A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-12-02 / 49. szám

tf£2

tó

Aki kreált a

közmondást

magyarokról

Babiák László

Hugo Meist (jobbról a harmadik civilben) az osztrák csodacsapattal

Mottó: "A magyarok vagy lakodalmat ülnek, vagy temetnek."

Hugo Meisl

Neve és a hajdani csodacsapata a híres "Wundermannschaft" — legenda. Hugo Meisl egykoron kialakította az eszményi szövetségi kapitány személyiségét és edzői tevékenységének fő jellemvonásait.

A híres tréner még a múlt században született 1881-ben, Bécsben. Kezdetben partjelzőként, majd játékvezetőként futkosott a zöld gyepen. A húszas évek közepén Fodor Henrik és Hugo Meisl javaslatára született meg Európa leghíresebb kupája (a két világháború között), a híres Közép-európai Kupa. Az osztrák csodacsapat kapitánya nem várta meg Hitler Anschlussát, és még 1937 februárjában örökre lehunyta szemét. Temetésén ott voltak az akkori MLSZ vezetői is, akik egy piros-fehér-zöld színű szalagokkal ellátott koszorút helyeztek el a sírjánál, amelynek fejfája egy bronzból öntött futball-labda. Síremlékét a nácik — mert zsidó származásúnak vélték — a második világháború idején megrongálták, és a sírhelyét csak a háború befejezése után újították fel.

A harmincas évek elején alakult ki (1931—1933) az a csodacsapat, amely az általa összeállított és begyakorolt focielemekkel elkápráztatta Európát. Úgy "kapásból" ismeretetjük az osztrák nemzeti tizenegy egy-két egészen kiváló eredményét. 1931, Bécs: Ausztria—Skócia 5:0. 1931, Berlin: Ausztria—Németország 6:0, a visszavágón Bécsben 5:0. 1932, Bécs: Ausztria—Olaszország 2:1. (A magyarok 28 évig, 1925-től 1953-ig nem tudták legyőzni az "azzurikat".)

Sajnos Hugo Meisl csapata a magyarokat is alaposan helyben hagyta, mégpedig 1932 áprilisában Bécsben, a Práter stadionban — 8:2 arányban. A magyar védelem egyszerűen képtelen volt tartani a bécsi Schall—Sindelar—Gschweidl "agytrösztöt". Ők hárman szerezték mind a nyolc osztrák gólt. Szabó Tónit, a magyarok kapusát annyira megviselte a vereség, hogy a meccset követően rosszul lett az öltözőben. Toldi Gézát pedig a bíró a II. félidőben kiállította. Még az év októberében rendkívüli revansra várva, meghívta az MLSZ az osztrákokat a visszavágóra. De a revanš még Budapesten sem sikerült, pedig a magyarok kétszer is vezettek. A "sógorok" végül is 3:2-re győztek, felvonultatva Hident, Rainert, Sestát, Smistiket, Sindelart, Schallt, Möllert — tehát minden egyes csillagukat. Ennek a nagy csapatnak 1932 decemberében majdnem sikerült egy hatalmas bravúr, miután héroszi küzdelemben kaptak ki 4:3-ra az angoloktól, akik 1863-tól 1953-ig hazai földön veretlenek voltak. Hogy e veretlenségi sorozatot ki szakította meg 1953. XI. 25-én, azt mindannyian tudjuk. Amint látni, Hugo Meisl csodacsapata is eltévedt a "londoni ködben".

Csapatát az egyesületek kipróbált alakzataira építette. Tudott bánni a játékosokkal, megtalálta azt a hangot, amellyel megőrizte tekintélyét. "Elengedett" pillanatai nem voltak, mindig vigyázott arra, hogy mindenkivel udvariasan, ha úgy tetszik, úri módon társalogjon. Öltözéke is mindig kifogástalan volt: keménykalapja, sótapálcája, jól szabott öltönye éppúgy hozzátartozott egyéniségéhez, mint szaktudása. Szabadidejét a bécsi kávéházakban töltötte, szeretett mindenkivel a fociról csevegni, de gondosan meghallgatta mások véleményét is. Smistik, a csodacsapat kapitánya mondta róla: "Hugo Meisl volt a mi istenünk."

Az 1934-es vb-n összekerült az osztrák és magyar tizenegy. A bíró kiküldését hatalmas vihar előzte meg. A meccs bírójául a belga Baert jelölték ki. De az osztrákok közismert vezetője Firenzébe rohant, és "kiharcolta" a FIFA vezérkaránál a mérkőzés bírájául az olasz Matteát. Mattea eleve tudta, hogy a nagy nemzetközi futballvezér személyesen küzdött érte, s ezért voltaképpen "lekötelezve" Meisl iránt, lépett pályára. Az olasz játékvezetőnek nem tetszett Toldi kemény, átütő erejű játékstílusa — tőle tartott a legjobban. Találóan írta az egyik sportláp annak idején: "Sesta fogja Sárosit — Toldit pedig Mattea."

Az olasz bíró bizony nemigen hagyta érvényesülni Toldit, a debreceni Markost pedig "egyenesen" kiállította. így győztek az osztrákok 2:1-re. Annyi mindenesetre a messzi évek távlatából is bizonyosnak látszik, hogy a magyar sportvezetők bizony jól tették volna, ha maguk is elmennek Firenzébe és megvívják a sportcsatát. Ehelyett azonban inkább az Egyiptom elleni (4:2) győzelmet ünnepelték. (Persze a magyar sportdiplomácia 1969 őszén is levizsgázott. Az akkori harmadik mérkőzést a csehszlovákok ellen Bécsben kellett volna lejátszani 1969. XI. 19-én, de ők belementek abba — a csehszlovákok húzva-halasztva az ügyet —, hogy a sorsdöntő összecsapásra, ha nem is Trianonban, de Marseille-ben kerüljön sor (1:4), december 3-án).

Hugo Meisl jól ismerte és kedvelte a magyarokat, a híres mondás is tőle származik: "A magyarok vagy lakomát ülnek, vagy temetnek." Ausztriában emlékére minden évben rendeznek nemzetközi ifjúsági labdarúgótornát.

Olyan szakértőre, pedagógusra, emberismerőre, tehetségfelfedezőre, diplomatára és nem utolsósorban sikeres szövetségi kapitányra ma is nagy szükség lenne nemcsak Ausztriában, hanem Magyarországon is.