A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-18 / 47. szám
HÉTINTERJÚ A kultúrák határvonalán élek (BESZÉLGETÉS VOJTECH KONDRÓTTAL, A BALASSI-VERSEK SZLOVÁK FORDÍTÓJÁVAL) "Ki tudja miért? Vágytalak, egyszer csak megkívántatok Balassi fordítása közben: Kit egy szép leány nevében szerzett — perzselte a legemberibb láng csupa tűz lettem csupa vágy az életemnél jobban miért kívántatok? (Vojtech Kondrót) A szlovák líra jeles egyéniségét, a magyar költészet kiváló fordítóját ismerik az irodalmat szemmel tartó olvasók "Balassi bátor törökverő volt, a török lantos költészet mintájára is írt énekeket — örökbe fogadva a formát. A költő ezt is megteheti, hiszen mindig a kultúra határvonalán van az őrhelye — ő voltaképpen híd. Egy újabb szlovák—magyar vagy magyar—szlovák hidat akartam fölépíteni én is a pár különleges fordítással" — vallotta Vojtech Kondrót. A kékkői vár udvarán ültünk, az ünneplés zaja már elcsitult, ám a napsütésben a vármúzeum falán csillogott a Balassi-dombormű (Oláh Szilveszter alkotása), és szinte sugallta a régi korok hangulatát: a fúvó paripákat, vitézeket, végvári katonákat, a magas röptű sólymokat, kedves madárkákat és a magasan szárnyaló gondolat, versek ízét. Az első kérdésem Kondrót műfordítói munkásságával volt kapcsolatos, pontosabban az iránt érdeklődtem, hogy mióta fordít Balassi-verseket? — Harminc esztendeje fordítom a magyar irodalom remekeit. Balassit is ismertem, de már előttem is fordították, például Emil Boleslav Lukáč és Ctibor Štítnický és mások. Amikor felkértek a Balassi-költemények fordítására, egy kicsit megdöbbentem, hogy miként tudom majd a szlovák fordításokba belevinni a költő nagy egyéniségét. Költeményei tele vannak ellentétekkel és sokrétűek. A költőnek éreznie kell a mennyországot és a poklot is. — A zólyomi ünnepségek után az alig harmincoldalas fordításaidnak (benne Balassi eredeti verseivel, tehát magyarul is) igen nagy és elismerő visszhangja volt. Szeretném megkérdezni, hogyan csapódott le ez a szép könyvecske szlovák irodalmi körökben, illetve milyen volt a visszhangja? — Nehéz kérdés, de megmondom őszintén: Wiliam Shakespeare mondott egy nagyon szép dolgot, vagyis "nem az a fontos, hogy mi a neve a rózsának, hanem az a fontos miként illatozik". Most, ha azon kezdenénk vitatkozni, hogy Balassi Bálint vagy Valentin Balaša és mint a mai napon már említette valaki: a vitát kiszélesítenénk, hogy Zólyomban született-e vagy Kékkőn? Óriási szamárság lenne. A lényeg az, hogy a költő csodálatos verseket írt, és kemény munka után sikerült őket, remélem, nagyon hatásosan átvinni a szlovák nyelvbe. A kérdésekre válaszolva elmondhatom, hogy akik az irodalmi berkekből megismerték a fordításokat, nagyon pozitívan, elismerően értékelték. Ismételten mondom, a fordítást hídépítésnek tartom, és nemcsak a Dunán át szeretnék még hidakat építeni, hanem a Morva folyón által is, hogy megismerhessük egymás irodalmát, költészetét. — Küldetésnek tartod a fordítást? — Fordítottam már Kölcseyt, és a magyar Himnuszt szlovákra meg sok más magyar költőt. Ez egy lelki vonzódás nálam. Végeredményben, mivel mással A Balassi Bálint dombormű — Oláh Szilveszter alkotása gazdagíthattam volna a szlovák irodalmat, költészetet, mint egy szép vers fordításával? Ezzel gyarapítóm a magyar irodalmat is. — Egy személyes kérdés: a fordítások, legyen az bármely irodalomból, nem ártanak a saját munkádnak, költészetednek? — Örülök, hogy megkérdezted, és örömmel mondom ki, hogy nem árt. A fordítói munka ugyanis párhuzamos munka, mert sokszor nem elég a nyelvtudás, a fordító-költő majdnem újat teremt a maga módján. Például Weöres Sándor verseinek fordítása sem könnyű dolog, noha látszatra csak gyerekeknek írott versekről van szó. A síkságos torony című versét és annak ritmusát nem volt könnyű átplántálni úgy húsz esztendővel ezelőtt. Szlovákul az egyik versszaka így hangzott: "Veža, ktorú Vojtech Kondrót szlovák költő és műfordító bolia zuby / na rovine šíra polia / vežu všetky zuby bolia..." Ezen a pár soron szerettem volna szemléltem, hogy a különlegesen szép verseket is le lehet szépen fordítani szlovákra. Most, ha dicsekedni akarnék, akkor azt mondanám, hogy nekem ez sikerült... — Ebben az esztendőben Balassi-évet ünnepeltünk. Részt vettél, illetve találkoztunk két rendezvényen is — a zólyomin és a kékkőin —, szerinted méltóan emlékeztünk Balassi Bálintra? — Véleményem szerint igen, és az egészben az volt a szép és felemelő, hogy mindenütt másként ünnepeltek. Más szóval, az ember mindig annak a gyermekének örül, amelyik megszületik. Most a kékkői emléknapról mondanám azt, hogy a legszebb volt. De komolyra fordítva a dolgot, Pozsonyban, a városi könyvtárban is lesz Balassi-emlékest, arra is nagyon készülök. (motesiky) 6
