A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-04 / 45. szám
OTT JÁRTUNK HÉT gyarapodnak, s talán az árak is kecsegtetőbbek lesznek. Nem kótyavetyélem el az állatokat. Majdcsak kiegyenlítődnek az árak, talán nem az üzletkötők, a spekulálók nyernek rajta a legtöbbet. A közvetítők, ők akarnak az emberen sokat nyerni, és ez így nagyon nem jó. — Azt kívánom magának, hogy ha már ennyit dolgozik, legyen meg a munkájának az az eredménye, amit eltervezett, vagy elképzelt. Gondolom ön is csak ezt szeretné? — Mindenki szeretne jobban élni. Felépítkeztem, három gyermekem van, semmiféle segélyt, támogatást, pótlékot nem kapunk. Csak magamra számíthatok... A pénzt, amit adóelőlegben befizettem nem kaptam vissza, csak most... és még büntetést kellett volna fizetnem a késésért. Egyébként le is fogták annak ellenére, hogy az adóelőleget az egy éve "értékesített" tizenkét bika után fizettem be. A 220 ezer koronát a bikákért máig nem kaptam meg... — Várjon, ez egy másik dolog, amiről az imént nem beszélt. Szóval ön eladott tizenkét bikát "papíron", s mielőtt megkapta volna a pénzt, kifizette az adóelőleget, persze késve... — Igen. A komáromi vágóhídnak adtam el az állatokat azzal, hogy három hónapon belül megkapom az érte járó összeget. Ennek immár egy éve, és semmi reményem, hogy a pénzemhez jussak. Tavaly szeptembertől karácsonyig hitegettek, februárban megtudtam, hogy csődbe jutott a vágóhíd. Nemcsak nekem, de másoknak is tartoznak, köztük banknak, szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, nehéz milliókat. Már a kerületi bíróságon is foglalkoztak az ügyünkkel, de megoldást nem találtak. Csődbe ment a vágóhíd, tehát semmi esély rá, hogy kifizessenek bennünket, hiszen vagy százötvenünknek tartoznak. Szóval én a magam, eddig nem látott pénzéből csináltam meg az adóbevallást. Tizenhárom ezer koronát. Ám mivel pénzt nem kaptam, határidőn túl fizettem be negyedévre az adót, de mint említettem, a késésért megbírságoltak. Tehát mások adóssága miatt még engem bírságoltak meg. — Ezek után nem csodálkoznék, ha valóban felhagyna a bikatenyésztéssel. Hosszú távon nem szeretne vele foglalkozni, igaz? Ezek után jól megnézi, mely vágóhídnak ad el állatokat. Csak készpénzért szeretné értékesíteni őket? — Mint említettem, voltak itt már néhány vágóhídtól. Egyiküknek-másikuknak "utánanéztem". Kiderült, milliókkal tartoznak. Hitegetésre tehát nem adok. — Aki készpénzben fizet, annak adja... — Ha nem is készpénzben, de meg kell róla győződnöm, hogy nem csapnak-e be megint. Mese nincs. — Sok helyen, főleg állami gazdaságokból, szövetkezetekből — állítólag — lopják a szarvasmarhát. Mondja, maga nem fél, hogy egy szép napon meglopják? — Az asszonyom fél... Mit mondjak? Van a karámon lakat, lánc, vannak kutyáim, van fegyvertartási engedélyem. Mindig itthon vagyunk... Remélem, hogy nem látogatnak meg ilyen szándékkal... Beszélgetett: L. DUSIK ÉVA Falunapok Madonnával, muzsikaszóval... Október 8—9-én immár harmadízben szervezte meg az "Alistáli Falunapokat" a helyi önkormányzat. A hétvégi műsorban szerepelt tárlatnyitás, helytörténeti előadás, az I. és II. világháborúban elesett helybeliek tiszteletére emelt szoborkompozíció (NAGY JÁNOS és SZABÓ LÁSZLÓ alkotása) felavatása, ökumenikus istentisztelet és egy zsúfolt nézőtér előtt zajló színvonalas kultúrműsor. A záróesten BARTALOS ERZSÉBET helybeli polgármesternek tettem fel néhány kérdést az eddigi rendezvényekkel kapcsolatban: — Úgy tudom, hogy ön már kezdettől fogva bábáskodik az "Alistáli Falunapok" felett. Hogyan is kezdődött ez a hagyományteremtés? — 1992 áprilisától vagyok e község polgármestere, és azóta évente ugyanazokon a napokon — az aradi vértanúkra való megemlékezés után szervezzük meg ezt a kétnapos rendezvényt. Legelőször községünk első szobrát avattuk fel, amely a helybeli első írásos emlékek tiszteletére