A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-11 / 46. szám
HÉJMINERVA Kettő egy csapásra Új magyar Nobel-díjasok (I.) — HARSÁNYI JÁNOS Miközben a parlagi provincializmus és szűkkeblű nacionalizmus hazai magyar iskoláink ellen meg-megújuló rohamait vagyunk kénytelenek már évek hosszú sora óta visszaverni, hogy gyermekeink anyanyelvi oktatásban részesülhessenek, ezúttal ismét a betűvetést magyarul elsajátító, a tudás alapjait magyar nyelven megismerő, magyar egyetemen végzett tudós kapott Nobel-díjat. Immár a tizediket azóta, hogy a század első évében kiosztották az Alfred Nobel végakarata szerinti első tudományos kitüntetést. Még el sem ültek az öröm első hullámai, amelyeket Harsányi János korszakalkotó jelentőségű művének ilyetén magas elismerése keltett, újabb nagyszerű hírt repítettek másnap világgá a hírügynökségek: a közgazdasági díj mellett ez idén a kémiai is magyar származású tudósnak jutott, Oláh György, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja veheti át. A díjat a nagyon savas közegben előforduló szénvegyületek viselkedésének tisztázásáért kapta. A Harsányi János által kidolgozott elmélet több évtizedes múltra tekinthet vissza, alapjainak megvetése századunk legnagyobb hatású matematikusának, Neumann Jánosnak a nevéhez fűződik. Harsányi János még a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója volt, amikor Neumann János barátjával és munkatársával, Oscar Morgenstern (1902—1977) német származású tudóssal együtt a negyvenes évek elején kidolgozza, majd 1944-ben Princetonban kiadja a Játékelmélet a matematikában és a közgazdaságban című munkáját. Neumann ez irányú kutatásainak közvetlen előzménye a világra derült égből villámként lecsapó világgazdasági válság volt. Ekkor vált végérvényesen nyilvánvalóvá, hogy a variációszámítást és a mechanikai modelleket használó korabeli közgazdaságtudomány fabatkát sem ér, hiszen a világméretű recessziót sem megjósolni, sem megakadályozni nem tudta. Az előző elméletekkel szemben Neumann a közgazdaságot olyan játéknak fogja fel, ahol adott szabályok mellett kell megtalálni azokat a lépéseket, amelyekkel a lehető leghatékonyabb úton lehet célba érni. Ennek a kérdésnek a modellezésére a legmegfelelőbb a sakk és a kártya, e több évszázados múltra visszatekintő játékok. Matematikailag egymástól meglehetősen eltérő modellekről van szó. A sakk esetében a két játékos kiindulási helyzete azonos — egyforma számú, ütőerejű és elhelyezkedésű bábuik vannak — miközben lépéseik száma elméletileg végtelen is lehet. E szellemi sport ismerői viszont pontosan tudják, hogy általában csak néhány megnyitást alkalmaznak, a végjátékot is aránylag kisszámú lehetőség határozza meg. Ezzel szemben a kettő közötti időben több tízezer variációt szoktak alkalmazni a lehetséges sok millió közül. Viszont ezzel együtt is ritkaságszámba megy a száz lépést megközelítő parti. Ezzel szemben a kártyajátéknál (itt elsősorban a blöffölést sem nélkülöző pókerre kell gondolni) a kiinduló helyzetben szó sem lehet esélyegyenlőségről: azt a lapjárás határozza meg. Viszont a lépések száma megegyezik a kézben levő lapok számával, miközben a játékos mozgástere az ütőlapok erejétől függ. Nem nehéz felismerni, hogy e két játék valamennyi eleme előfordul a termelési, árubeszerzési és -értékesítési folyamatokban, a gazdaság fejlődésének törvényszerűségeiben. Neumann János a felvetett problémák megoldására a valószínűségszámítás, a matematikai analízis, az algebra és a geometria saját maga által kidolgozott módszereit és tételeit használta fel. Az említett alapművén kívül további hat tanulmányt, könyvet jelentetett meg erről a kérdésről 1944 