A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-11-04 / 45. szám

Szívesen vállalom a feladatokat... Beszélgetés NAGY VILMOS mérnökkel, Pozsonypüspöki polgár­­mesterével — Pozsonypüspöki lakóinak a száma az utóbbi esztendőben igencsak megnövekedett. Ezzel párhuzamosan az egykoron színmagyar köz­ségnek is megváltozott az összetétele. Nagy Vilmos mérnök pozsonypüspöki születésű, a városrész polgármestere. Elsősorban a nemrég lezajlott választásokról szeretném kérdezni: Milyen volt a szavazás a Magyar Koalíció szempontjából? Városrészünket illetően a parlamenti válasz­tások eredményei pontosan tükrözik a lakosság összetételét az egyes választókörzetekben. A községben leadott szavazatok 36,2 szá­zalékát kapták a Magyar Koalíció jelöltjei, míg a lakótelepeken csak 4,4 százalékot (Homorú­­szög), illetve 6,2 százalékot (Árokköz). Össze­hasonlításképpen megemlítem a DSZM ered­ményeit: 16 százalék, 26,2 százalék, 24,9 százalék. — Az előző választásokon melyik párt vagy mozgalom színeiben indult? Mit tartott fő feladatának? — Az előző választásokon független jelöltként indultam. Fő feladatomnak elsősorban a három különböző körzetrész összekovácsolását tartot­tam, hogy Pozsonypüspökiben mindenki otthon érezhesse magát. Fontos volt számomra az is, hogy további munkalehetőségeket teremtsünk és létrehozzunk egy középiskolát. Mindezt természetesen a képviselőtestület hathatós segítségével. — Mindezekből mi valósult meg? — Először is a lakosság számának a gyarapodásával kezdem, ami majd megvilágítja a további válaszokat is. Pozsonypüspöki lakos­sága azért gyarapodott, mert az 1990-es választások óta az egykori községhez tartozik az a két lakótelep, melyeket a hetvenes években Püspöki határában felépítettek. Tehát az egykori 7 ezres község ma 21 ezer lelket számláló városrésszé nőtt. Ami a lakosság összetételét illeti, az egykori község lakóinak egyharmada vallja magát magyar nemzetisé­gűnek, míg az egész városrészben csak 13 százalék a magyar nemzetiségűek számará­nya. Mivel a lakótelepek problémái, gondjai merőben eltérnek az egykori község lakóinak gondjaitól, négy év elteltével is három különálló választási körzetről beszélhetünk. — Azt hiszem, részben sikerült megvalósítani az egyes elképzeléseket. Legnagyobb ered­ményként azonban azt könyvelem el, hogy mindhárom körzetrész gondjait, igényeit úgy sikerült irányítani, hogy azok egyenletesen fejlődjenek. Á munkalehetőségek megteremté­se terén egyelőre még a tanulmányok szintjén tartunk. Ugyanis a Slovnaft közvetlen közelében elterülő erősen szennyezett területeket tervez­tük ipari és kereskedelmi övezetként kihasz­nálni. Ennek első és nagyon látványos példája a BAU MAX nagyáruház. A középiskolát illetően sikerült egy gimnáziumot nyitni. Most folynak a tárgyalások egy kereskedelmi magán közép­iskola megnyitásáról. Továbbá nyílt még két kisebb szakmunkásképző iskola is városré­szünkben. — A mandátum lejártával most már nyíltab­ban is lehet arról beszélni, kik voltak segítő­társai, akikre támaszkodni lehetett? — Elsősorban az egykori községből választott képviselők, de általában a képviselők többsé­gének az aktív hozzáállása is segített munkám­ban. — Hogy érzi: népszerű volt a lakosság körében? Hogy fogadta a lakosság a testület döntéseit? — Azt hiszem igen, én pedig szívesen végeztem ezt a munkát, annál is inkább, hogy egészen fiatal korom óta bekapcsolódtam egyrészt a Csemadok-munkába, másrészt a község társadalmi életébe is. Ezen felül, az egykori község lakosságának túlnyomó részét személy szerint ismerem, beleértve az egyes családok származását, rokoni kapcsolatait és vagyoni helyzetét. Sok levelet is kapunk. Vannak köztük kritikus hangvételűek, de több az elismerő, dicsérő levél. Ennek alapján merem állítani, hogy a lakosság