A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-12-02 / 49. szám
HÉT 0 TELEVÍZIÓ Soros György Van, ki e nevet nem ismeri? Aligha. Hiszen ő az, akit sokan tisztelnek, még többen gyűlölnek, de senki számára sem közömbös. Leginkább azt tudják róla, hogy óriási vagyona nagy részét alapítványok létrehozására áldozta, s ezekkel szinte a világ minden pontján jelen van. Jobb megismerésének érdekében az MTV három riportere portréműsort készített róla az idén Budapesten és New Yorkban. Soros György mint "jelenség" többféleképpen definiálható: nevezhető állam nélküli államférfinak vagy az önzetlenség cselekvő forradalmárának, de azt is mondják róla, hogy modern Faustként is megállja a helyét. Tizenéves fejjel apja sugallatára 1947-ben hagyta el végleg Magyarországot, mert egy beszűkülő hazában a lehetőségek korlátái nem feleltek meg az életről alkotott elképzeléseinek. A diákként Angliába került fiú életében ezután is nehéz évek következtek. A majdani siker reményében sokat nélkülözött, szenvedett. Kitartásáért azonban — akárcsak a mesékben — a sors megjutalmazta s fokozatosan a legsikeresebb üzletemberek körébe emelte. Később olyan vagyonra tett szert, hogy már úgy érezte, fontosabb, ha az állandó feszültség és felelősség alól felszabadul. Ekkor, 1979-ben hozta létre (100 millió dollár értékű) alapítványát, s azóta elsődleges feladatának a pénz "elköltését" tartja. A vagyon az ő számára a szabadság és a hatalom jelképe. Az egyik felszabadít, a másik korlátokat emel az emberek közé. Soros minden megnyilatkozásában (ahogy ezt már Csurka István, a MIÉP társelnöke is nem egyszer a szemére vetette) büszkén vállalja zsidó származását, eszményképe pedig a nyitott társadalom. Ebben a műsorban is erről beszélt. A volt szocialista országok társadalmai 1989 táján megbuktak — mondta —, s mert a nyitott társadalmak létrehozására ezek az államok nem voltak felkészülve, ráadásul a magasabb rendű nyitott társadalmak is megtagadták tőlük az áldozatvállalást, mára — elsősorban a nacionalizmus jegyében mozgósítva népüket — újra zárt társadalmakká formálódnak. Bármilyen rossz irányban is haladnak a dolgok ma Európa keleti részében, bármilyen sötétnek is mutatkozik pl. az orosz és az ukrán közeljövő, Soros György hisz a nemzetek halhatatlanságában. Talán ezért is működtet — elsősorban ezekben az országokban — pillanatnyilag huszonhat alapítványt. Sorost Kelet-Európa számos országában elsősorban magyarsága miatt gyűlölik, Magyarországon viszont sokan a magyarság érdekeinek "merénylőjeként" tartják számon. A józanul gondolkodó halandónak viszont észre kell vennie: a Soros nyújtotta segítő jobb szimbolikus kárpótlás akar lenni a mély morális válságban lévő Nyugat elfordulásáért. Zsebik Ildikó FOLYÓIRAT Nappali ház Hogy irodalommal, művészettel, kultúrával foglalkozni nem valami jövedelmező "vállalkozás", ma már kétségtelen tény — és mégis: annyi irodalmi, művészeti, kulturális folyóirat jelenik meg (természetesen különböző alapítványok és szponzorok támogatásával), mint talán soha korábban. Számon tartani is megerőltető lenne őket, nemhogy mindegyiket sorra olvasni... Nem csoda hát, ha egy-egy új folyóiratra csak akkor figyelünk fel, ha az már több évfolyamot is megért. A Nappali ház című negyedévenként megjelenő művészeti és irodalmi szemle például már a hatodik évfolyamát jegyzi, s első száma, mely kezembe került, az idei harmadik negyedévi (1994/3). A szám arról tanúskodik, hogy a folyóirat szerkesztősége — a jelenkori magyar irodalom figyelésén túl — sok irányban tájékozódik, időben