A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-21 / 43. szám
MT Árnyékország 1952-t trunk. C. S. Lewis (Anthony Hopkins) professzor, ismert költő és gyerekkönyvtró otthona az Oxfordi Egyetem, ahol angol nyelvet és irodalmat ad elő. Jack — ahogy a barátai hívják —, amolyan igazi agglegény. Zárt világába senkit nem enged be. Előadásai, amelyek erkölcsről, szeretetről és hitről szólnak, a tanítás meg itt-ott egy-egy söröcske a férfi kollégákkal — teljesen kitölti az életét. Aztán egy napon hirtelen minden megváltozik; Jack zárt világába belép az amerikai zsidó írónő, Joy Gresham (Debra Winger). Ö és kisfia szintén Jack csodálói közé tartoznak, és amikor Joy Oxfordban keres kiadót, találkozót kér a férfitól. Jacket meglepi a nő életereje, bátorsága és intelligenciája. Gyakran órákon át beszélgetnek, aztán Joy visszamegy Amerikába. Jack megint a megszokott hétköznapokat éli, miközben maga sem érti, mi történt vele, mintha megváltozott volna. Pár hónap múlva Joy a fiával együtt, alkoholista férje elől menekülve, Londonban telepszik le. Barátságuk egyre erősebb, és az írónő megkéri, hogy kössenek formális házasságot, mert szeretné megkapni a brit állampolgárságot. A férfi beleegyezik, a házasságukat még a barátok előtt is titkolják. Joy beleszeret Jackbe. A férfi is így érez, de érzéseit még nem tudja szavakba foglalni. Joy megbetegszik — csontrákot állapítanak meg nála. Ekkor döbben rá Jack, hogy mennyi időt elfecsérelt, mennyi mindent nem mondott el az asszonynak. Ráébred végre, hogy milyen mélységesen szereti, s a kórházban megkéri Joy kezét, és megesküsznek — most már Isten színe előtt is. Joy jobban érzi magát, hazamehet, de mindketten tudják, nemsokára meg fog halni. De talán ezt a nyarat még együtt tölthetik, kirándulnak a hertfordshire-i Aranyvölgybe. S bár Jack irtózik Joy elvesztésének még a gondolatától is, fel kell készülnie a fájdalomra. S éppen Joy mondja meg neki, hogy az elkövetkező fájdalom része a jelen boldogságának. Joy meghal, és Jack életében először kételkedik a hitében. Mit akar velünk az Isten? Miért hagy szenvedni bennünket? Miért szeretjük egyáltalán egymást, ha a másik elvesztése annyira fáj? Jack végül a munkájában és Joy fiának, Douglasnak a felnevelésében talál menedéket... Attenborough filmje valós történetet dolgoz fel, de természetesen William Nicholson forgatókönyvíró nem ragaszkodott mereven a tényékhez, inkább az volt a célja, hogy két drámai alakot "teremtsen", akik a saját életüket élik. A Shadowlands tulajdonképpen egy olyan férfi története, aki félelmét leküzdve, megnyílik a szerelemnek és az azt követő fájdalomnak. Richard Attenborough rendező (Gandhi, Chorus Line, Chaplin) C.S. Lewis szerepére az Oscar-díjas Anthony Hopkinst választotta. Hopkins ismét bebizonyította, milyen sokoldalú színész, mesteri alakítást nyújt, talán eddigi legjobb teljesítménye a szerep. Debra Winger is kitűnő — Joyként intelligens, erős és érzékeny. Alakításéért ’94-ben a legjobb színésznő kategóriában Oscar-dijra jelölték. Attenborough egy gyönyörű, megható, szívet tépő történetet készített, amely nagyon fájdalmas, ugyanakkor mégis gyógyító erejű történet. Mert végül is nem a halálról, hanem az életről, a reményről, a szerelemről szól. A film 1993-ban a legjobb brit film díját kapta. Tóth Edit KIÁLLÍTÁS Álmok otthona Láttam egyszer egy tévéműsort, amelyben fiatal házaspárok vetélkedtek. Arra a kérdésre, hogy mi a közös álmuk, vágyuk, szinte mindannyian azt felelték, hogy egy szép kis kertes ház. Mert ugye, mi más is lehetne az ifjú házasok vágyálma? Az álom azonban a legtöbb esetben álom marad csupán, s a mindennapok