készült. Mivel az anyagi jólét megteremtésén kívül nagyon fontosnak tartjuk a szellemi gazdagodást Is, ezért indítványoztunk bizonyos kutatásokat Alistál történelmét illetően. Ennek kapcsán megjegyzem, hogy községünk három részből: Alistálból, Felistálból és Tőnyéből tevődik össze, és mindegyik falurész külön történettel rendelkezik. Kutatásainkban nagyon sokat segített Koncsol László, aki az idei "Napokra" is készült, de családi gondjai meghiúsították ezt a tervét. Külön köszönettel tartozunk KÉRÉSZ GYULA író-kutatónak is, akinek az ősei Alistálból származnak, jelenleg pedig Magyarországon él. Amikor tudomást szerzett a feltárási munkálatainkról, önként felajánlotta a segítségét. Az ő révén sikerült megtalálnunk Alistál 1910-ből származó pecsétjét és címerét (nyitott korona, ekevas, ezüst kard a kézban, lent két olajág) és egy utalást, mely szerint már 1848-ban is hasonló címerünk volt. Továbbá vele együtt az esztergomi keresztény múzeumban megleltük az alistáli madonna százhetven centis, ezerötszázas évekből származó faszobrát, amelyről hat darab színes posztert készíttettünk stb. Ezek az eredmények is a további kutatásokra ösztönöznek bennünket... — Egy helytörténeti pályázatot is hirdettek. Ez idáig milyen az érdeklődés iránta? — Szerencsére, mindig akadnak megszállott emberek, akiknek fontosak a gyökereik. Községünk történetét e század negyvenes-ötvenes éveiig dolgozták fel elődeink, a folytatás ránk vár. Sajnos, az újkori történelmünkre vontakozó adatok közül sokat hiába keresünk a levéltárakban, így bőven akad bepótolnivalónk. Az idei "Falunapok" során bemutatkoztak mindazok, akik beneveztek erre a pályázatra — részleteket olvastak fel az általuk eddig összegyűjtött anyagból. Köztük volt KOZMA GABRIELLA egyetemi hallgatónk (az orosz hadifogságot túlélt alistáli polgárokról ír), KOSÁR LENKE tanítónő (az I. világháborús eseményekről), LÁSZLÓ ÁRPÁD tanító (a deportálás időszakáról), SZIKHART ZSUZSANNA tanítónő (az alapiskola kulturális élete századunk ötvenes éveitől napjainkig). A pályázat még nyitott, várjuk a további jelentkezéseket. Nem feledkezünk meg a pályázók erkölcsi-anyagi megbecsüléséről. Koncsol László készít egy könyvet a falu történetéről, melynek mellékleteként szeretnénk kiadni az említett pályaműveket is. — A pályaművek ismertetésén kívül még milyen műsorokkal lepték meg az érdeklődőket? — Nagyon érdekes volt Kérész Gyula helytörténeti előadása, színvonalas kisdiákjaink és a Csemadok alapszervezetének kultúrműsora és a tájházban az említett értékeinket bemutató kiállítás megnyitása (nyitvatartás érdeklődés szerint — jelentkezés a polgármesteri hivatalban). A vasárnapi istentisztelet után pedig őseink emlékének adóztunk — lelepleztük a katolikus templom régi sírkertjében elhelyezett szoborkompozíciót. A záró műsor pedig számomra is meglepetést jelentett, hiszen azt LINKA MÁRTON, alistáli származású, jelenleg Ausztráliában Villáminterjú Bartalos Erzsébet polgármesterrel élő honfitársunk állította össze. Egyaránt sikerrel szerepelt a dunaszerdahelyi ISTIGLINC táncegyüttes, a budapesti HONVÉD MŰVÉSZEGYÜTTES, BALOGH MÁRTON, KOSÁRY JUDIT és BŐSI SZABÓ LÁSZLÓ szólóénekes, LINKA PÉTER (a Madách Színház segédrendezője) és LINKA MÁRTON, aki versmondóként és műsorvezetőként is bemutatkozott. Ezúton is köszönjük neki ezt a tartalmas ajándékműsort, valamint a Komáromi Városi Egyetemnek hozott pénzadományt! — Lassan kinövi ez a hagyományos rendezvény a helybeli kuttúrházat. Ennyire kultúraszerető nép él ezen a tájon? — Nincs okunk panaszra, hiszen Csemadok-berkekben és az alapiskolában is sok tevékeny, kultúrbarát lakosunk akad. Talán már csak ezek a "Napok" hiányoztak a kikapcsolódásunkhoz, további szellemi gyarapodásunkhoz. MISKÓ I. Nagy János, Szabó László, Linka Márton és Bartalos Erzsébet polgármester az új szoborkompozíciónál Fotó: a szerző 13
