A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-11-04 / 45. szám

HÉTELŐ MÜLT

A SZTREGOVAI MUZEUM MEGNYITÁSA

1964 októberében, éppen harminc esztendeje nyílt meg a Madách-múzeum Alsósztregován, e kis nógrádi település kastélyában. Idézzük föl e tárlat keletkezésének körülményeit:

Harminc éve ünnepelte a művelt világ Madách Imre halálának centenáriumát, s mivel az UNESCO is felvette névsorába a neves magyar drámaírót, az év elején a Szlovák Nemzeti Tanács értekezletet hívott össze, hogy megtárgyalja a Tragédia szerzőjének méltó megünneplését.

Az évfordulóig csupán néhány hónap maradt hátra, s az épület nagyon is leromlott állapotban volt. A Madách-család Sztregován 1430-tól élt folyamatosan. 1552-ben a várkastélyt a török dúlta fel, 1712-ben és 1750-ben leégett. Imre nagyapja, Madách Sándor építtette föl a rokokó-klasszicista stílusú kastélyt. Az épület a második világháború végéig jó állapotban volt, de azután ebek harmicadjára jutott. A berendezést elárverezték. Az épületből bárki bármit eltulajdoníthatott. A lépcsőházat szétszedték, a kovácsoltvas korlátot az ócskavastelepre szállították. Az ablakokat kiverték, az ablakkereteket és az ajtókat eltüntették. A díszes, intarziás parkettet fölszedték. A kastélyt övező angolparkban marhák legeltek a szocializmus nagyobb dicsőségére. Szárnyasok uralták a terepet. A helybéli lakosok kivágták a park fáit, és tüzelőjüket is ott tárolták. A kastély közelében iskola épült szocialista kockabarakk stílusban, mintha másutt nem lett volna elegendő hely. Máig csúfítja a környezetet. Rigele Alajos, pozsonyi szobrász alkotásának környéke, vagyis a sír szintén elhanyagolt állapotban volt.

A fentebb vázolt szomorú állapotok uralkodtak 1964 tavaszán, amikor a Losonci

Járási Nemzeti Bizottság értekezletet hívott össze a Madách-ünnepség ügyében. Ahogy lenni szokott, sok üres fecsegés hangzott el. A jelenlevők elhatározták, hogy egy megemlékezést tartanak a sír mellett, s egy kultúrműsorral letudják az egészet. Ilyen rövid határidőn belül úgysem lehet egyébre gondolni. Ekkor apám, Balassa Géza, a Közép-szlovákiai Műemlékvédelmi Központ képviseletében javaslatot tett egy kiállítás megrendezésére. Leintették. Apám kijelentette, ő biztosítja az anyagi fedezetet, s így legalább egy-két helyiséget rendbe lehetne hozni. Végül megkérdezte, mikorra legyen kész a forgatókönyv. Újra fanyalgás volt a válasz. Ha már meglenne, akkor is késő. Balassa számolt ezzel a fordulattal. Tessék itt van! — mondta. — Meg kellene vitatni és máris véglegesíthető. Nagy volt a meglepetés, s néhány arc fölragyogott. A tárgyalás megélénkült. Apám az anyagiakon kívül vállalta a munka irányítását, de kikötötte, a járási szerveknek kell biztosítani a szakmunkásokat. így is lett.

A helyreállítási munkálatok három hónappal az ünnepség időpontja előtt megkezdődtek. Elkészült a lépcsőház, a vaskorlát. Helyreállították az eredeti intarziás parkettet. A kékkői Járási Építkezési Vállalat Bergmann Pál vezetésével csodákat művelt. A magyar munkások oly lelkesedéssel, szeretettel és hozzáértéssel dolgoztak, hogy másfél hónap alatt néhány jelentéktelen helyiség kivételével, az egész kastély újjászületett. így már merészebb tervek is szóbajöhettek.

Az angolpark részleges helyreállítására is sor került. A losonci Púpala János vezetésével a sztregovai iskola diákjai 1550 növényt és 150 fát, valamint díszcserjéket ültettek ki. A parkot bekerítették, a kastélytól Madách

sírjáig vezető utat is ők hozták rendbe apám útmutatása szerint.

Balassa a néhai osztralukai kastély két kályháját is átszállíttatta, s Sztregován fölépíttette. Mindezek a költségek negyedmillió koronára rúgtak.

Apám elégedetten ült le esténként jegyzetei fölé a kastélyban, miközben kíváncsiskodó egerek sétálgattak körülötte. Megérett az idő a kiállítás anyagának kiválogatására. A Matica slovenská egy dokumentumot tudott biztosítani. További anyagot apám magánszemélyektől szerzett be. Hubacsek Zsigmond a budapesti és a miskolci Tragédiaelőadások fotóit hozta el. Képeslapgyűjteményemben van egy sorozat Az ember tragédiájának évszázad eleji előadásából. E fotók kinagyított másolatai szintén a kiállítás részét képezték.

Balassa magyarországi kiküldetését a Balassagyarmaton élő Szabó József, a neves Madách-kutató készítette elő. Mégis, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban nem járt sikerrel. Az akkori igazgató nem volt hajlandó fogadni. Annál nagyobb eredménnyel járt a kutatás a Nógrád Megyei Levéltárban. A pillanatok alatt előkeresett anyagot apám magával vitte. A határon nem lelte az útlevelét, így a határőr karjaiba pakolta táskája tartalmát, s előkotorta az útiokmányt. Abban a pillanatban senkinek sem jutott eszébe, hogy ilyen jellegű anyagot tilos a határon átvinni. Nemsokára már Protopopov fényképész Selmecbányán készítette a másolatokat.

A felavatandó emléktábla szövegére apám Lackóné Kiss Ibolyát kérte föl. Az írónő az ünnepségre pár szál füvet, illetve virágot szerzett be Fráter Erzsébet, a drámaíró szerencsétlen felesége nagyváradi sírjáról.

Akkoriban márványt szinte lehetetlen volt beszerezni. Balassa a zólyomi várban két márványtáblát őrzött, melyen az első világháború elesett losonci katonák névsora szerepelt. Ebből vágtak le egy megfelelő részt, hogy Lackóné szövegét révéssék.

Az anyagot Hubacsek Zsigmond rendezte el a Besztercebányai Művelődési Ház munkatársai segítségével. A munkálatokat Karol Zábrady festőművész irányította. A helybéli lakosok apróbb tárgyakat ajánlottak föl megvételre. A tárlat végül is nemcsak a Tragédia szerzőjének életét mutatta be, hanem a kort és az akkori politikai légkört is.

Szinte észrevétlenül érkezett el a várva várt nap, 1964. október 4-e. Magyar és szlovák személyiségek érkeztek Sztregovára. A magyar Béketanácsot Szakasits Arpád és Mihályfi Ernő, a Magyar írók Szövetségét Darvas József és Jobbágy Károly képviselte. A Szlovák írók Szövetsége nevében Milan Pišút koszorúzott. Mögötte haladt Szabó Rezső, a Csemadok akkori főtitkára és Dobos László, az Irodalmi Szemle főszerkesztője. A sírnál tisztelgett a besztercebányai Fitzekné Reinhardt Alice, Madách dédunokája. Az ő unokája, vagyis az író szépunokája, néhai iskolatársam, már nem tudott magyarul.

Hangzatos és emelkedett beszédekben nem volt hiány. De a Losoncon megtartott, a kastély és tárlat megnyitását megelőző