valósága ráébreszti a legtöbbjüket, hogy végül is egy háromszobás panellakásban is boldog lehet az ember, s ha nagyon akarja, talán még egy garzonlakásban is — feltéve, ha nem népes családjával lakik benne. Vágyak nélkül persze nem lehet élni... Ám ha elérhetetlennek bizonyulnak is, álomingatlanként örökölhetik tőlünk gyermekeink. A gyermeki fantáziának viszont a hétköznapok realitása, a szürke valóság sem szabhat határt. Megbizonyosodtam erről a minap, amikor a pozsonyi hajdanvolt szakszervezetek házában, a mai Istropolis-ban megtekintettem azt a mini gyermekrajz-kiállítást, amelyet az Építkezési Takarékszövetkezet rendezett. A kiállított rajzok azt a felismerést erősítették meg bennem, hogy aki gyakorlatias, lélekben már valószínűleg gyermekkorában is az volt, pontosabban: annak született. S aki álmodozó 0 típus: képzeletének felnőttkorában ž sem szabhatnak határt a mindenig napok korlátái. De térjünk a tárgyai ra, illetve lyukadjunk ki oda, miz lyennek is látták álmaik házát a ~ gyermekrajzok alkotói? Kezdjük a 2 realista "lelkekkeľ... Láttam a ki- 2 állításon olyan rajzot, amely egy Anthony Hopkins és Dobra Winger szinte mérnöki pontossággal lerajzolt hagyományos kertes házat ábrázolt egy szép kert közepén. Egy másik gyermek vágya és képzelete magasabbra szárnyalt. A kis művész álmai házát palotának képzelte el, amelynek bejáratát mi más is őrizheti, mint két kőoroszlán. Az angolpázsiton fajtiszta kutyák futkosnak, a gyönyörű parkot szökőkút díszíti, tele aranyhallal és hattyúkkal. Persze volt olyan gyermek is, aki még a parasztháznál lecövekelt, vágya nem ért fel a palotáig. A romantikus környezetbe helyezett házikó közeléből a háziállatok sem hiányozhattak. A kis művész tipikus régi parasztházat ábrázolt, amelyből azonban nem maradhatott ki újkori vívmányunk, a modern fürdőszoba és illemhely sem. Volt, aki egy felhő tetejére képzelte el álmai házikóját, volt aki egy csodálatos rét négy mesebeli virágjára pingált egy-egy palotát, s aláírta: ez apué, ez anyué, a harmadik a nővéremé, a negyedikben én lakom. Láttam a rajzok között egy kacsalábon forgó faházikót is, amelynek tetején egy bagoly ült. Akadtak gyermekek, akik nem ház alakúra tervezték álmaik otthonát. Az egyik elefántnak álcázott házikó két erkélyét az elefánt két fülébe tervezte a kis rajzoló, ám voltak olyanok is, akik pipázó emberfejben, gesztenyében, halban, piramisban, csigaházban, tulipánban, különleges teherautóban vagy cipőben képzelték el otthonukat — külön gyermekszobával, természetesen. Volt azonban a kiállításon a sok szép színes gyermekrajz között egy igencsak suta is, amely egy emberi testet ábrázolt, valamennyi belső szervével együtt. A rajzot beküldő gyermek valószínűleg egy biológia tankönyvből másolhatta ki az ábrát. Amiért a kiállítás rajzai közé mégis bekerült bizonyára az az ákombákom-betűkkel az emberi szív alá odakanyarított mondat volt: az igazi otthon melegét a tiszta emberi szívben találod. A kiállításról hazafelé menet az Istropolis előtti aluljárón át vezetett az utam. Az aluljáró minden fordulójában egy-egy hajléktalan állt. Maradék aprópénzemet már az első fordulónál álló toprongyos hajléktalan — minden bizonnyal súlyos beteg és alkoholista — dobozába szórtam, nem sejtvén, hogy a következő fordulónál egy terhes fiatal nő, néhány méterrel odább ismét egy öregember, s azon túl egy barna bőrű suhanc áll majd, nyakában egy táblával: árva vagyok, segítsetek rajtam. Nem lényeges, alkalmi pénzszerzők-e vagy valóban elesett emberek... Koldulnak, s valószínűleg hajléktalanok... Vajon az ő képzeletükben hogyan jelenik meg álmaik otthona?- sík -18