nagy része támogatta önkormányzatunkat munkájában. — Indul a mostani önkormányzati választá­sokon? Ha igen, melyik párt vagy mozgalom színeiben? — Igen. Függetlenként. — Az utolsó kérdés: Ha megválasztják, az elkövetkező négy évben mit szeretne megva­lósítani? — A munkalehetőségek és a lakásépítkezés különböző formáinak a megteremtését és még sok más dolgot, ami a lakosságot aggasztja. Ezúton is megköszönöm választóim belém vetett hitét és bizalmát, a képviselőtestület és a helyi hivatal alkalmazottainak áldozatkész munkáját. Az elért eredményeket közös mun­kánk gyümölcsének tekintem. S hogy ezt tudom-e, tudjuk-e kamatoztatni? Arról a város­rész lakossága dönt majd a közelgő választá­sokon. Bízom benne, hogy minden lehetőséget mérlegelve és előrelátva helyesen dönt majd a saját és a község érdekében. (motesiky) n // JUBILÁLÓ MŰKEDVELŐK Sokan úgy vélik, hogy a televízió, s újabban a kép­magnózás korá­ban nincs jövője — csak múltja —- a műkedvelő színját­szásnak. Hogy ez nem egészen így igaz, jó példa arra aCsemadokCsábi (Nagykürtösi járás) Álapszervezete színjátszó csoport­jának immár tíz éve tartó töretlen működése. A cso­port egykori és mai tagjai a jubileum alkalmából bensőséges ünnepi hangulatú összejövetelt tartottak, amelyen fel­idézték az elmúlt tíz esztendő bemutatóit. A csoport lelkes, kitartó vezetője és rende­zője, Zatyko Ferencné pedagógus, a színját­szók szeretett Marikája, Marika nénije, megha­tódva emlékszik az indulásra. — Ha valahol, akkor Csábon szép és régi hagyományai vannak a színjátszásnak. S ha valahol, akkor Csábon meglehetősen mostoha feltételei vannak a színjátszásnak. Gondolok itt a megfelelő, a kor igényeit kielégítő kultúrház hiányára. Ám en­­nek'ellenére bizo­nyítottuk, hogy összetartással, lel­kesedéssel és ki­tartással minden nehézség legyőz­hető. Általában tél­víz idején kezdjük a próbákat, és mi­vel a kultúrháznak nevezett épület nehezen kifűthető, a lakásunkon tart­juk az olvasópró­bákat, a mozgás­próbákat meg az imént említett épü­letben nagykabátban, jó melegen öltözve, hogy ne fázzunk. Számomra paradoxnak tűnik, hogy más településeken, ahol szép, modern, fűtött művelődési házak találhatók, nincs érdeklődés az öntevékeny színjátszás iránt. — A csoport rendezője melyik bemutatóra emlékszik vissza legszívesebben? — A bor című népszínműre — ez a darab nőtt leginkább a szívemhez. Persze Moliere Képzelt betegének bemutatója is az emléke­zetes darabok közé sorolható. — A matematika—fizika szakos általános iskolai tanítónő honnan hozta a vonzalmat a színjátszás iránt? — Úgy is mondhatnám, hogy otthonról, Egegről hoztam magammal, hiszen az édesa­pámon és a bátyámon kívül én is játszottam színpadon, középiskolásként pedig Ipolyságon Vass Ottó tanár úr irodalmi színpadában is szerepeltem. — Marika, mik a további terveid? — Megtartani a csoportot, ami nem tűnik nehéz feladatnak, mert a tíz-egynéhány fős társaság minden tagja kinyilvánította, hogy a jövőben is számolhatok velük. Sokkal nagyobb gondot jelent jó szövegkönyvekhez jutni. Dé­delgetett terveim között szerepel A falu rossza című darab bemutatása. Az ünnepi összejövetelen néhány szót vál­tottam Slávikné Vidó Ágival is, aki az indulás óta tagja és egyik erőssége a csábi színjátszó együttesnek. Olyannyira, hogy az egyik darab­ban terhesen is szerepet vállalt. — Melyik bemutatóra emlékszel vissza legszívesebben? — kérdeztem Ágit. — Mivel a legtöbb darabban fontos szerepet kaptam, nehéz a választás. Talán a Két tucat piros rózsa című kétfelvonásos vígjáték a legemlékezetesebb számomra. Az indulás óta a csoport oszlopos tagjai közé tartozik Bojtos Ferenc, Simák József, Vidó József és Zatyko Ferenc is. BODZSÁR GYULA Fotó: a szerző Zatyko Ferencné Slávikné Vidó Ágnes 8

Next

/
Thumbnails
Contents