A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-25 / 48. szám
MINERVA HÉT létező energiaforrásokról A még nem Manapság sok szó esik az elektromos energiaforrásokról, az elektromos áramról, amelyet századunk derekától az atomenergia segédletével nyernek. Kezdetben lelkesedéssel fogadtuk az atomerőműveket, de később aztán rájöttek az emberek, hogy az erőművek bizony nem biztonságosak, veszélyesek. Különösen Csernobil óta ingott meg alaposan az emberek és az atomenergia iránt a legelkötelezettebbek bizalma is. Ám a nagy tudós, Teller Ede továbbra is az atomerőművek mellett voksol, azt mondja, építsünk biztonságos erőműveket. Rossz szemmel nézi a zöldek tevékenységét, és állítja, hogy a világot a zöldektől úgy kellene óvni, mint Hitler barnaingeseitől vagy a vörösöktől... Most azonban nem erről van szó, hanem az épülő atomerőművekről, illetve a már meglévőkről. Azt olvastam valahol, hogy a bohunicei atomerőművet is le kellene már állítani, de a teljes leállítása csak akkor jöhet számításba, ha majd a mohi erőmű beindul. Ez azonban még egy kicsit odébb van, tehát még nem létező energiaforrás, amellyel számítanak, és a zöldek, a Greenpeace s más atomellenes csoportok tiltakozó akciói feleslegesek. Azonban ezek a mozgalmak bíznak, szerveződnek, mozognak és tiltakoznak ott és úgy, ahogyan lehet. Talán felesleges? Egyértelműen nem mondhatunk nemet, mert azok a gyerekek, fiatalok, akik bekapcsolódnak a természetvédő mozgalmakba, ismerkednek a világgal, találkoznak, eszmecserét folytatnak, és nemcsak az atomerőművekről esik szó összejöveteleiken, hanem sok más olyan dologról is, ami veszélyezteti környezetünket, mérgezi levegőnket... Van a mohi atomerőműnek egy havonta megjelenő újságja, amely rendszeresen tájékoztatja olvasóit az erőmű körüli eseményekről. Abban olvastam, hogy az erőmű építéséhez 20 francia szakember érkezett, így a franciák száma gyarapodott, s mivel családostól érkeztek, a gyerekeket óvodába kell járatni, iskoláztatni... A lapban a védelmi osztály vezetője is nyilatkozik, természetesen szóba kerül a nyári tüntetés is, amelyet a Greenpeace szervezett (lapunk 37. számában írtunk róla). Azt írják, hogy a gyerekek ellen nem használtak vízágyúkat. Talán maradjunk abban, hogy a tűzoltókat bizony kivezényelték, akik keményen fecskendeztek, nem kímélve az újságírókat és a külföldi fotósokat sem. Egy dokumentumfilmen bizony láttam az esetet, sőt az egyik tűzoltó is nyilatkozott, a fecskendőzést azzal indokolta, hogy csupán a szárazság ellen ontják a vizet, nehogy tűz keletkezzen. A kálnai ökotáborról lesújtóan nyilatkozik a nevének B.S. kezdőbetűi mögé búvó olvasó. Azt írja, hogy a tábor lakói arrogánsán viselkedtek, szemetet és felfordulást hagytak maguk után. Úgy éltek ott, mint a marhacsorda, higiéna nélkül. Erről csak annyit tudnék mondani, hogy téved a levélíró, vagy szándékosan hazudik. A higiénikusok többször is jártak a táborban, de nem találtak kifogást. Ottjártamkor Juraj Rizman, a tábor egyik vezetője ezeket mondta: "Nyugodtan nézzen körül! A szemetet szilonzsákokban osztályozzuk. Az üvegek visszakerülnek a boltokba, a papírt pedig leadjuk a begyűjtőbe, és azt, amit nem lehet elégetni, mondjuk a konzervdobozokat, beszállítjuk a faluba. Egyszóval nem szemetelünk, nem szenynyezzük a környezetet. Kiástuk a latrinákat is, amit előzőleg kifogásoltak a higiénikusok. Voltak itt kétszer is Léváról, de miután látták, hogy nincs kifogásolni való, távoztak." Volt módom a táborban alaposan körülnézni és Juraj Rlzner szavait bizonyítani tudom, akár fotókkal is, amelyeket a táborban készítettem... Az már egy teljesen más kérdés, hogy Szlovákiának villanyáramra van szüksége, és az lenne az ideális, ha nem az atomenergia felhasználásával nyernénk a villanyenergiát. De bármennyire is erőltetjük magunkat, sajnos más lehetőség nincs. A bősi vízerőmű, látjuk, mennyi gondot okoz. Kettészakadt zárókapuk, elkeseredett emberek a vízerőmű mentén és még sok előre nem látható dolog. Node, az atomerőművek építéséről is világosabban kellene szólni, mivel a kockázatok elkendőzése manapság nem vezethet célhoz. Biztonságos működtetés esetén is kihatással van az atomerőmű a környezetre, még akkor is, ha a kihatás alacsony. A tudomány világában nyilván a még nem létező energiaforrások irányában is folynak kutatások, mert az atomerőművek útját sem járhatjuk a végtelenségig. (motesiky) Az ökotábor udvara HALAK - FAGYÁSGÁTLÓVAL ÍMOCmVC EáSSK ( t» mm mi H m I öpravaddjoa ^m>^/ MESAČNÍK PRACUJÚCICH ATÓMOVÝCH ELEKTRÁRNÍ MOCHOVCE A mohi atomerőmű újságjának fejléce Az Északi- és a Déli-sark vizeiben nem fagy meg a halak vére, mert a vérükben bizonyos anyagok megakadályozzák ezt, így még mínusz 1,7 Celsius-fokos vízben is jól érzik magukat. A Déli-sark vizeinek egyik lakója, az ezüsthal (Pleuragramma antarcticum) azonban régóta fejtörést okoz a tudósoknak: nála ugyanis nem találták meg a fagyásgátló molekulákat. Mindazonáltal kétségtelen, ennek a halnak is rendelkeznie kell valamilyen védőmechanizmussal, hogy jéggel fedett hazájában, a déli Jeges-tengerben ne pusztuljon el. Andreas Wöhrmann baseli biológus megoldotta a rejtélyt. Az ezüsthal vérében sikerült izolálnia egy újfajta fagyásgátló vegyületet. A biológus a már ismert anyagot is megtalálta, de szokatlanul csekély koncentrációban. A kétféle fagyásgátló kombinációjával valószínűleg sokkal rugalmasabban alkalmazkodik a víz változó hőmérsékletéhez — véli a svájci biológus. Emellett szól, hogy a fiatal ezüsthal a vízfelszín közelében él, megnövekedve a viszonylag melegebb mélyvizet, később a hidegebb mélyvizeket keresi. Amit a termeszét tud, azt mi is tudjuk — remélik az ipari kutatók. Szerintük van esély arra, hogy a jéglakók túlélési stratégiáinak megismerésével lassítani lehet vagy meg lehet akadályozni a vérsejtek vagy a fehérjék megfagyását. Olasz és amerikai tudósoknak már sikerült vérsejteket, fehérjéket és szövetrészeket, valamint tizenhatsejtes állapotban levő embriókat "hirtelen" megfagyasztani, felolvasztani, majd újra életre kelteni. Ezzel teljesen új munkaterület nyílik meg a transzplantációs orvostudományban. 21
