A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-18 / 47. szám
Múltidéző MUNKÁCSY MIHÁLY: Honfoglalás A honfoglalásról szóló egyik legismertebb képzőművészeti alkotás Munkácsy Mihály: Honfoglalás című képe, bár egyúttal ez az egyik legtöbbet vitatott Munkácsy-kép is. Még 1882-ben történt, amikor Munkácsy a Pilátus-kép kiállítása alkalmából Budapesten időzött, hogy egy ebéden, melyet Tisza Kálmán adott a tiszteletére, megígérte, hogy „meg fogja festeni Árpádot, amint Munkácsnál birtokba veszi az országot“. Ez a terve már akkor általános lelkesedést keltett. Jókai nyomban elvitte Munkácsyt a szülőföldjére, Munkácsra, hogy vele a tervet „a hely színén“ megbeszélje, s néhány nap múlva, Jókai egy másik ebéden már pohárköszöntő alakjában előadta a tervezett kép egész kompozícióját. (Munkácsy azonban nem úgy festette meg a képet, mint ahogyan Jókai elképzelte.) Mikor a törvényhozás elhatározta a honfoglalás ezredik évfordulójának a megünneplését, Munkácsy formális megbízást is kapott arra, hogy az új országháza ülésterme számára fesse meg a Honfoglalást egy óriási képen, tizenhat méter széles vásznon. A művész 1891 őszén hazajött, hogy nagy képéhez alkalmas modelleket keressen. Beutazta az ország egy részét; járt az Alföldön, majd Erdélyben is megfordult. Kiment a pusztákra, megjelent a vásárokon, s ahol jellegzetes magyar típust talált, mind lefényképezte; régies, tipikus ruhadarabokat vásárolt, s néhány száz fényképpel és egész kocsirakományra való ruhával, lószerszámmal, fegyverrel tért vissza Párizsba. Számos apró tanulmányt és nem kevesebb mint nyolc nagy színvázlatot készített, mielőtt magának a nagy képnek a megalkotásához hozzáfogott. Az 1893. évi tavaszi Salonban már ki volt állítva a Honfoglalás, de korántsem keltett oly nagy feltűnést, mint korábbi képei. A művet a franciák nagyon is nyugodtnak és hidegnek ítélték. Maga Munkácsy se volt munkájával megelégedve; őszintén megvallotta, hogy a kiállítás után fölismerte képének összes hibáit, látta hidegségét, halványságát és élettelenségét. Később a kép számos részletét, melyet hibásnak ítélt, újra komponálta, s új, melegebb és élénkebb színekkel átfestette az egészet. A képet új alakjában újból kiállította Párizsban, s azután hazaküldte. Itthon egyelőre a Nemzeti Múzeum nagytermében helyezték el a képet, innen aztán a Szépművészeti Múzeumba került, mert a terem architekturális szerkezete miatt lehetetlen volt a képviselőház üléstermében elhelyezni. Ma az Országház elnöki fogadótermében található. A képen domináns elem a honfoglalás eseményei közül az itt talált néppelemek meghódolása. Amikor Munkácsy először beszélt e képének tervéről, azt mondotta, hogy a haza „birtokbavételét“ szeretné megfesteni. Hiába módosult azután az ötlet a honfoglalás megfestésének tervévé: Munkácsy mindvégig megmaradt eredeti eszméje mellett, s a honfoglalás helyett annak „befejező momentumát“ festette meg, a birtokbavételt. A képnek azonban erénye, hogy minden alakja mesterien van csoportosítva, az ábrázoltak igen jellegzetes alakok, Árpád alakja valóban fenséges, a kép perspektívája mély és levegője tiszta. Az sem elhanyagolható, hogy a honfoglalást ábrázoló képzőművészeti alkotások közül ez a legismertebb. Kovács László KÉRDÉS: Hol állították ki először a képet?