és 1954 között, melyek közül a legizgalmasabbak a Póker két variációja (1953) és A matematika szerepe a tudományban és a társadalomban (1954) voltak. Bár bőven rászolgált — egyéb, korszakalkotó tevékenységével is —, a Nobel-díjat nem kaphatta meg, ugyanis az matematikusnak nem "jár ki". A közgazdaságit viszont csak tizenkét évvel halála után, 1969-ben osztották ki először. Harsányi János 1920-ban született Budapesten. A híres-nevezetes Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett, abban az oktatási intézményben, amely oly sok világhírű tudóst nevelt fel, közöttük Stein Aurélt, Wigner Jenőt és a felejthetetlen Neumann Jánost. Egyetemi tanulmányait ugyancsak szülővárosában folytatta, 1947-ben szerezve meg a doktorátust a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Három évvel később a Fertő-tavon át menekül Ausztriába, ahonnan Ausztráliába vezet az útja. Következő doktorátusát már itt szerzi meg. A hatvanas évek elején költözik az Egyesült Államokba, ahol a San Franciscóhoz tartozó Stanford Egyetemen helyezkedik el. Hamarosan átcsábítják a "szomszédvárba'', a kaliforniai Berkeley Egyetemre. Itteni működése alatt, 1967 és 1975 között foglalkozik a gazdaság modellezésével a sakk és a póker alapján. Neumann János munkásságának továbbfejlesztésével felállítja a korlátozott információval rendelkező játékok elméletét. A kártyajátékokra alapozva kidolgozza annak a folyamatnak a gazdaságfilozófiai és matematikai modelljét, amelynél a vállalkozó ugyanúgy nem ismeri ellenfele "ütőkártyáit", mint ahogy a pókerjátékos is csak feltételezni tudja, mi van ellenlábasa kezében, miközben viselkedésével a maga javára fordíthatja az eseményeket. Harsányi János hetvenévesen, 1990-ben vonult nyugdíjba. Napjainkban San Francisco közelében, Berkeleyben él. Tudományos tevékenységével betetőzte azt az elméletet, amelynek megalapozója és első jelentős képviselője egykori alma materének diákja, Neumann János volt. Bizton állítható, hogy az idei közgazdasági Nobel-díj a lehető legjobb kezekbe került. OZOGÁNY ERNŐ UFÓ AZ ATOMERŐMŰNÉL Meteor vagy űrhajó? — Titkos adatfeldolgozás Nemzetközi szakértők bevonásával folytatódik annak a gyanús meteornak a vizsgálata, amely július 15-én éjféltájban Ukrajna fölött, a sűrűbb légrétegekbe lépve robbant föl. Az égi jövevény maradványainak felkutatására már másnap expedíció indult Kijevből. Csakhamar kiderült azonban, hogy a "meteor” összeégett darabjai inkább egy kozmikus repülőszerkezetre emlékeztetnek... Jegor Filonov, a kutatóexpedíció vezetője elmondta, hogy három krátert találtak — ezek mindegyikét legalább 10 méter átmérőjű tárgyak becsapódása okozta. Az egyik égi bomba Harkovtól délre hullott alá, a másik kettő a Kurszki Atomerőmű biztonsági övezetében. A "meteor" részeit összegyűjtötték, és a Harkovi Csillagvizsgálóba szállították. Itt a következő megállapításra jutottak: A roncsok 99 százaléka olyan tiszta vasöntvény, amilyent földi körülmények között még nem sikerült előállítani. A vizsgálatot végzők egyértelműen állítják — egy idegen civilizáció űrhajója robbanhatott föl Ukrajna fölött. Az űrhajó — vagy nevezhetjük ufónak is — feltehetően kormányozhatatlanná vált, és a Föld légkörében érte el végzete. Megtalálták a hajtómű roncsait és valamiféle szárny- vagy kormányszerkezetet is. A kutatást nagy erőkkel folytatják. Fennáll a veszélye azonban annak, hogy az "illetékes szervek” nyomást gyakorolnak az expedíció tagjaira, s a kutatási eredményeket titkossá nyilvánítják — vélekedik Jegor Filonov. Hogy ez ne következzék be, nemzetközi szakértőket kértek fel a meteormaradvány (vagy talán katasztrófát szenvedett űrhajó?) vizsgálatára. 20
