távolabbról érkezett vendégek, emlékezők hallgatták Csomós Éva tanárnő megemlékezését Győry (Wallentini) Dezsőről, Rimaszombat szülöttéről, az egyetemes magyar irodalom jeles alakjáról. Az emléktábla-avatást követően a kultúrház esztrádtermében is fellépett a rimaszombati Sorsvirág kisegyüttes, mely ezúttal meglepetéssel is szolgált Tompa Mihály A gólyához című önállóan megzenésített verséveL A második nap nem titkolt szándékkal Kossuth Lajosnak, a szabadságharc halhatatlan alakjának szólt (halálának centenáriuma alkalmából), s ehhez nem kis mértékben két jeles magyarországi vendég is hozzájárult. Először Katona Tamás történész élményszámba menő előadása, majd ezt követően Sellei Zoltán előadóművész "Kossuth Apánk" című "magas hőfokú" műsora szolgáltatta a keretet. Harmadnap Hanván és Bején Eddig mindenki úgy tudta és tapasztalta — ha Tompa Napok, akkor Rimaszombat és Hanva. Ezúttal a gömöri költőóriás életútjának egyik közbeeső állomásán, Bején is kedves kis ünnepségre gyűltek össze az érdeklődők. A bejei református templomban Tóth László szkárosi lelkipásztor lépett föl arra a szószékre, melyről 1846-ban egészen Kelemérbe történt távozásáig Tompa Mihály hirdette az igét. Az itt felavatott emléktáblára az emlékezés virágait az ózdi Lajos Árpád Honismereti Kör képviselői is elhelyezték. A keretműsorban a tornaijai Palóc Klub és annak vezetője, Zsámbok Tamás nyugalmazott középiskolai tanár, valamint a Csemadok helyi szervezetének vegyeskara működött közre. Az ünneplők és koszorúzók nagy része innen Hanvára utazott, ahol már dr. Erdélyi Géza református lelkész várta a vendégeket. Tompa Mihály sírkertjének előterében, rövid, de annál meghittebb beszéd hangzott el, majd a háromnapos rendezvénysorozat kitartó résztvevői a hála és az emlékezés virágaival árasztották el a sírkertet. POLGÁRI LÁSZLÓ Tolvajok és meglopottak Megloptak. A kulcsra zárt irodahelységből ellopták a pénztárcámat és az irattárcámat — az összes iratommal együtt. Kellemetlen, megalázó érzés. Miért éppen engem loptak meg? Mit követtem el, hogy a tolvaj az én táskámat szemelte ki? Elpanaszkodtam egy-két ismerősömnek és rokonomnak. Nemsokára már minden rokonom és ismerősöm tudott szerencsétlen esetemről. A kezdeti szemrehányások után ("... nem tudsz jobban vigyázni a dolgaidra?'1!) megtudtam tőlük, ki mindenkit loptak meg, illetve raboltak ki mostanában ismerőseik körében. Hihetetlenül sok mindenkit. Ez ugyan egy cseppet sem vigasztal, hisz kedvenc pénztárcámat tartalmával együtt már sose kapom vissza, s mihamarabb intézkednem kell irataim ügyében is. Sőt fizetnem is kell értük, ráadásul nagyobb összeget, mint általában az iratok felújítása, illetve cseréje során, mondtván: a lopás más kategóriába tartozik, ez esetben bűnhődnie kell valakinek. Mivel pedig a lopás elkövetője ismeretlen, bűnhődjék az, akit megloptak. Ismerőseim elbeszéléséből rájöttem, hogy az embereket a tolvajlás alapján három kategóriába lehet sorolni. Az első kategóriába természetesen a tolvajok tartoznak. A másikba a kárt szenvedettek (némelyek többszörösen is), a harmadikba pedig azok, akiket egyelőre még nem loptak meg. Nos, akár helyes ez azt osztályozás, akár nem, egy biztos: lopjanak meg inkább százszor, semhogy a tolvajok népes kategóriájába tartozzam. FIALA ILONA 13
