A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-04 / 45. szám
HÉJMINERVA A történelemben járatos olvasó bizonyára ráismer a Hannibal ante portás vészkiáltás parafrázisára. Állítólag a pun háborúk során így adták tudtul a rómaiak a karthágói hadvezér, Hannibal közeledtét Róma kapui felé. Napjainkban a kolerával (orvosi nevén: cholera asiatica) kapcsolatban hangzik fel a vészkiáltás, jelezve, hogy 1994 őszére az ukrajnai kolerajárvány valóban a "kapuink előtt", keleti országhatárunk közvetlen közelében szedi áldozatait. S bár egy szeptember 28-i sajtónyilatkozatban az Egészségügyi Minisztérium nem tart a járvány behurcolásától, nem lesz haszontalan, ha megismételjük A Hét 1991-es évfolyamának 23. számában tett figyelmeztetésünket: "... ha félelemre nem is, de fokozott odafigyelésre az egyéni, illetve a szervezett védekezés szabályainak betartására mindenképpen szükség lehet." A szervezett védekezés a hatóság dolga, ezért írásunkban elsősorban az egyéni védekezés lehetőségeit helyezzük górcső alá. S ha már a górcső (mikroszkóp) kezünk ügyében van, vessünk néhány pillantást a kolera bacilusára. A kolerát ugyanis bacilus, s nem vírus okozza — mint ahogy azt tévesen A Hét 40. számában olvashattuk — se tényből következően Dagesztánban sem vírushordozókat, hanem bacilusgazdákat "szűrnek ki". A kolera kórokozója, a Vibrio cholerae egy mikroszkopikus nagyságú pálcika alakú baktérium. Jellemző tulajdonsága az "emberszeretet": csak az embert betegíti meg, állati gazdája nincs. A megelőzés szempontjából fontos tudni, hogy a "gyönge" kórokozók közé tartozik: csak nedves, vizes közegben életképes, nem bírja a kiszáradást, a napfényt. A közönséges fertőtlenítőszerek, illetve a víz felforralása is elpusztítja. Nem tud ellenállni a gyönge savak — ilyen például a gyomorsav — hatásának sem. Tehát akinek "sok a sava", gyomorfekélyes, bizonyos fokú védettséget élvez. A fertőzés ugyanis szájon át, azaz a fertőzött víz, étel elfogyasztásával jön létre. A kolerabacilus — ha túlélte a gyomorsav gátló hatását — bejut a vékonybélbe, ahol a bacilusból kiáramló "bélméreg" (enterotoxin) óriási bélnedvtermelést okoz. Perceken belül literszámra növekedik a belekben normálisan is előforduló bélnedv mennyisége, ami vizes hasmenéshez vezet. A széklet rövidesen elveszti megszokott színét, jellegét, sárga helyett inkább szürkés, és a leválló bélsejtek tömegétől olyan, mint a híg rizsleves. Vér nincs a székletben, és a testhőmérséklet sem emelkedik magasra, magyarán: a beteg nem lázas, illetve a hasmenés másod-, harmadnapján testhője a normálistól is alacsonyabb, végtagjai hidegek. A rendkívül bő mennyiségű széklet szinte folyik a betegből, aki ezért nem tudja elhagyni a vécét vagy az ágytálat. A széklet okozta folyadékveszteséget növelheti a többszöri, bőséges, erőlködés nélküli hányás. A hányadék nem ritkán epét is tartalmaz — ezért hívták elődeink a kolerát epekórságnak, epemirigynek. Mitől veszélyes tulajdonképpen a kolera? Hiszen nincs láz, nincs bélgyulladás, s gyakran a kezdeti hasfájdalom is megszűnik. A kolera legnagyobb veszélye s a halál leggyakoribb oka a kiszáradás, a dehidratáció. A megtámadott bélfalon át a beteg folyamatosan elveszti vérének víztartalmát, majd a szervek víztartalma is rohamosan fogyni kezd. Gyógyítható-e a kolera? Természetesen igen, ám a kezelést minél előbb el kell kezdeni! A kolera gyógyításának alfája és ómegája a folyadékpótlás, kezdetben, amíg a beteg inni bír, szájon keresztül speciális oldat itatásával, később vagy súlyos esetben érbe adott infúziókkal. A kezelés a fertőzőosztályon történik, hiszen a beteg váladékai nagyon fertőznek. Az elmondottak után talán már fölösleges is hangsúlyozni: a kolera heveny (hirtelen kezdődő) fertőző, ragályos betegség. Ázsiai őshazájából az 1830-as évektől terjed szét ún. világjárványok (pandémiák) formájában — úgy tűnik, hogy jelenleg egy újabb, a nyolcadik pandémia van kialakulóban. A kolera a "szegény", az alapvető higiénés viszonyok terén (vezetékes ivóvíz, csatornázás) is elmaradt országokban okoz járványt. Hazánkban és Európa legtöbb államában közvetlen járványveszély nincs, behurcolt esetek azonban bárhol előfordulhatnak! A behurcolt esetek veszélye abban rejlik, hogy amennyiben a tünetek nem súlyosak, magyarán: a székletürítés nem gyakori, nincs láz, sem hányás, a "beteg" egyáltalán nem fordul orvoshoz, vagy ha igen, a nem jellemző tünetek alapján az orvos nem ismeri fel a nálunk évek óta nem látott betegséget. Az is előfordulhat, hogy a gyomorsavtúltengésben szenvedő egyáltalán nem betegszik meg — székletében azonban lehetnek élő kolerabacilusok. Ők a már említett bacilusgazdák, s kiszűrésüknek, "leleplezésüknek" nagy járványügyi jelentősége van. Az orvosok részéről fokozott éberség szükséges, hogy egyetlen behurcolt eset se maradjon felderítetlen. Ehhez minden — más okkal nem magyarázható — hasmenéses beteg székletét bakteriológiailag is ki kell vizsgáltatni. Mit tehet az egyszerű polgár ébersége fokozásán túl? Ha olyan országba utazik, ahol fokozott a fertőzés veszélye, sose igyon ismeretlen eredetű vizet, italt. Csak palackozott, garantáltan bacilusmentes italt fogadjon el. Kerülje az utcai árusoknál kapható víz felhasználását is igénylő ételeket. Ha mégis bizonytalan eredetű vizet kell fogyasztania, azt előbb forralja fel! A minden WC-használat utáni alapos kézmosás és a személyi higiénia egyéb szabályainak betartása véd más fertőzések ellen is. Külön hangsúlyozzuk: az utazás előtt kapott "védőoltás" nem nyújt teljes biztonságot, és nem teszi feleslegessé a korábban említett éberséget és óvintézkedéseket. 20