és térben egyaránt: felfigyeltető vállalkozása például az 1859-ben Kolozsvárott született és 1927-ben Marosvásárhelyen elhunyt Lázáry René Sándor újonnan előkerült költeményeinek a publikálása, mindenekelőtt azonban a mai szlovén irodalomból közzétett terjedelmes válogatás, méghozzá Tea Štoka (Poétikák sokfélesége) és Matej Bogataj (Tapasztalat és fikció) eligazító tanulmányaival. A válogatásból kitűnik, hogy a mai szlovén irodalom — amelyről mindmáig igen keveset tudunk — rendkívül sokféle, sokarcú; ami az általa produkált művekben közös, az az, "hogy a szerzők mindegyike arról a korról szól, ahol nincs helyük nagy történéseknek, s ahol az intimitás különféle módozatai jelentik az utolsó menedéket a darabjaira hulló világgal szemben". A folyóiratban természetesen ezenkívül is rengeteg érdekes és igényes írásművet talál az olvasó: az egyik legelgondolkoztatóbb közülük Kunszt György "Gilles Deleuze és Félix Guattari legprovokatívabb közös vállalkozásáról" írt tanulmánya Szkizoanalízis és nomadológia címmel.- er -KÖNYV CSEHI ÁGOTA: BARTÓK BÉLA ÉS A FELVIDÉK "Az utókor »sivatagának« egyetlen kis homokszemcséje vagyok. Ez a kicsi homokszemcse a muzsikáló üzenetet nemcsak meghallotta, de meg is hallgatta. S ha egyszer meghallgatta, tovább kell hogy »fújja«, hadd érintse meg az utókor sivatagának minél több homokszemcséjét. Mert ez az Alkotó és Ember Bartók Béla üzenete" — vallja CSEHI ÁGOTA zongoraművész, főiskolai tanár "BARTÓK BÉLA ÉS A FELVIDÉK” címmel a közelmúltban megjelent, figyelemre méltó könyvének ajánlásaként. Bár Bartókról az elmúlt évtizedekben számos könyv jelent meg, köztük azonban egyetlen olyan kiadvány sincs, amely — az alkotó géniusz felvidéki kapcsolataira alapozva — egyidejűleg mutatja be a zongoraművészt, a népdalgyűjtőt, a népzenetudóst, a zeneszerzőt, a haladó eszmeiségű művész- és magánembert. Emellett a fiatal felvidéki magyar szakember könyve az első, amely Bartókról hazánkban magyar nyelven jelent meg. Ág Tibor népzenekutató előszavában az igényesebb zeneértőknek és a jövendő pedagógusoknak, továbbá a kevésbé tájékozott olvasóknak egyaránt ajánlja a szerző Bartókot népszerűsítő kötetét. A könyvben külön fejezet tárgyalja Bartók tudományosművészi, illetve magánjellegű csehszlovákiai, ezen belül felvidéki kapcsolatait, további fejezet pedig a művész jelentősebb műveiről szól — egyebek között elemezve azok jelentőségét az új zenei nyelv kialakításában. Külön figyelmet érdemel a népdalgyűjtő Bartók magyar nyelvterületen túli kutatásait ismertető rész, amelyből azt is megtudhatjuk, hogy "... A magyar népi zene legrégibb emlékeit keresvén egészen a népvándorláskori eurázsiai műveltségekre kellett visszatekinteni... követni kellett a nomád népek vándorlási útvonalát, vagyis a Dunántúltól egészen a Sárga-tengerig. Bartóknak és Kodálynak így sikerült feltárnia az ősi régi magyar dallamokat és ezek rokonságát, többek között cseremisz, csuvas, baskír, mongol és kínai melódiákkal...". A magyar nyelvű ismeretanyaghoz rövid szlovák, német és angol nyelvű összefoglaló kapcsolódik, ami valószínűleg növeli a könyv iránti érdeklődést. A kötet további pozitívuma az a melléklet, amely zenetudósunk felvidéki kötődését, életének jelentősebb mozzanatait mutatja be képekben. A KomLap Könyvek-sorozatban megjelent mű segítségével talán az eddiginél is észrevehetőbbé válik a Bartók által szerkesztett "tükör, melyben nemcsak legsajátosabb önmagunkat látjuk meg, de a közös arcot, az egyhangot, az egysorsot..." — mi, Kelet-Közép- Európa népei. Miskó Ildikó 18
