A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-04 / 45. szám
mm HÉTOTT JÁRTUNK Vidéken jobban megy? Manapság nem kifizetődő a dicsekvés. Még akkor sem, ha valóban van rá oka az embernek. Mert a sikereivel dicsekvő embert azonnal csalással gyanúsítják, s a másik gond, hogy ismerősei kölcsönért fordulnának hozzá. Ezért az emberek inkább elhallgatják sikereiket. De a vidékiekre inkább jellemző az őszinteség. Vagy vidéken jobban megy a lángossütőknek, mint Pozsonyban? Az elbeszélések alapján ugyanis kitűnt, hogy a vidékiek többnyire elégedettek a jövedelmükkel. A lévai Chovanec Irén eredetileg tanítónő. Szlovák nyelvet és földrajzot tanított. Most lángost és üdítőitalokat árul a város főterén. Vajon milyen érzés a bódé ablakánál nap mint nap viszontlátni a volt tanítványokat? — Különös, furcsa érzés — vallja. — Sok gyereket ismerek errefelé, az iskolám itt van a közelben. De azt hiszem, nincs miért szégyenkeznem. Az iskola viszont hiányzik. Tizenkilenc évig tanítottam... Szemmel láthatóan mélyül a szakadék országunkban a szegények és a gazdagok között. A középréteg ritkulni látszik. Van, akinek sikerül bejutnia a gazdagok táborába, ám az emberek többsége egyre inkább a szegénység felé halad. Persze, nem mindenki adja meg magát könnyen, sokan harcba szállnak sorsukkal. Azon igyekeznek, hogy megtartsák eddigi életszínvonalukat, jobb esetben: hogy túllépjék azt. A kisprivatizációval párhuzamosan kezdett felélénkülni nálunk a kisvállalkozás is. Ezt a típusú vállalkozást szorgalmasan támogatta a szociális és munkaügyi minisztérium, a munkaügyi hivatalok. A munkanélküliség megjelenésekor elsősorban vállalkozásra buzdították ügyfeleiket. S az emberek — ki kényszerből, ki személyes érdekből — belevágtak. Komoly feladat lenne, ha elemezni próbálnánk az elmúlt öt év "szülte" vállalkozókat. Egy riportban legfeljebb arra futja, hogy vállalkozásáról kérdezzünk néhány lángossütőt, hot dog-árust. Ezt tettük Pozsonyban, Léván és Nyitrán. A tulajdonos csak este hétkor jön Kutatásunk érdekes eredményeként könyvelhetjük el, hogy Pozsony belvárosában kevés olyan bódét találtunk, amelyekben maguk a tulajdonosok árisítanák a "gyorskaját". Többségük elárusítókat, segédeket alkalmaz, ők maguk az árubeszerzéssel és más vállalkozásokkal vannak elfoglalva. Például magánvendéglő üzemeltetésével. Kis bódéjuk (bódéik) közelében legfeljebb csak akkor láthatjuk őket, amikor reggel meghozzák az árut, de többségük csak este jelenik meg, amikor beszedik a napi bevételt. Michal Danek, aki azelőtt szakácsként dolgozott, hagyta, hogy ismerőse tőrbe csalja, s most nem találja helyzetéből a kiutat. — Két éven át ő maga árult ebben a bódéban — mondja a szóban forgó ismerősről. — Kezdetben még nem volt túl nagy a konkurencia, itt a város közepén jól ment a bolt. Rendesen megszedte magát. Annyira, hogy nemrég bátyjával együtt vendéglőt nyitottak. Az én munkahelyemet éppen felszámolták, ezért kapóra jött ismerősöm ajánlata. Azt ígérte, hogy ha a vendéglő jól működik majd, ha akarom, a bódét bérbe vehetem tőle, sőt meg is vásárolhatom. Az ajánlat tetszett, a feleségemet is rávettem, hogy hagyja ott a munkahelyét hiszen váltakoznom kellett valakivel, s nem akartam idegent bevonni a dologba. Saját vállalkozásról álmodoztunk, s még mindig csak alkalmazottak vagyunk. 6—6 ezer koronát kapunk havonta. Ez minden. — Sokkal jobban állnának, ha úgymond maguknak dolgoznának? — Nem mondom, hogy sokkal jobban, de mégiscsak más lenne. Most már nagyon erős a konkurencia. De ha az ember a maga ura További tapasztalatunk Pozsonyból, hogy az utcai árusok azt állítják, épphogy csak megélnek. Monika Kamenistá mézeskalácsot árul a belváros egyik legforgalmasabb utcájában. Véletlenül huppant a magánvállalkozásba. Nővére, aki beteges kislánya miatt nem lehetett alkalmazásban, mézeskalácsot kezdett sütni. S valakinek árulni is kellett a portékát, így hát rávette húgát, hogy vállalja ezt a szerepet. Vajon jobb-e a két nővér anyagi helyzete a mézeskalács-vállalkozás révén? — Nem mondanám — feleli Monika. Műszakiként dolgoztam egy vállalatnál. Akkor se kerestem sokat, de az árusítás se hoz sokkal többet a konyhára. Biztos, ami biztos, a férjem és a nővérem férje is maradt a régi munkahelyén, pedig fontolgattuk a sütöde kibővítését. Megélek lehet, akkor folyton azon töri a fejét, min javíthatna, hogy minél több legyen a nyeresége. Valami ötlet mindig akad. Na de másvalakinek szaporítani a vagyonát!... Azért hozzáteszem, hogy ma már nem leányálom az ilyen kisvállalkozás. És egyre rosszabb lesz, a statisztikák is ezt bizonyítják. HOT DOG, LÁNGOS ÉS A TÖBBIEK 4
